A pápa a fiatalokba vetett határtalan reménységgel búcsúzott el Brazíliától

„Boldog emlékekkel teli lélekkel távozom, amelyek minden bizonnyal imává válnak – kezdte búcsúbeszédét a Szentatya. – Már ebben a pillanatban kezdek nosztalgiát érezni: nosztalgiát Brazília után, nagy népe után, amelynek olyan nagy szíve van; nosztalgiát annyi ember nyílt és őszinte mosolya iránt, az önkéntesek lelkesedése iránt.; nosztalgiát a hit és az öröm iránt, amit a Varginha lakói között éreztem, akik nehézségekkel küzdenek. Biztos vagyok benne, hogy Krisztus él és ténylegesen jelen van számtalan fiatal és annyi személy cselekvésében, akikkel e felejthetetlen hét során találkoztam. Köszönöm a fogadtatást és a baráti szívélyességet, amit irányomban mutattatok.”

A pápa köszönetét fejezte ki Dilma Roussef elnökasszonynak, akit a ceremónián helyettese képviselt, hogy tolmácsolta Brazília egész népének érzéseit Péter utóda iránt. Szívélyesen megköszönte a püspököknek és számos munkatársuknak azt, hogy ezek a napok a Jézus Krisztusba vetett termékeny és örömteli hitünk csodálatos ünneplései lehettek. Mindenkinek megköszönte, hogy részt vett a szentmiséken és a többi eseményen, valamint gondolt minden szervezőre és azokra, akik a médián keresztül tájékoztattak a találkozóról. Mindenkinek köszönetet mondott, akik bármilyen módon válaszolni tudtak a fiatalok hatalmas tömege befogadásának és ellátásának igényeire és azoknak, akik gyakran rejtett csöndben imádkoztak azért, hogy ez az Ifjúsági Világtalálkozó a hitben való növekedés valódi tapasztalata legyen. 

„Isten fizesse meg mindenkinek, úgy, ahogyan csak Ő képes rá” – fogalmazott a Szentatya. 

A hála és a nosztalgia érzéseivel a pápa ezután a fiatalok felé fordult, akik ennek a nagy találkozónak a főszereplői voltak: „Isten áldjon meg benneteket ezért a szép tanúságtételért, az élő, mély és vidám részvételetekért. Sokan közületek tanítványként érkeztetek erre a zarándokútra; nincs semmi kétségem afelől, hogy most mindnyájan misszionáriusként távoztok. Az örömről és a szolgálatról tett tanúságotok kivirágoztatta a szeretet civilizációját. Életetekkel mutatjátok meg, hogy érdemes nagy ideáloknak szentelni magunkat, érvényre juttatni minden ember méltóságát, Krisztusra és evangéliumára „fogadni”. Krisztust kerestük ezekben a napokban, mert Ő az, aki elsőként keresett minket. Ő az, aki lángra lobbantja szívünket, hogy hirdessük az evangéliumot, a jó hírt a nagyvárosokban és a kis településeken, vidéken és e hatalmas világ minden helyén. Továbbra is végtelen reménységet táplálok Brazília és az egész világ ifjúsága iránt: rajtuk keresztül Krisztus új tavaszt készít elő az egész világon. Már láttam ennek a magvetésnek az első eredményeit, mások örülnek majd a gazdag termés betakarításának.” 

A pápa végül az Aparecidai Miasszonyunk utáni nosztalgiájáról szólt: „azon a szeretett kegyhelyen letérdeltem, hogy imádkozzak az egész emberiségért, különösen is minden brazíliai emberért. Azt kértem Máriától, hogy erősítse meg bennetek a keresztény hitet, amely része Brazília nemes lelkének, csakúgy, mint számos más országénak. Kultúrátok kincse, bátorítás és erő egy új emberiség építésére, egyetértésben és szolidaritásban. Ez a pápa most elutazik és azt mondja nektek „a mielőbbi viszontlátásra”. Ez a mielőbb is tele van nosztalgiával. Arra kér benneteket, hogy ne feledkezzetek el imádkozni érte. Ennek a pápának nagy szüksége van mindnyájatok imájára. Mindenkit átölelve búcsúzom, Isten áldjon benneteket!”

A pápai repülőgép magyar idő szerint éjfél után 36 perccel szállt fel és hétfőn délelőtt fél 12-kor érkezett meg Róma Ciampino repülőterére, ahonnan a pápa helikopteren tér vissza a Vatikánba.

A pápa portugálul mondott búcsúbeszédének vezérfonala a saudade szó volt, tipikus, szinte lefordíthatatlan portugál kifejezés, amely magába foglalja a nosztalgiát, a melankóliát, az erős vágyat valami után, aminek úgy tűnik, már vége van. A saudade mély érzelmi állapota az alapja a portugál zenei műfajnak, a fadónak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír