A Metz Yeghern, a „Nagy Gonosztett” során becslések szerint másfél millió örmény vesztette életét az Oszmán Birodalom területén. 1915. április 24-én tartóztatták le az örmények 250 vezetőjét, majd az ezt követő mintegy nyolc évben a javarészt keresztény örmény kisebbség tömeges deportálást, családok szétszakítását, halálmeneteket, tömeggyilkosságokat, éhínséget és más bántalmazásokat szenvedett el.
Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa a Pápai Örmény Kollégiumban emlékezett a tragédiára, amelyet a történelem egyik szégyenfoltjának nevezett. A bíboros kijelentette, az örmények szisztematikus, tervezett népirtás áldozataivá váltak – és mégsem veszítették el „a hit kincsét”.
A történészek szerint mintegy másfél millió örmény esett a szisztematikus etnikai tisztogatás áldozatául; a történteket 2016-ban, amikor Örményországba látogatott, Ferenc pápa genocídiumnak, népirtásnak nevezte.
„Ez a tragédia, ez a genocídium volt az első a múlt század tragikus eseményeinek a sorában, amelyeket az tett lehetővé, hogy torz faji, ideológiai vagy vallásos célok sötétítették el a kínzók elméjét, egészen addig a pontig, hogy egész népek megsemmisítését vették tervbe” – mondta Ferenc pápa 2016. június 24-én, az örmény állami vezetés képviselőhez szólva.
A szombati Isteni Liturgián Sandri bíboros megemlékezett az örmény nép fájdalmáról, akiknek „embertelen erőszakot, sőt, a halált” kellett elszenvedniük – számol be róla a Vatican News. Az örmény genocídiumot Leonardo Sandri a soához, a holokauszthoz hasonlította, amelyben zsidók millióit végezték ki a koncentrációs táborokban.
Az ilyen időkben, amelyek kapcsán felmerül a kérdés, hogy hol volt akkor az Isten,
az isteni irgalom, a vigasztaló Isten siet segítségünkre.
„Az evangélium azt a vigaszt kínálja fel nekünk, hogy az örmény nép fiai és lányai, akik 106 évvel ezelőtt a népirtás áldozatául estek, Isten barátai, akik hasonlóvá lettek Krisztushoz.”
A bíboros a búzaszem példázatával, az abban rejlő reménnyel zárta beszédét: az áldozatok halála életet adott a világnak, mint a földbe hullott búzaszem; máig termést hoz, és ma mi vagyunk azok, akik ezt hitben megünnepeljük.”
*
Az örmény genocídium ténye arra indít minket, hogy szembenézzünk az emberi történelem nagy bűntetteivel, és a kis bűnökkel is, amelyeket a személyes életünkben elkövetünk – fogalmazott a bíboros a Pápai Örmény Kollégiumban a Catholic News Agency beszámolója szerint.
Az örmény genocídium „szégyenfolt az egész emberiség történelmében, nem csak az akkori gonosztevők szégyene, és azoké, akik hallgattak, közönyből vagy bűnrészességből” – mondta Sandri bíboros.
A Metz Yeghern „arra kényszerít minket, hogy nézzünk szembe a bűn kérdésével az emberi történelemben, de mindenekelőtt a saját személyes történetünkben, amikor engedünk a kísértésnek, amikor nem figyelünk Isten szavára, amikor közönyösek vagyunk testvéreink iránt, vagy akár rosszat is teszünk velük, ahelyett hogy megsokszoroznánk a feléjük irányuló áldást és jót” – mondta a főpásztor.
Leonardo Sandri figyelmeztetett, „a Nagy Gonosztett miatt figyelni kell a mi kis hétköznapi bűneinkre is, mert
a nagy negatív eseményeket mindig megelőzi a lelkiismeret előrehaladott érzéstelenítésének előtörténete”.
Bármilyen választ is adnánk, mondta a bíboros, fel kell tennünk még egy, napjainkban is érvényes kérdést: „Hol van az emberi lény? Hol vagy te mint emberi lény, hol a szíved, amelyet a jóra teremtettek, de amely mégis képes a gyűlölet érzésére, egészen addig a pontig, hogy akár halálát is kívánod testvérednek?”
Szent II. János Pál 2001-ben az örmény apostoli egyház fejével, II. Karekin katholikosszal együtt az örmények ellen elkövetett népirtás áldozatainak emlékművéhez látogatott. A Hrazdan folyó partja közelében emelkedő dombon 1967-ben állítottak emlékművet annak a másfél millió örménynek, akiket 1915 és 1923 között az Oszmán Birodalomban lemészároltak. II. János Pál virágkoszorút helyezett el az emlékműnél, és a következő imádságot mondta el:
„Hallgasd meg, ó, Urunk, a jajkiáltást, amely erről a helyről feléd száll, a Metz Yeghern szakadéka halottainak kérő szavát, az ártatlanul kiontott vér kiáltását, amely olyan, mint Ábel vérének könyörgése, és mint Ráchelé, aki siratja fiait, akik már nincsenek többé. Hallgasd meg, ó, Istenünk, Róma püspökének imáját, aki elődje, XV. Benedek kérését visszhangozza, amikor 1915-ben felemelte szavát »a kegyetlenül sújtott és a megsemmisítés küszöbéig elvezetett örmény nép« védelmében...”
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Vatican News; Catholic News Agency
Fotó: Vatican News
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria