Boldog Bogdánffy Szilárd püspök és Györgypál Albert pap vértanúk nyomában Nagyváradon

„Vannak csillagok, melyeknek fénye világít a földön,
Mikor ők maguk már régen nincsenek helyükön.
Vannak emberek, akiknek csillogó emléke világít,
Amikor ők maguk már nincsenek köztünk.
Ezek a fények csillognak és különösen,
Ha sötét az éjjel: mutatják az utat az embernek.”

(Szenes Hanna)

A szegedi és nagyváradi zarándokok a következő útvonalon haladtak: olaszi temető, székesegyház, püspöki palota, Szent József-kórház, premontrei templom, orsolyita zárdatemplom, Szent László-menedékház kápolnája és Barátok temploma. A több mint 4 kilométer hosszú sétát Böcskei László megyéspüspök és Serfőző Levente, a szeged-csanádi egyházmegye oktatásért felelős püspöki helynöke vezette.

Az olaszi temetőben kezdődött az emlékséta, ahol Serfőző Levente emlékezett arra, hogy 1947. július 21-én itt temették el a 33 évesen elhunyt fiatal hitoktatót, vértanú papot, Györgypál Albertet.

A székesegyházban Pék Sándor esperes ismertette Boldog Bogdánffy Szilárd életét, ezt követően a litánia elimádkozására került sor, majd fiatalok helyezték el az oltár előtt a kegyelet virágait a következő szöveggel: „Útmutatók nyomában Jézushoz! – Mt 9,9”

A püspöki palota kápolnájában, Boldog Bogdánffy Szilárd diakónussá szentelésének helyszínén Böcskei László nagyváradi megyéspüspök ismertette az esemény jelentőségét, ami 1934. februárjában történt, amikor a fiatal teológus teljesen átadta életét Jézusnak. A kápolna felé vezető folyosón, az itt kiállított különböző emlékek, képek által a jelenlévők betekintést nyerhettek Bogdánffy Szilárd püspök életébe.

Serfőző Levente az egykori Szent József-kórház udvarán emlékezett arra, hogy az itt gondozásra és ápolásra szoruló Györgypál Albert kórterme zarándokhellyé vált: ide jártak a papnövendékek, családok és a korábbi hittanosok is, akik vele és érte imádkoztak, amíg lelkét vissza nem adta Teremtőjének 1947. július 19-én.

A Szent László-menedékházban táborozó gyerekek a Barátok templomában énekszóval köszöntötték a jelenlévőket. Serfőző Levente Györgypál Albert temetéséről és életszentségéről elmélkedett: „Györgypál Albertről már a halála napján azt írták, hogy lelke biztosan az Isten elé került! Életszentsége olyannyira elfogadott volt, hogy kis darabokat vágtak a hajából és a reverendájából, és ereklyeként őrizték.”

Az egykori premontrei gimnázium melletti templomban Boldog Bogdánffy Szilárd egykori tanítványainak gyerekei is jelen voltak a megemlékezésen. Pásztai Ottó Zsolt a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke ismertette édesapja, Pásztai Ottó visszaemlékezését egykori osztályfőnökére.

„Mi nagyon büszkék voltunk arra, hogy olyan osztályfőnökünk van, aki 9 nyelvet beszélt és több mint 12 tantárgyat tanított a különböző oktatási tevékenységei során…! Végtelenül tiszteltük hatalmas tudásáért, kitűnő pedagógiai érzékéért. Sohasem emelte fel a hangját, de erre nem is volt szükség, mert az óráin mindenki nagyon figyelt, s minden alkalommal azt éreztük, hogy többek lettünk. Olyat tanultunk, aminek mindig hasznát vehetjük. Mesélt a cserkészetről, a Mária Kongregációról, a Szívgárdáról, s

előrevetítette, hogy nehéz idők várnak mindannyiunkra. Kérte próbálja mindenki megőrizni becsületét, emberségét.

Mi csak úgy ittuk a szavait! Nagy élettapasztalata, sokoldalúsága, széleskörű olvasottsága, joviális magatartása, mindannyiunk ragaszkodását kivívta. Jellemzésként egy idézet tőle:

»Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb lenne a tenger…«”

Mátyási Fischer Enikő hitoktató és a táborozó gyerekek Bogdánffy Szilárd püspök életrajzából és az egykori diákok tanúvallomásiból olvastak fel.

Az orsolyita zárda melletti Szent Anna-templomban a püspök egykori tanítványainak gyermeke, Kristófi János Zsigmond, a székesegyház orgonistája ismertette szülei tapasztalatait. Elmondta: édesapja, Kristófi János festőművész a Gojdu Líceumban, míg édesanyja, Kristófiné Hoványi Judit szobrászművész az Orsolyarendi Leánygimnáziumban volt tanítványa a püspöknek.

Ezt követően Szabó Ervin spirituális és a táborozó gyerekek Bogdánffy Szilárd a diákjai iránti végtelen elköteleződését, szeretetét, jóságát idézték fel felolvasott életrajzi részletek alapján.

A Barátok templomában a hálaadó szentmisét Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutatta be. A szentbeszédet Serfőző Levente mondta. „A szentek olyanok, mint a csillagok a sötét éjszakában: irányt mutatnak nekünk” – emlékeztetett.

A szentmisét követően a templom alatti kriptában, Györgypál Albert sírjánál közös imával és a kegyelet virágainak elhelyezésével ért véget az emlékséta.

Sokak reménye szerint lesz folytatása is ennek a programnak, mert fontos, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor nagy elődjeink nyomába szegődhetünk, életük egy-egy állomásánál megállhatunk, rácsodálkozhatunk az Istenben gyökerező élet mélységére, magasztosságára és arra, amit Isten tud tenni olyan emberekkel, akik Pál apostollal együtt elmondhatják: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam.” (2Tim 4,7)

Szöveg: Benedek Ramóna

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír