Hogy valóban a Szentlélek legyen a legfőbb katekéta – Hitoktatói továbbképzés Csíkszeredában

A túljelentkezéssel zajló program keretében a Jöjj, kövess engem! kateketikai modellel ismerkedtek meg a résztvevők. A Franciaországból származó, a karmelita lelkiségre alapozott modellt öt magyarországi képző mutatta be: Csillag Éva hitoktató, Csillag Péter állandó diakónus, Gakovicné Németh Blanka hitoktató, Mészárosné Fekete Márta hitoktató és Tornay Gábor, a Váci Egyházmegye hitoktatóinak koordinátora. A papírsziluetteket használó modell születése a Ferenc pápa által boldoggá avatott Gyermek Jézusról nevezett Boldog Marie-Eugène kármelita szerzetesig nyúlik vissza.

Ő alapította ugyanis a szemlélődésből merítő Életadó Boldogasszony Intézetet (Institute Notre-Dame de Vie), majd végrendeletként hagyta hátra az intézet tagjainak a hitoktatás felkarolását. Noëlle Le Duc dolgozta ki a papírsziluetteket használó, a Szentlélekre „alapozó” Jöjj, kövess engem! modellt. Mivel a lelkiséget állítja középpontba, a kezdetektől szívesebben említik így, kerülve a módszerként való megjelölést. Az október 25–26-án tartott csíkszeredai programra Ozsváth Judit, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatója, a leendő hitoktatók gyakorlati képzését vezető tanár hívta meg a képzőket, akik évek óta sikerrel alkalmazzák és népszerűsítik a bármilyen korosztály katekézisét segítő modellt.

Az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában tartott képzés közös imával kezdődött, majd Ozsváth Judit köszöntötte a magyarországi vendégeket és a Hargita, Maros és Kovászna megyéből érkezett katekétákat. Elmondta, hogy a kontemplatív lelkiségre alapozó modellt ismertető képzés hiánypótlónak számít, hiszen kifejezetten kateketikai módszerből eddig csak egy van a hazai magyar hitoktatók tarsolyában. A katekézis ilyen irányú megújítására pedig nagyon nagy szükség van.

„A fentieknek megfelelően a hivatásra készülőknek és a hivatást gyakorlóknak is olyan képzést kell biztosítani, amelyik mindenekelőtt lélekben erősítő a számukra, és olyan módszertant ad a kezükbe, amellyel nemcsak a diák értelmét, de a lelkét is meg tudják érinteni.

Meg kell értenünk, hogy a katekézist valójában nem mi végezzük, hanem a bennünk élő Szentlélek. Ehhez egészen tiszta „csatornává” kell válnunk a számára, és a módszereink is az Ő működését kell segítsék.

Mindenből, amit teszünk: ahogyan odaállunk a gyerekek elé, ahogyan bevonjuk őket, a jó Isten érintését kell érezzék. Másként nem is lenne szabad ezt a hivatást gyakorolni. (Valahol ellentmondás is lenne a másként gyakorlás…) Ezért rendkívül fontos a helyes istenkép, hogy teret tudjunk adni a Szentlélek bennünk való életének, a teljes ráhagyatkozás. Sok szó esik erről a kateketikaóráinkon és a – sajnos mindössze féléves – módszertanórákon is, de a katekétákkal való találkozóinkon is. Mivel az ismeret nem elég, egyetemi oktatóként is elsődleges fontosságúnak tartom, hogy olyan személyeket vigyek közel a szent hivatásra készülőkhöz és az azt gyakorlókhoz, akik saját példáikkal erősítenek rá az elméletben elhangzókra. Mindenfelé keresem azokat, akik segítségeink tudnak lenni ezen az úton” – fogalmazott Ozsváth Judit, hozzátéve, hogy a Jöjj, kövess engem! kateketikai modell minden más, általuk eddig ismert módszernél erőteljesebben kéri a katekétától a lelkiséget, és viszonylag egyszerű és kevés eszközzel mutat utat a katekéta jó Istenből való töltekezésére és a diákok – általa való – megérintésére.

