„Menjetek, és szolgáljatok!” – Állandó diakónust szenteltek a munkácsi székesegyházban

Az elmúlt időszak nagyon gyümölcsöző volt a munkácsi egyházmegyében. Egyik ünnep követte a másikat, melyek mind az Istennek adottságról tanúskodtak. Keresztény életünk már önmagában is Istennek adottságot jelent, hiszen a keresztségben Isten gyermekeként újjászülettünk, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá váltunk az Egyház tagjaként. Istenhez tartozásunkat aztán az életünk folyamán újból és újból megújítjuk, és vannak olyan ünnepélyes pillanatai az életünknek, amikor erről a közösség előtt is tanúságot teszünk, ki-ki az Istentől neki szánt elköteleződés, meghívás szerint.

A szombati állandódiakónus-szentelés is egy ilyen alkalom volt. Rohozsán József Kőrösmezőn született. Nős, feleségével, Tetyana Reszlerrel és lányával, Terezával Munkácson él.

A szentelésen jelen volt Majnek Antal OFM nyugalmazott püspök is, akinek püspöki szolgálata utolsó két évében a diakónusjelölt titkárként is szolgált. Sok pap, szerzetes és apáca is eljött, valamint az ünnepi szentmisén részt vettek a diakónusjelölt rokonai, a helyi plébánia hívei, barátok és ismerősök.

A szentmise olvasmányai és az evangéliumi szakasz után a munkácsi Szent Márton-egyházközség – ahova a jelölt tartozik – plébánosa bemutatta a diakónusjelöltet.

Lucsok P. Miklós püspök prédikációjában felhívta a figyelmet az olvasmányokra, amelyek közül az elsőt az új diakónus felesége olvasta fel. A Timóteusnak írt első levél világosan megfogalmazza, milyennek kell lennie egy diakónusnak: „A diakónusok hasonlóképpen legyenek tisztességesek, ne kétszínűek, borisszák vagy piszkos haszonra lesők. A hit titkát őrizzék tiszta lelkiismerettel. Ki kell előbb próbálni őket, s csak akkor szolgáljanak, ha kifogástalanok. Az asszonyok szintén legyenek tisztességesek, ne legyenek rágalmazók, hanem mértéktartók és mindenben megbízhatók. A diakónus legyen egyszer nősült, s gyermekeinek és otthonának jó gondviselője.” (1Tim 3,8–12)

„Diakónusnak lenni hivatás – mondta a püspök –, az Úr látja a közösség szükségletét, és meghív rá embereket. Minél tovább haladunk a lelki életben, annál inkább szolgálatra hív az Úr és elvezet a hivatás egy következő szintjére. Egyesek számára az Úr megnyitja a szülői szolgálatot, másokat a közösségben való szolgálatra hív, megint másokat – a diakonátusra. Szolgálatunkban minden alkalommal egy magasabb szintre jutunk. Ő ad nekünk ajándékokat és tehetséget, de Ő akarja megsokszorozni is azokat.”

Beszédében a püspök hangsúlyozta a szolgálathoz szükséges bátorságot is. Ahogyan az emberi testnek is különböző tagjai vannak, úgy Isten is különböző ajándékokkal ruház fel minket, amelyekkel a közösséget gazdagíthatjuk. „Az egyházban minden hivatás olyan szolgálat, ahol a béke, az öröm, a szeretet, a jóság, az irgalmasság gyümölcse terem. A Szentlélek minden gyümölcse Jézustól származik. A fát a gyümölcséről ismerjük meg. Jézus mindenkit az igazságra hív. Hívja, hogy jöjjön Hozzá, legyen Vele, hogy betöltse az Atya szeretetével, hogy eltöltse Szentlélekkel. Miután eltelünk az Atya szeretetével és a Szentlélekkel, Jézus azt mondja nekünk: Menjetek! Menjetek és szolgáljatok! Menjetek és vigyétek el az igazságot az embereknek! Menjetek és vigyétek a békét az embereknek! Mutassátok meg nekik, hogy mit találtatok a Velem való kapcsolatban!”

A homília után következett a szentelési szertartás. A jelölt nyilvánosan kifejezte szándékát, hogy az állandó diakonátust az Egyház szolgálatára és az egyházi előírások szerint kész vállalni, Isten iránti szeretetből és a nép javára. „Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett benned” – hangzott a főpásztor imája, miután a jelölt eléje térdelve tiszteletet és engedelmességet fogadott az egyházmegye mindenkori püspökének. Ezt követően az egybegyűltek együtt elénekelték a Mindenszentek litániáját, amely alatt a jelölt a teljes önátadás jeleként arccal a földre borult. Ezután a főpásztor kézrátétele és imája által diakónussá szentelte a jelöltet.

A szentmise az áldozati liturgiával folytatódott. A felajánláshoz a kenyér és a bor ajándékát a két édesanya, József és Tetyana anyukája vitte és adta át a szentmise főcelebráns püspökének. A záróáldás előtt az új diakónus köszönetet mondott az őt felszentelő Miklós és Antal püspököknek, hogy mindig mellette álltak és segítették az útját. Megköszönte a családjának és anyukájának a segítő hozzáállásukat, és köszönetet mondott minden jelenlévőnek, papoknak, diakónustársainak és minden hívőnek, hogy eljöttek, és együtt ünnepeltek vele.

Az ünnep állófogadással és agapéval zárult.

*

Egy hónappal ezelőtt, március 25-én is volt a székesegyházban diakónusszentelés, így jelenleg négy állandó diakónus szolgál a munkácsi egyházmegyében. Mindegyikük megfelelő felkészítés után részesülhetett a szentségben.

Szöveg: Molnár M. Katalin

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Tatyana Resetar

Videó: Viktória Weiss

Magyar Kurír