Böjte Csaba kérése Ferenc pápához: Június elseje legyen a Gyermek Jézus ünnepe

A katekézis után Ferenc pápa köszöntötte a különféle zarándokcsoportokat. A pápa ezután a kihallgatáson részt vevő bíborosok és püspökök személyes köszöntését fogadta, majd a kiemelt vendégek csoportjában találkozott Böjte Csaba testvérrel és azzal a kórussal, melynek tagjai Csaba testvér otthonaiban élő gyermekek. A harminctagú gyermekkórus énekkel köszöntötte a Szentatyát, majd átadták neki ajándékukat, egy hagyományos erdélyi ablakot (jellegzetes erdélyi ablak szárnyasoltárrá átalakítva – a szerk.), amelynek egyik szárnyán az alapítvány által gondozott gyerekek vannak, közepén a gyermek Jézus képe kirakva az alapítvány befogadóotthonaiban gondozott kétezer gyermek fotójából, a másik szárnyon a dévai Nagyboldogasszony ferences plébániatemplom látható. Csaba testvér pedig arra kérte Ferenc pápát, hogy tegye június elsejét a Gyermek Jézus szép ünnepnapjává.

A Szentatyának ajándékba adott alkotást a Csaba testvér több mint negyedszázados gyermekmentő és -nevelő tevékenysége iránti hála ihlette. Az alkotás az árva gyermekek ajándéka Ferenc pápának, akit hálás szívvel, szeretettel és nagy örömmel várnak Csíksomlyón. A gyermekek ajándékát Török Brigitta és Török László, az alapítvány önkéntes támogatóinak ötlete alapján Török Brigitta fotográfus, Nagy Zsolt népi asztalosmester, nevelő és munkatársai, Nagy István Gábor erdélyi népi kovácsmester, Szabó Zoltán csíkszenttamási népi fafaragó mester, valamint Povázai György printerieur (nyomdászművész – a szerk.) készítették el.

* * *

A Szent Ferenc Alapítvány története – Böjte Csaba testvér levele Ferenc pápának

1989 decemberében Romániában megdőlt a diktatúra. A társadalmi átalakulásokkal, a gyárak bezárásával sok ember egyik napról a másikra munkanélkülivé vált. Erdélyben, Hunyad megyében szén- és ércbányák működtek, az ásványi anyagok kitermelése, a jelentős kohászati központok egyik napról a másikra ócskavastemetővé váltak. 1992-ben elöljáróim Dévára, e térség központi városába vezényeltek szerzetestársaimmal együtt, hogy az 1949-ben államosított, az 1970-es árvíz által elpusztított, elhagyottan álló ferences kolostort visszavegyük. A nehéz időkben sajnos sok család csődbe ment, a gyerekek az utcára kerültek. Szomorú volt látni a szentmise után, hogy a hívek kolduló gyerekek sorfala között hagyják el a templomot! Kezdetben ezeket a gyerekeket csak egy-egy ebédre hívtuk meg, majd szerveztünk számukra egy nyári bentlakó tábort. A gyerekek a tábor végén arra kértek, hogy szervezzünk egy éves tábort, melyet mi Istenben bízó lélekkel, az akkor még nagyon erős kommunista ellenszéllel szemben elkezdtünk szervezni. 1993 nyarán az Erdélyben működő Szent István Provincia engedélyével létrehoztuk a Szent Ferenc Alapítványt, egy jogi személyiséget, melynek a kereteiben elkezdtük Erdély négy egyházmegyéjének területéről befogadni az utcagyerekeket. Az első években az ateista, kommunista gondolkodású állami szervek nagyon megnehezítették a munkánkat! A kilakoltatás rémétől igazából II. János Pál pápa 1999-es látogatása mentette meg a gyermekeinket. A Szentatya kérésére három ingatlant adtak vissza a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyének, melyek közül az egyik a dévai ferences kolostor volt. A hatósággal való együttműködés az évek alatt sokat javult, és ahogy javult, egyre több bajban lévő gyereket tudtunk befogadni.

„Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be.” (Mk 9,37)

Az elmúlt huszonöt évben több mint hatezer gyermek talált hosszabb-rövidebb időre otthonra, jó szóra, meleg ebédre, tanszerre, ruhára az otthonainkban. Vannak bentlakó és napközi otthonaink, az igényeknek megfelelő ellátást biztosítunk a bajban lévő gyermekeknek. Jelenleg több mint ötven központban több mint kétezer gyermeket nevelünk, oktatunk Isten- és emberszeretetben. A gyerekeket hét-nyolc fős „szociális családokban” helyezzük el, egy-egy „nevelőapa” és „nevelőanya” felügyelete mellett, akik össze is költöznek a gyermekekkel. Szent József nem a test és a vér kívánságából lett a kis Jézus nevelőapja, hanem a mennyei Atya akaratából! Mi is így, „Szent József-i” értelemben lettünk, leszünk a gyermekeink nevelőszülei! Sok gyerek kisbabaként került hozzánk, és otthonainkban eljutottak oda, hogy főiskolát, egyetemet végezzenek. Többségük 18 éves kor után munkát vállal, családot alapít. Örömmel írhatom le, hogy tudtommal egy gyerekünk sem koldul, mindannyian becsületes munkából élnek! Házainkat világiakkal, köztük néhány ferences világi rendi testvérünkkel együtt működtetjük. Tevékenységünket közadakozásból, gondviselő Istenünk jóságából tartjuk fenn, de mivel a román állam országos gyermekvédelmi hálózatának is a része vagyunk, ezért a gyerekek után állami dotációt is kapunk. Erdély földje több lakossági cserén is átesett, emiatt gyermekeink felmenői etnikai, vallási szempontból nagyon vegyesek. Többnyire magyar, roma és román szülők gyerekei kerülnek hozzánk. Aki nincs megkeresztelve, az keresztségben részesül, és szinte száz százalékban római katolikus rítusban elsőáldozók, bérmálkozók is lesznek.

Az elmúlt negyed évszázadban nemcsak azt tapasztaltuk meg, hogy Isten a mi gondviselő mennyei Atyánk, akire mindig lehet számítani, hanem azt is, hogy nagyon sok jó ember él ezen a földön! Azt is megtapasztaltuk, hogy jót tenni jó! Jó dolog jónak lenni, szép szóval, türelemmel a szeretet útjára vezetni gyermeket, felnőttet egyaránt.

Egy másik erős tapasztalatunk: Isten selejtet nem teremt!

A gyermekeket Krisztus urunk nevelési módszereivel lépésről lépésre az öntudatos, felnőtt keresztségre lehet vezetni, függetlenül származásuktól vagy a bőrük színétől. Krisztus sürgető szeretetétől vezetve gyermekeinkből szervezett kórusokkal, színjátszó csoportokkal több száz missziós körutat szerveztünk, főleg a Kárpát-medencében. Az árva gyerekek előadják a műsorukat, mi, papok misézünk, elmélkedéseket tartunk, a templomok, színháztermek, stadionok megtelnek emberekkel. A visszajelzések alapján Isten áldása van a munkánkon, eredményes, sikeres a gyermekek missziója. Munkánkat Erdély érseke, Jakubinyi György felügyelete alatt végezzük, a mindenkori provinciálisnak engedelmeskedve.

Június 1-én Csíksomlyóra, a Ferenc pápával való találkozóra ezer gyerekkel készülünk nagy izgalommal.

Szívből remélem, hogy egy dallal és a gyermekeink által tervezett, varrt ruhába felöltöztetett Gyermek Jézus-szoborral megajándékozhatjuk nagy családunk, az Egyházunk fejét, Ferenc pápát!

Azt tapasztaltam, hogy nemcsak a gyermekek számára vonzó, erőt adó példakép a Gyermek Jézus személye, hanem a megfáradt, sokszor koravén, játszani már nem erőst tudó felnőttek is örömmel fogadják a vidám, gyermeklelkületű ünnepeket. Jó látni és tudni, hogy Megváltónk, mielőtt komoly prédikációkkal, csodákkal ékeskedő felnőtt életét elkezdte volna, mert és tudott jókedvűen játszani Názáret poros utcáin az emberek fiaival. Milyen csodálatos lehetett egy-egy csendes vacsora a názáreti kis házban! A Mindenhatónak a mindennapi betevőt megköszönő, a gyermek Jézus köré épülő názáreti csendes élete után kiált a világ, és ezt határozottan állítom még akkor is, ha ezt sokan nem tudják hangosan megfogalmazni.

A Kárpát-medencében, Európában, de az egész fejlett világban sajnos az emberek elfordultak az élettől, a gyermekáldástól. „Kiszáradtak” a családok, egész vidékek válnak „öregotthonná”.

Társadalmunk ezen sebeire bátorkodom javasolni, hogy egyházunk tegye június elsejét a Gyermek Jézus szép ünnepnapjává!

Ahogyan május elseje a munkás Szent József ünnepe lett, vagy ahogyan kegyelmes atyánk elődje, Szent II. János Pál pápa február 11-ét a betegek világnapjává tette, úgy kérjük, az árva gyermekek nevében, hogy június 1-jét, a nemzetközi gyermeknapot szentelje Egyházunk legfőbb elöljárója a legcsodálatosabb gyermek tiszteletére, június elseje legyen a Gyermek Jézus ünnepe az egész világon!

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: szentszéki magyar nagykövetség, Urbán Erik OFM Facebook-oldala

Magyar Kurír