Szenvedélyesen szerette Istent és a számítógépet – Boldoggá avatják a 15 évesen elhunyt olasz fiút

Carlo 1991-ben született Londonban, ahol szülei dolgoztak akkoriban. Hétéves korában különleges engedéllyel lett elsőáldozó, kamaszkorában is mindennap járt misére, imádkozta a rózsafüzért. Ugyanakkor mindenki, aki ismerte Carlót, azt mondta róla, olyan volt, mint bárki más, egy mai kamasz. Jómódú milánói család elsőszülött gyermeke, a jezsuiták által fenntartott humán gimnáziumba járt, mielőtt megbetegedett volna. Napjai tanulással, plébániai programokkal, biciklizéssel és a számítógép iránti szenvedéllyel teltek: programozott, filmet vágott, weboldalakat hozott létre, képregényeket tervezett. Éppen a világhálónak köszönhető, hogy Carlo híre jóval túllépte baráti köre határait. Történetét és lelki örökségét ma már az egész világon ismerik, a Fülöp-szigetektől a Zöld-foki-szigetekig, Brazíliától Kínáig.

Mindemellett mélyen hívő volt, mindennap szentáldozáshoz járult – „ez az országút a mennyországba” – mondta. Tizenegy éves kora körül megkérték, legyen a hitoktató segítője, később maga is tartott hittanórákat. Az eucharisztikus csodákat bemutató virtuális múzeumát tizenegy évesen kezdte készíteni, akkoriban jegyezte föl: „Minél többször járulunk szentáldozáshoz, annál inkább hasonlatossá válunk Jézushoz, és már itt a földön megízleljük a mennyországot.” Arra kérte szüleit, vigyék el minden eucharisztikus csoda helyszínére – ez a terve két és fél esztendő alatt valósult meg. 136, az Egyház által elismert eucharisztikus csodát választott be virtuális múzeumába, az interneten elérhető gyűjtemény mellett minikiállítások elkészítésében is közreműködött, melyek bejárták a világot. Azért találta ki a kiállítást, hogy hatékony eszköz legyen arra, hogy felrázza a lelkiismeretet, felébressze az embereket, akik rutinként élik meg az Eucharisztiát.

Carlo Acutis példája ma is sokakat lelkesít, különösen a tizenéveseket, akik még bizonytalanok benne, vajon lehetnek-e egyszerre szentek, átlagosak és egyediek. „Mindenki eredetinek születik – mondta Carlo –, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg.” „Eredetiként” meghalni Carlo szerint úgy kell, hogy az ember hagyja, hogy Krisztus vezesse, és közben szüntelenül Őrá néz. Bár imádságos életet élt, Carlo nagyon is 21. századi tizenéves volt, szerteágazó érdeklődéssel, mindig találva időt az önkénteskedésre. „A végtelen kell hogy legyen a célunk, nem a véges – fogalmazott. – A végtelen a szülőföldünk. Időtlen idők óta várnak minket a mennyországban.”

Dario Edoardo Viganò, a szentszéki Kommunikációs Titkárság prefektusa szerint ő lehetne az úgynevezett „cybernauták” védőszentje, az internet patrónusa.

Carlo 2006. október 12-én halt meg a monzai kórházban a leukémia egy különlegesen agresszív formájában, amely három nap alatt végzett vele. Szenvedéseit az Egyházért és a pápáért ajánlotta fel, édesanyjának pedig ezt mondogatta: „Azzá válok, aki már most vagyok Isten gondolataiban.” Földi maradványai kívánságának megfelelően Assisi temetőjében nyugszanak. Ferenc pápa 2018. július 5-én kelt dekrétumában elismerte hősies erényeit és Isten tiszteletreméltó szolgájának nyilvánította.

Sokan tulajdonítják csodás gyógyulásukat a 15 évesen meghalt Carlo Acutis közbenjárásának. A boldoggá avatáshoz elismert csoda 2013-ban történt, egy súlyos hasnyálmirigy-betegségben szenvedő brazil kisfiú gyógyult meg a közbenjárására.

Forrás: Aleteia; Avvenire; Agensir

Fotó: Aleteia, Avvenire

Magyar Kurír
(tzs – vn)