A püspöki kápolna búcsúját ünnepelték Nagyváradon

A járványügyi szabályok miatt idén sem az egyházmegye papjai, sem pedig a hívek nem vehettek részt a szentmisén. A főpásztorral koncelebrált Fodor József nagyprépost, Pálos István kanonok, Kovács Ferenc Zsolt irodaigazgató, Varga Sándor gazdasági igazgató és Vakon Zsolt püspöki titkár. A szentmisét élőben közvetítették az egyházmegye Facebook-oldalán.

Böcskei László megyéspüspök a szentmise bevezetőjében felhívta a figyelmet a felújított püspöki palota főbejáratánál néhány hónapja olvasható feliratra és évszámra (1776), amely az építtető Patachich Ádám püspökre emlékeztet, és egyúttal jelzi azt is, hogy az épületben kiemelkedő helyet kapott a püspöki kápolna, melynek védőszentje Borromeo Szent Károly.

A történészek vitatkoznak azon, hogy miért esett a választás éppen őrá: talán rokoni szálak fűzték egymáshoz a Patachich és a Borromeo családokat, vagy azért, mert a 18. században népszerűnek számított Borromeo Szent Károly, esetleg amiatt, mert tájainkon is pestisjárvány pusztított, és védelmezőként tekintettek rá. Sokféle magyarázat létezik, de a lényeg: jó választás volt, és ma is időszerű, hogy felfedezzük az ő nagyságát és kiválóságát, s kérjük, hogy legyen a segítőnk is abban, hogy hozzá hasonlóan mi is kiálljunk a hitünkért szóban, élő és gyógyító cselekedetekben.

A prédikációban Böcskei László megismételte az ünnepi szentmise könyörgését, valamint Ferenc pápa szavait idézte Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításából, és ezekkel hangsúlyozta: meghívásunk az új missziós kilépésre a mai viszonyok közt időszerűbb feladat, mint valaha.

Hol a mi helyünk, mit kell tennünk azért, hogy küldetésünkben kitartónak bizonyuljunk? Mi az, amit fel kell áldoznunk, és mi az, amihez ragaszkodnunk kell minden változás ellenére, hogy az evangelizálás mindennapi programunk maradjon? Borromeo Szent Károly alakját szemlélve két fő irányt érzékelhetünk. Az egyik, hogy ő sem szentként született, a neki osztott feladat teljesítése által vált szentté. Példája azt mutatja: mindenkinek az életében vannak jó és rossz pillanatok, fontos azonban a növekedés vállalása, az igaz keresése, hogy ne ragadjunk le egyik vagy másik tapasztalatnál. Engednünk kell azt, hogy megszólítson bennünket a felülről, Istentől érkező meghívás.

A másik gondolat pedig, ami megérinthet bennünket Borromeo Szent Károly életpéldája kapcsán: hogy a megújulás előmozdítása és megvalósítása legyen a célunk, ahogy őbenne is égett a vágy, a tűz, hogy Krisztus hiteles és magával ragadó képét jelenítse meg a világnak, és ez volt az ő életsikerének titka. Nemcsak kért ugyanis, hanem először ő maga adta azt, amit másoktól elvárt.

A teljes cikk ITT olvasható.

Forrás: Ciucur Losonczi Antonius/Bihari Napló; Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír