Próbára tesz, de megtanít bízni – Püspöki szentmisék a betegek világnapján a külhoni egyházmegyékben

Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

A Lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapján, február 11-én, mely egyben a betegek világnapja is, ünnepi szentmise keretében szolgáltatták ki a betegek szentségét a nagyváradi székesegyházban mindazok számára, akik a szentség felvételét kérték, és azt megelőzően a szükséges felkészítésben részesültek.

A szentmise főcelebránsa Böcskei László nagyváradi megyéspüspök volt. Az eseményen Roos Márton nyugalmazott temesvári megyéspüspök is részt vett.

Blaga Antoniu plébános felolvasta Ferenc pápa a betegek világnapjára írt üzenetét, melyben a Szentatya felhívta figyelmét az Isten jelenlétét meghatározó három szempontra: a találkozásra, az ajándékozásra és a megosztásra. „A betegség idején ugyanis

megtapasztaljuk egyrészt a teremtmény voltunkból adódó törékenységet, másrészt Isten közelségét és könyörületét, aki Jézusban szenvedéseinket is vállalta.

Ő nem hagy el bennünket, és gyakran olyan mértékű kitartás ajándékával lep meg, amelyet elképzelni sem tudtunk, és amelyre magunktól soha nem találtunk volna rá.

A betegség ilyenkor alkalommá válik egy minket átalakító találkozásra, egy megingathatatlan szikla felfedezésére (...)

soha máskor nem látjuk olyan világosan, mint a szenvedés idején, hogy minden remény az Úrtól származik, s ezért mindenekelőtt ajándékként nézhetünk rá, amelyet elfogadnunk és megbecsülnünk kell, »hűségesnek maradva Isten hűségéhez«”

– fogalmaz üzenetében a pápa.

„Milyen gyakran előfordul, hogy egy beteg ember ágya mellett remélni tanulunk! Milyen gyakran tanulunk hinni, ha közel kerülünk a szenvedőkhöz! (...)

ráébredünk, hogy a remény »angyalai«, Isten küldöttei vagyunk egymás számára.”

Böcskei László püspök szentbeszédében emlékeztetett: Szent II. János Pál pápa ezt a napot a betegek világnapjává rendelte el. „Ebben a szentmisében mi is gondolunk a betegekre, akik különböző betegségek keresztjét hordozzák; a szenvedőkre, akik ágyhoz vannak kötve; a fogyatékosokra. De gondolunk az orvosokra, betegekre, ápolókra is, akik testvéreikben, betegségük ellenére meglátják az emberi méltóságot, és törekednek arra, hogy emberhez méltó életet élhessenek” – mondta a főpásztor.

Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala; Romkat.ro 

*

Szabadkai Egyházmegye

Február 11-én Fazekas Ferenc püspök a szabadkai Avilai Szent Teréz-székesegyházban mutatott be ünnepi szentmisét.

Szentbeszédében a főpásztor kiemelte: Szűz Mária lourdes-i megjelenésének ünnepe alkalmat ad arra, hogy szembenézzünk a betegség mindennapi valóságával. Életünk bármely területén nagyon fontos a hit és a remény; a betegségünkben is nélkülözhetetlenek ezek az isteni erények. Az evangéliumok is arról tanúskodnak, hogy

Üdvözítőnk azoknak a betegeknek adta meg a testi-lelki gyógyulást, akikben élő hit volt, és akik tőle remélték a felépülésüket.

 

A betegek kenete az a szentség, amely a szenvedő Krisztushoz kapcsol minket, aki egyben a mi igazi orvosunk és vigasztalónk. A betegek lelki gondozásában nem feledkezhetünk meg az Eucharisztia jelentőségéről:

 

a betegség pillanatában az Oltáriszentség magunkhoz vétele egyedülálló módon hozzájárul a belső lelki átalakuláshoz; a beteget összekapcsolja Jézus áldozatával, aki önmagát ajánlotta fel a mennyei Atyának, hogy minden ember üdvözülhessen

 

– hangsúlyozta a megyéspüspök.

Fazekas Ferenc püspök köszönetet mondott mindazoknak, akik részt vettek az ünnepet megelőző lelki megújulás előkészítésében, valamint megköszönte a paptestvéreknek, akik az elmúlt kilenc nap folyamán szentmiséket mutattak be, gondolataikkal és szentbeszédeikkel buzdították a híveket.

Az áldást követően a főpásztor és az asszisztencia a Szűzanya szobra előtt térdre borulva imádkoztak Szűz Mária Szeplőtelen Szívéhez.

Forrás és fotó: Szabadkai Egyházmegye

*

Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

A betegek világnapjának szatmári egyházmegyei ünneplését 2004-ben indította útjára az egyházmegyei kórházpasztorációs iroda, amely azóta minden évben lehetőséget teremt, hogy február 11-én együtt imádkozzanak a betegekért és az őket szolgálókért, és hálát adjanak az egészségügyi dolgozók elhivatott munkájáért.

A szentmisére vártak mindenkit, aki szívében hordozza a szenvedőkért való imádságot; de különösen is meghívást kaptak a betegek, hozzátartozóik és mindazok, akik életüket a gyógyítás és gondoskodás szolgálatába állították: orvosok, ápolók, mentősök és önkéntes beteglátogatók. Kiemelt vendégként jelen voltak a Szatmári Egyházmegye területén működő, betegekkel foglalkozó intézmények képviselői: köztük az egyházmegyei Caritas, a Boldog Scheffler János Központ és a Máltai Szeretetszolgálat Szatmári Kirendeltsége, akik mindennapi áldozatos munkájukkal a beteg és rászorulók szolgálatában állnak.

Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök a szertartás elején hangsúlyozta: a betegek világnapján bemutatott szentmisén „szentáldozáshoz járulva elnyerhetjük a teljes búcsút, amelyet saját magukért vagy elhunyt szeretteikért ajánlhatunk fel”. A főpásztor buzdította a híveket, hogy ne hagyják ki ezt az alkalmat, hiszen ez a lelki megtisztulás és az isteni irgalom megtapasztalásának eszköze. Lourdes-ban a Szűzanya a hit mélyebb megélésére, bűnbánatra, Istenhez való közeledésre hívott. Jézus az Oltáriszentségben mindig velünk van, különösen a nehéz időkben – hangsúlyozta a püspök, arra bátorítva a híveket, hogy ne hanyagolják el az imát és a közbenjárást, melyeknek alázattal és bizalommal kell történniük.

Nem elég kérni Istentől, el kell fogadni, hogy Isten azt adja meg, ami valóban a javunkat szolgálja. Az imádság nem csupán kívánságok felsorolása, hanem az isteni akarat elfogadásának eszköze.”

A betegek 38. világnapja egybeesik a jubileumi szentévvel – emlékeztetett szentbeszédében a megyéspüspök. – Ez az időszak arra hív, hogy elmélyítsük hitünket, és felismerjük: a szenvedés nemcsak megpróbáltatás, hanem Isten kegyelmének forrása is lehet. Hol van a remény a szenvedésben? Hol találunk vigasztalást a megpróbáltatások közepette? – tette fel a kérdést Schönberger Jenő püspök. – A keresztény ember számára a válasz: Krisztus. Ő hordozta a keresztet, ő szenvedett értünk, és ő mutatta meg, hogy a fájdalomból is élet fakadhat. A jubileumi év különleges alkalom a Krisztussal való találkozásra. Az Eucharisztiában Jézus jelen van, és kíséri életünket. Nem vagyunk egyedül, a legnagyobb megpróbáltatásokban sem.

Nemcsak elnyerői, hanem ajándékozói is lehetünk a reménynek: egy jó szóval, egy beteg meglátogatásával, egy egyszerű jelenléttel is fényt vihetünk mások életébe

– megosztva, amit mi is ajándékba kaptunk. Az igazi keresztény élet a találkozásban, az ajándékozásban és a megosztásban teljesedik ki. „A betegség próbára tesz, de megtanít bízni. Nemcsak a betegeknek van szükségük reményre, hanem mindannyiunknak. Merítsünk erőt Krisztusból, bízzunk az ő szeretetében, és éljük meg hitünket a mindennapokban. Segítsük egymást, hordozzuk egymás terheit, és mutassuk meg a világnak, hogy a betegségben, a szenvedésben is jelen van az isteni szeretet. Imádkozzunk együtt, hogy mindannyian a remény hordozói lehessünk” – buzdított a főpásztor.

A szentmise felajánlási körmenetében olyan adományokat adtak át a megyéspüspöknek, amelyek mindegyike mély üzenetet hordoz: a betegellátó eszköz Jézus gyógyító és vigaszt nyújtó jelenlétét jelképezi. A sztetoszkóp az orvosok és ápolók figyelmes gondoskodására hívja fel a figyelmet; a növény pedig a remény üzenetét hordozza, amely minden nehézség ellenére új életet fakaszt. A kezeket ábrázoló kép a gyengédség, az irgalom és a szerető gondoskodás szimbólumaként került az oltárra. A kendő Veronika kendőjére emlékeztet, aki letörölte Jézus verejtékét és könnyeit, ahogyan mi is enyhíthetjük mások fájdalmát. A lámpás Krisztus világosságát és a betegek mellett vállalt szolgálatunkat jelképezi; míg a kenyér és a bor az Úr szentségi jelenléte mellett az Ő gondviselő szeretetére való teljes ráhagyatkozást fejezi ki.

A szentmisén résztvevők egy-egy a Lourdes-i Szűzanyát ábrázoló szentképet kaptak, amelyen a betegek lourdes-i imája olvasható; valamint a kegyhelyről származó vizet, amely a gyógyulás és az isteni irgalom ajándékát hordozza.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

*

Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Február 11-én a temesvári Szent György-székesegyházban Pál József Csaba megyéspüspök pontifikális szentmisét mutatott be a betegek világnapja alkalmából a betegséggel küzdő és szenvedő hívekért.

A liturgiára különösen a különböző betegségek, valamint az idős kor okozta nehézségeket elviselő híveket várták, akiknek, kérésre, kiszolgáltatták a betegek szentségét is. A szentmisén koncelebrált több, temesvári és környéki plébániáról érkezett pap.

Bevezetőjében a főpásztor kiemelte: február 11-én ünnepeljük a Szűzanya lourdes-i jelenését, ahol, tudjuk, sok beteg meggyógyult, sőt akadtak olyanok is, aki csodálatos módon kapták vissza egészségüket.

Imádkozzunk minden betegért, azokért, akik most jelen vannak, de azokért is, akiket a szívükben hordoznak, akik most kórházban vannak, és nem tudtak itt lenni – kérte a jelenlévőket a megyéspüspök.

A jubileumi évben lehetőségünk van a teljes búcsú elnyerésére is, amelynek egyik feltétele a szentgyónás; továbbá szükséges a szentáldozás, a Miatyánk, az Üdvözlégy Mária és a Hitvallás elimádkozása Ferenc pápa szándékára, valamint nem szabad semmilyen bűnhöz ragaszkodni, legalábbis, törekedni kell erre – emlékeztetett Pál József Csaba püspök. Majd így fohászkodott: „Kérünk téged, Megváltónk, hogy gyógyítsd meg ezeket a betegeket a Szentlélek kegyelme által. Gyógyítsd meg sebeiket, bocsátsd meg bűneiket, távolíts el tőlük minden lelki és testi fájdalmat, és kegyelmeddel állítsd vissza őket testük és lelkük teljes egészségére.”

Az evangéliumot Bene Tamás kanonok, csanádi és óbébi plébános olvasta fel. Szentbeszédet Simon Ciubotaru temesvár-szabadfalui plébános, betegpasztorációs felelős lelkipásztor mondott.

Együtt kérjük Isten áldását a betegekre, és azokra, akik a betegeket ápolják, az orvosokra, ápolókra. A betegek világnapja arra ösztönöz, hogy elgondolkodjunk két alapvető kérdésen: hogyan viselkedjünk a betegekkel szemben, és hogyan viszonyuljunk a betegséghez, a szenvedéshez és a megpróbáltatásokhoz az életünkben? – tette fel a kérdést a szentmise szónoka. Aki bízik Istenben, olyan, mint Jézus Krisztus az Olajfák hegyén. Ő így imádkozott:

Atyám, ha nem kerülhet el ez a kehely (...), legyen akaratod szerint!”

A szentbeszédet követően Pál József Csaba megyéspüspök több pappal együtt kiszolgáltatta a betegek szentségét.

Forrás és fotó: Temesvári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír