Az évforduló alkalmából hálaadó szentmisét celebrált Lucsok Péter Miklós OP megyéspüspök, melyen koncelebrált Zsarkovszkij Péter általános helynök, a helyi paptestvérek, valamint a távolabbról érkezett vendégek, köztük a domonkos rend vikáriusa, Jaroslav Kravec, valamint Bak Albert és Sebastian Moric szlovákiai domonkos rendi papok, akik visszatérő vendégek Kárpátalján.
A hálaadó szentmisén részt vettek a Szlovákiából érkezett domonkos nővérek is, köztük Karola Dravecká tartományfőnöknő és helyettese, Edita Vozárová nővér, továbbá pozsonyi és kassai domonkos nővérek.
Az ünnep alkalmat adott arra, hogy visszaemlékezzenek szolgálatuk kezdetére, amikor a domonkos atyákkal együtt megtelepedtek Kárpátalján. A domonkos szerzetesek hívták meg Szlovákiából a Boldog Imelda Kongregáció nővéreit, akik Frigyesfalván, később pedig Munkácson folytatták tevékenységüket. Az első kárpátaljai domonkos hivatások között volt a jelenlegi megyéspüspök, Lucsok Péter Miklós OP is.
Prédikációja elején a főpásztor felidézett néhány 30 évvel ezelőtti emléket: a domonkos atyák, Ludovic Melo és Dióssi Kornél Munkácsra érkezését, akik által Isten hivatásokat ajándékozott. Visszaemlékezett kassai tanulmányaira, valamint a domonkos nővérekre, akik Kárpátaljára mentek szolgálni.
Ezt követően a megyéspüspök felvázolta a jelenlévőknek azt az öt lépést, melynek segítségével együttműködhetünk Istennel.
„Az első alapvető lépés Isten meghallása. Szűz Mária meghallotta Gábriel arkangyalt, mert gyermekkorától kezdve megtanulta, hogyan legyen nyitott.
Aki meg tudja hallani a másikat, annak nyitott a szíve és nyitott a keze.
Ha mi, akik Istennek szentelt életet élünk, nagyon el vagyunk foglalva, akkor a többi lépés sem következik be. Meg kell újítani az első lépést, a meghallást. Meg kell hallanunk, amit Isten mond nekünk.”
„Isten szüntelenül cselekszik! – hangsúlyozta a püspök. – Isten szól hozzánk! Isten megáld bennünket! Megszólít, és továbbra is elküldi hozzánk angyalait.
Isten nem hallgat, természeténél fogva nem tud hallgatni. Ha már nem szólna hozzánk, ha nem küldené áldását, akkor már nem léteznénk.”
A második lépés a felismerés, a harmadik a beleegyezés, a negyedik Isten áldásának befogadása, az ötödik a cselekvés.
„Ezek a lépések nem lépcsőfokok, hanem egy kört alkotnak. Az Istennel töltött élet körforgása, az Isten áldásával való együttműködés, melyben Istenre figyelve felismerjük, amit mond a jelenben. A jóhír az, hogy ez az öt lépés bármikor megtehető, és mindenki gyakorolhatja” – emelte ki Lucsok Miklós prédikációjában.
Isten arra hívott meg bennünket, hogy ne csak elfogadjuk az életet, hanem Vele együttműködve végezzük hivatásunkat. Ez mindegyikünkre vonatkozik.
Ma arra kérem Szent Domonkost, aki mindig nyitott volt Isten szavára és a Vele való együttműködésre, hogy esedezze ki számunkra azokat a kegyelmeket, amelyek az ilyen életmód kialakításához szükségesek” – összegezte a püspök.
A szentmisén tevékenyen részt vettek a domonkos harmadrendiek is, akiknek a közössége már a ’90-es évek végén elkezdte működését; a zenei szolgálatot a munkácsi plébániai kórus végezte.
A szentmise végén Lucsok Miklós püspök köszönőlevelet nyújtott át a tartományfőnöknőnek, Karola nővérnek, amelyben megköszönte a Boldog Imelda Kongregáció domonkos nővéreinek ezt a három évtizedet felölelő kárpátaljai szolgálatot.
A munkácsi domonkos harmadrendiek nevében Anna Franciska Tyáhur mondott köszönetet Lidia Timkova OP nővérnek, aki a kezdetektől jelen volt a domonkosok missziójában Munkácson, és most több évtizedes szolgálat után más helyre kerül.
A szentmise zárásaként elénekelték a Salve Reginát, miközben mindenki püspöki áldásban részesült.
Az áldást követően a jelenlévőket szeretetvendégség várta a székesegyház udvarán. Ez a nap alkalmat adott az ünnepre érkezett nővérek, atyák, a munkácsi és környékbeli hívők találkozására, hiszen a domonkosok harminc évi szolgálata által több generáció mélyítette el hitét.
Szöveg: Tetjana Reshetar
Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye
Fotó: Tetjana Reshetar
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria