Erdélyi kántoroknak tartottak lelkigyakorlatos továbbképzést Csíksomlyón

Sándor Béla kántor beszámolójából olvashatnak részleteket.

Az első nap előadását Kerekes László segédpüspök tartotta, amelyben kezdésként felidézte a tavalyi előadásában ismertetett pasztorális év témáját, ami az „Imával megújuló közösség” volt. Egy kis átvezető után bemutatásra került a 2025-ös szentév témája, „A remény zarándokai”. Ferenc pápa Spes non confundit bullája alapján állították össze a jubileumi év pasztorális tervét, ami annyit jelent, „A remény nem csal meg…” (Róm 5,5). A segédpüspök biztató szavain keresztül érzékeltük, hogy a cél – amely felé a mi kis hajónk tart – tudatos és megfelelő. Elhangzott, hogy a pasztoráció nem az íróasztal mellett íródik. A szentév jó alkalom a Jézus Krisztussal való élő és személyes találkozásra. (...)

Tudatosítsuk, hogy a kántorok az énekléssel evangelizálnak

A keddi napot a kegytemplomban indítottuk Úrangyalát imádkozva, majd a szolgálattevőkért végzett szentmisén vettünk részt. A nap előadás-sorozatát elmélkedéssel indítottuk, amit Bakó László plébános, teológia tanár tartott. A szolgálat témaköre került előtérbe, több oldalról is értelmezve a kifejezés tartalmát, ami az elmúlt időkben elértéktelenedni látszik. A helyes szolgálat örömmel kell társuljon, ha a negatívumokat emeljük ki, akkor álszenvedő szolgaságról beszélünk. Fontos, hogy a szolgálat ne tartalmazzon rejtett uralkodást. (...) Ne kössünk bele más munkájába, hogy mi volt gyors, lassú, hangos vagy halk, mert ne feledd: nem néző vagy, hanem a része vagy. Útmutatást kaptunk az örömmel történő szolgálatra: tudnunk kell, hogy miért vagyunk itt. (...)

A délelőtti soron következő két előadást Tardy László egyházzenész tartotta, aki 1966-tól kezdve 54 évig volt a budapesti Mátyás-templom kántor-karnagya, és akit a felesége, Tarkó Magda zenetanárnő kísért el. Meglepődve és csodálkozva vettünk tudomást arról, hogy ismerték Kodály Zoltánt, valamint Bárdos Lajost is, akinek biztatására Tardy László jelentkezett a Mátyás-templomba szolgálni. Előadását a legősibb Mária-antifóna eléneklésével indítottuk: Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője. Személyes hangvételű előadásában a karnagy beszámolt a Kodály Zoltán halála utáni történésekről, ugyanis kihatással voltak rá is. (...)

A délutáni két előadást Bakó László plébános tartotta. A kórus szerepe a liturgiában: interpretáció, cselekvés, közösségteremtés című előadásában öt pontot hangsúlyozott. Elsőként a kórus szerepét vizsgáltuk az attikai drámában, a Szentírásban és az egyházi tanításban. A második pontban a kórus történeti hátterét: a profán és a zsidó-keresztény gyökereket vettük górcső alá. Régen a kórus a megértést segítette elő, azaz kihangosított. A kórusnak két feladata volt, ami keveredett: az egyik az értelmezés, melyben kiemelt, érzelmeket személyesített meg, a másik pedig a cselekvés, amely külön csoportot jelenített meg és dialógusra nyitott, valamint a város hangja volt. A kórusok történeti hátterét a Szentírás kapcsán is megvizsgáltuk, mely szerint az Ószövetségben a kórust táncoló nők és énekesek alkották, akik győzelmek után hálát adtak. Az Újszövetségben a kórus léte már fontos üzenetet hordoz, hídfunkciót tölt be, a tagok kicsik és nagyok, az ének oka pedig Isten fölsége. Egyházi dokumentumokat figyelembe véve, mint a Sacrosanctum Concilium és a Musica Sacram, levonhatjuk a következtetéseket: a kórus mindig dialógusban kell legyen a teljes közösséggel, támogatni kell őket, fontos, hogy a hívek is legyenek bevonva és értsék a szöveget. Az előadás harmadik pontjában a kórus három fő funkciójáról, az értelmezésről, a cselekvésről és a közösségteremtésről beszéltünk. Az előadás negyedik pontja a polifonikus kórus funkciójáról szólt, meghallgattunk több hanganyagot, köztük Gregorio Allegri Miserere művét. A több szereplő önmagában még nem közösség, de ha dialógusban vannak, akkor már igen. Az ötödik pont a zárszó volt, amelyben a kántorok feltehették kérdéseiket. (...)

Tudnunk kell, hogy ki az, akit meg lehet szólítani

A szerdai nap is Úrangyala-imádsággal és szentmisével kezdődött. (...)

Az elmélkedés után Tardy László kántor-karnagy kezdte meg a szakmai előadás-sorozatot, újra egy igazi énekórán találtuk magunkat, amelyben elénekeltük a Dicsérjétek az Urat könyvünkből a különböző egyházi idők himnuszait. Átbeszéltük az énekek eredeteit, gyökereit, szóba került Erdélyi Zsuzsanna, aki gyűjtői munkát végzett.

Délután Bakó László előadását hallhattuk, melyben olyan fontos egyházi dokumentumokat sorakoztatott fel, amelyek érintik az egyházzenét. Ezek olyan pápai rendelkezések 1903-tól egészen napjainkig, azaz X. Piusztól Ferenc pápáig, amelyek a szent zenével foglalkoztak. Összesen húsz megnyilatkozás van, ami azt tükrözi, hogy fontos a téma. (...)

2025-ben hogyan lehet felhasználni a dokumentumok tartalmait, és hogyan tudunk eljutni a fiatalokhoz? Egy jó tippként az előadó bemutatta a Square Note telefonos applikációt, amelynek segítségével gregorián dallamokat és kottákat ismerhetünk meg. A második részben olyan praktikus tanácsokat kaptunk, melyeket ha megjegyzünk és életbe ültetünk, akkor segíteni fognak nekünk abban, hogy jó viszonyt ápolhassunk a plébánosainkkal és közösségeinkkel. (...)

A szentmise imádság kell, hogy legyen

Továbbképzőnk utolsó napja laudessel (reggeli dicséret) indult a csobotfalvi templomban, majd Ilyés Zsolt plébános, aki egyben az egyházzenei bizottság titkára, megtartotta az utolsó elmélkedést. (...) A záró szentmisét, mely egyben a szentév jubileumi ünnepségeinek egyike, Kovács Gergely gyulafehérvári érsek mutatta be. Buzdította a kántorokat bizonyosságuk megerősödésére, hogy szolgálatukat odaadással végezzék, így választ adva a jézusi kérdésre és hívásra.

A kántortovábbképző megszervezésében a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és annak egyházzenei bizottsága mellett Hargita megye Tanácsa, illetve a Vámszer Géza Művészeti Népiskola is feladatot vállalt.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Gergely Zsolt

Magyar Kurír