„Mutassátok meg, mondjátok el, hogy jó Krisztus barátja lenni” − Diakónusszentelés Gyulafehérváron

Az evangélium felolvasása után András István rektor szólította a jelölteket, és kérte a segédpüspököt, hogy szentelje fel őket a szerpapi, diakónusi szolgálatra.

Kerekes László segédpüspök homíliájában a lelkesedés fontosságát emelte ki. Úgy fogalmazott, akár a házasságra, akár a papságra készülők esetében nem lehet látni, tudni, mit hoz az élet. A jelöltekben is jelen van a vágyakozás: bár nem tudják, hová mennek, mégis – bízva a gondviselésben – Isten szolgálatába akarnak állni, és egy életen át tettekkel tanúskodni a Krisztusba vetett hitükről.

Továbbá kiemelte, hogy az Isten szeret kalandba bocsátkozni, „fantasztikus, szép és hallatlan kalandba”. Igaz, nem gazdagságot ígér Jézus, ennél jóval többet: az ő barátságát. Barátságot, amely aktív és nincs feltételhez kötve. „Mutassátok meg, mondjátok el, hogy jó Krisztus barátja lenni” – biztatta a szentelendőket. A segédpüspök személyes élményét is megosztotta: nagycsütörtök óta naponta imáiban hordozza őket.

A homília után a jelöltek letették a szentelési ígéreteiket, majd tiszteletet és engedelmességet fogadtak a mindenkori főpásztornak. Ezt követően a teljes átadás jeleként földre borultak, miközben a Mindenszentek litániáját imádkozva kérték a szentek közbenjárását a rokonokkal, barátokkal és ismerősökkel együtt a teljesen megtelt gyulafehérvári székesegyházban.

A litánia elimádkozását a diakónussá szentelés két lényeges mozzanata követte: a püspöki kézrátétel és a felszentelő ima. Az újonnan felszenteltek magukra öltötték a diakónusi liturgikus ruházatot: a keresztben viselt stólát és a dalmatikát, valamint átvették az evangeliáriumot, majd a diakónusi rendbe való befogadással zárult a szentelés szertartása.

Isten tegye teljessé a jót, amit megkezdett bennük! Ad multos annos!

Forrás: Romkat.ro, Seminarium Incarnatae Sapientiae

Fotó: Balla László/LK Creativ ART Galéria

Magyar Kurír