„Nagyon hiszek abban, hogy a jó Istenben élve semmi sem történik véletlenül velünk. Ezért kellett találkoznom Csillag Évával, sőt jóval korábban Tornay Gáborral, a Váci Egyházmegye hitoktatóinak koordinátorával. Gábor csak ennyit mondott: »Judit, ez a katekézis!« Az Évával való hosszú beszélgetések alkalmával a módszerből is megsejtettem valamit, de az győzött meg (vagy inkább: le), ahogyan ő elém tudta élni a Legszentebbet. Mindannyian tudjuk, hogy ezek szavakkal kifejezhetetlen dolgok. És innen csak történt minden… Mert azt is jól tudjuk, hogy ahol »teret kap«, ott »történik« a jó Isten.

Mindig a felszított élet és a lelki gyümölcsök igazolják azt vissza, hogy az Ő akarata szerint cselekszünk-e.

Távolságról is gördülékenyen sikerült megszervezni mindent, amiért mindenekelőtt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnökségének és a Székelyföldi Oktatási és Módszertani Központ vezetőjének, illetve a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Háza munkatársainak jár köszönet. De köszönet Bogos Mária tanfelügyelő asszonynak, aki a Hargita megyei katekétákat buzdította a részvételre, Simó Gáspárnak, a Segítő Mária Római Katolikus Teológiai Líceum spirituálisának és Bálint Emil felcsíki főesperesnek, a Szent Ágoston-egyházközség plébánosának, akik szép szentmisék ünneplését tették lehetővé számunkra. És nagy köszönet a sok száz kilométert bevállaló képzőinknek, akik azon túl, hogy a katekézis egyik legszebb útját mutatták meg, nagyon komoly magasságokba emelték a résztvevők lelkét. Az együtt töltött alig másfél nap során jól kidomborodott, hogy

a kontemplatív szemlélet és lelkiség nem járulék ennél a szolgálatnál (sem), hanem abszolút alap.

A képzés során megéltekről az ő visszajelzéseik tanúskodnak a leghitelesebben.

Nagyon nagy szükség van a katekézisünk ilyenfajta megújítására. Nemcsak tudatosítanunk kell, hogy

a Szentlélek az igazi katekéta, de biztosítanunk is kell az ő útját a lelkek között.

A megújulást az ilyenfajta programok tudják segíteni, de a folyamatos megerősítés is fontos. Ennek érdekében egy internetes csoportban is »együtt marad« az október 25–26-i alkalmon részt vett katekétaközösség. Ilyenformán egymás erősítése és a képzők lelki és mentori kíséretének biztosítása is cél. Erősen hiszem, hogy a jó Istenben maradva szép gyümölcsök születnek, és a nagyon kívánt megújulási folyamat is folytatódni fog.

Interneten igyekeztem követni a római püspöki szinódus munkálatait, és nagyon boldog voltam, hogy annak közvetlenül ránk, katekétákra vonatkozó üzenete már »el is ért« bennünket. Azt sem tartom véletlennek, hogy a szinódus záródokumentumának bemutatására, illetve a szinódus zárására sikerült időzíteni ezt a képzést. Második napi szentmisénket szinte egy időben ünnepeltük a szinódus zárómiséjével. Ferenc pápa első perctől hangsúlyozta a világegyház számára, hogy a szinóduson

a Szentlélek a főszereplő, Ő tud igazán szinodális Egyházzá formálni bennünket. Ezzel csengenek össze a korábban említettek. A benne való megújulásunk nem lehet opcionális feladat számunkra”

– mondta Ozsváth Judit kolozsvári egyetemi oktató, a képzés szervezője.

A résztvevők beszámolóit IDE kattintva olvashatják el. 

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Ozsváth Judit

Magyar Kurír