Megáldották a temesvár-józsefvárosi plébániatemplom új toronykeresztjét

A templomtornyok iránymutatók, irányjelzők a szó szoros és átvitt értelmében is. Jelzik, hogy településre, közösségbe, hívő emberek közé érkezik az utazó. Innen messze hangzik a harangszó, és a torony csúcsdíszéből a vallásfelekezetre is lehet következtetni. Manapság sok helyen a templomtornyok nem magasodnak a település fölé, inkább szerényen meghúzódnak a felhőkarcolók árnyékában.

Aki arra keresi a választ, hogy mióta díszíti kereszt a római katolikus templomok tornyát, nincs könnyű dolga. A „mindentudó” internet ezúttal adós marad a pontos válasszal. Egyes történészek véleménye szerint a templomtornyokra keresztet helyezni nem olyan régi hagyomány, mint amilyennek gondolnánk. Állítólag a középkori templomokon nem volt. A katolikus ellenreformáció nyomán vezették be, különösen azokban a városokban, ahol katolikus és református közösségek is éltek (mint például Svájcban vagy Németországban), és arra szolgált, hogy megkülönböztessék egymástól e két vallásfelekezet templomát.

A temesvár-józsefvárosi római katolikus plébániatemplom tornyára kerülő új kereszt, amelyet november 3-án, vasárnap a 10 órakor kezdődő szentmisén áldott meg Pál József Csaba megyéspüspök, immár a harmadik ismert toronykereszt a templom történetében. Az eddigi keresztet, amelynek állapota leromlott, így már nem stabil és biztonságos, 1928-ban szentelte fel Augustin Pacha akkori püspök, és egy sokkal régebbi keresztet váltott fel, amely máig fennmaradt, és a templom külső falán, a sekrestye mellett látható. Az új, embernagyságú toronykereszt és -gömb Nagyszebenben készült, és a szentmise kezdetén az oltár jobb oldalán, két gyertya között helyezték el.

Román, magyar és német nyelven elmondott szentbeszédében a megyéspüspök kiemelte: Ez a kereszt emlékeztető, ígéret és örökség másoknak, de nekünk is. Amikor körülbelül 30-40 évvel ezelőtt Chiara Lubich Tokióban járt, tízezer buddhista előtt beszélt a keresztre feszített Jézus Krisztusról. A találkozó végén a buddhisták egyik képviselője azt mondta neki: „Most már értem, mit jelent a kereszt. A kereszt a szuperszeretet.” Igen, a mi számunkra a kereszt a szuperszeretet. Ez a kereszt, amikor majd felhelyezik a toronyra, emlékeztessen minket arra a mérhetetlen szeretetre, amellyel Jézus Krisztus szeretett és szeret minket.

A szentmisén koncelebrált Szilvágyi Zsolt pasztorális helynök, a közösség plébánosa és Gheorghe Augustinov, a temesvári bolgár személyi plébánia plébánosa. A szentmise zenei szolgálatát a Laudate Dominum énekkar, valamint a plébánia gyermekkórusa látta el Miklós Renáta nővér és Maskulik Alpár vezetésével. Orgonán játszott Cristian Roșoagă, a templom orgonistája.

A kereszt üzenetéről beszélt bevezetőjében Szilvágyi Zsolt plébános, valamint az egyházközség három képviselője is, akik üdvözölték az egyházmegye főpásztorát: Mi ezt a keresztet a Krisztusba vetett hitünk jeleként szeretnénk elhelyezni a templomunk tornyán. Ahogyan a szentmise kezdetén az egyháztanács tagjai körmenetben vitték be a keresztet a templomba, arra utal, hogy a kereszt hordozása valójában közös feladat.

A toronykereszt és -gömb megáldására a szentmise végén került sor: „Áldunk Téged, Urunk, Szent Atyánk, Te túláradó szereteteddel erről a fáról, ahonnan az ember pusztulást és romlást merített, az üdvösség és élet orvosságáról gondoskodtál. Könyörgünk hozzád, Urunk, hogy híveid, akik az üdvösségnek ezt a jelét tisztelik, nyerjék el a megváltásnak ama gyümölcseit, amelyekre Jézus Krisztus szenvedésével szerzett érdemet” – fogalmazott imájában a főpásztor.

Végezetül Szilvágyi Zsolt plébános köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a templomban és a közösségben szolgálnak.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír