Pál József Csaba temesvári püspök: Az Egyház a kis közösségekben él

A szép számú érdeklődő részvételével megtartott találkozó során szó esett a főpásztor feladatairól, a temesvári egyházmegye életében jelentkezett kihívásokról, a római katolikus plébániák helyzetéről, a közösségépítés fontosságáról és a kisközösségek szerepéről.

„Engem a jó Isten boldoggá tett. Az ő jelenléte reménységet ad, mindig éreztette a jelenlétét velem, és szeretném, ha az emberek is kapcsolatba kerülnének vele. Ez a küldetésem – mondta Pál József Csaba papi és püspöki feladatáról. – Istennel való kapcsolatunk, amely reménységet, vigaszt ad, segíti a más emberekhez fűződő kapcsolatunkat, viszonyulásunkat is. Ahogy Isten szeret minket, úgy küld, hogy szeressük embertársainkat is, és ehhez erőt is ad nekünk. Ez a fő feladatunk, hogy papjainkkal együtt dolgozva próbáljuk a hitet elvinni a városokba, a falvakba, az ifjúsági csoportokba, a felnőttképzésbe, hogy az emberek jobban megismerjék, megszeressék a jó Istent, és ebből fakadóan tudjanak dolgozni az Egyházban és a társadalomban.”

A rendszerváltozás után mintegy 200 ezer római katolikus német vándorolt el a temesvári egyházmegyéből, a 176 plébániából több mint száz megszűnt. Sok olyan település van, ahol már csak egy maroknyi római katolikus hívő maradt, akikhez havonta csak egy-két alkalommal jut el a pap szentmisét tartani. Amikor ezeket a kisközösségeket meglátogatta, a püspök örömmel tapasztalta, hogy

többnyire mindenhol akad olyan közösségi vezető, aki a falu kis katolikus közösségét összefogja, kinyitja számukra a templomot, és pap nélkül is együtt imádkoznak, énekelnek, olvassák a Szentírást.

„Azt szeretném, ha minden faluban lennének ilyen emberek, akik örömmel gyűlnek össze, és együtt megélik a keresztény hitüket. Nekem ez nagy reménység. Majdnem kétszáz ilyen közösségi felelőssel találkoztunk, és igyekeztünk a felelősséget is felébreszteni, megerősíteni bennük a közösségük iránt” – mondta Pál József Csaba, aki szerint a plébániák is valójában kisebb közösségekből állnak, mint a rózsafüzér közösség, bibliakör, kórus, ifjúság, Caritas- vagy Kolping-szervezet stb. „Ez az utunk, hogy igazi élő kisközösségekben éljen az Egyház, és a nagy közösségek ilyen kis közösségekből álljanak. A pap megteszi, amit tud, de a világi keresztények is megteszik, ami az ő feladatuk” – mondta a főpásztor.

A 2025-ös év jubileumi szentév a római katolikus hívők számára. „Jubileumi év 25 évenként van, és ebben az évben a Szentatya arra hív minket, hogy ez a kiengesztelődés éve legyen, segítenek bennünket abban, hogy kiengesztelődjünk a jó Istennel és embertársainkkal. Ezért vannak a zarándoklatok – elzarándokolunk Rómába, ahol szent kapuk is vannak, vagy Máriaradnára, a temesvári székesegyházhoz. Nálunk három helyen van erre lehetőség.

Amikor megyünk a zarándokhely felé, ez kell hogy járjon az eszünkben: nem akarok ragaszkodni semmiféle bűnhöz, meg akarok szabadulni ezektől. Én magamtól talán nem tudnék, de a testvéreim hite, az Egyház hite által talán Isten megsegít, hogy ki tudjak engesztelődni vele,

és utána másfajta életet éljek: egy kiengesztelődött életet éljek Istennel és embertársaimmal. És akkor magammal is kiengesztelődöm, természetesen” – mondta Pál József Csaba.

„A szentév a reménység éve is. Arra hív a Szentatya, hogy mindenkinek segítsünk, hogy megerősödjön a reménységben, és akik elveszítették, azok visszakaphassák. Az első helyen említi a betegeket, akik kórházban vannak, vagy otthon szenvednek – úgy közeledjünk hozzájuk, hogy ezek az emberek tényleg reménységet kapjanak, hogy van egy közösség, vannak emberek, akik gondolnak rájuk a betegségben. (…) Február 11-én, a betegek világnapján nagyon szép szentmise volt a székesegyházban. A betegeknek és a betegekkel imádkoztunk azokért is, akik nem tudtak eljönni.

Körülbelül kétszáz ember kérte a betegek szentségét – ez nem kis dolog. Kiosztottuk ezt a szentséget nekik. A reménység, a kiengesztelődés légköre jelen volt a templomban”

– mondta a temesvári megyéspüspök, aki hozzátette, hogy azokért is tenni kell valamit, akik börtönben vannak, hogy reményük legyen egy új életre a szabadulásuk után. És bár a fiatalok a remény hordozói, mégis sokszor kilátástalannak látják az életet, nincs munkahelyük, ezért őket is segíteni kell, hogy reménnyel tekintsenek a jövőre.

A tartalmas beszélgetés végén Pál József Csaba püspök megköszönte a temesvári magyar ház működtetőinek, hogy összefogják a magyarságot.

Forrás és fotó: Pataki Zoltán/Nyugati Jelen; Romkat.ro

Magyar Kurír