A küldöttség útja az első napon a Szent Márton oltalma alatt álló stuttgart-rottenburgi egyházmegyében található híres búcsújáróhelyre, Weingartenbe vezetett, ahol Ekkehard Schmid plébános fogadta a zarándokokat. Németország legnagyobb barokk bazilikájának kincsei a Szent Vér-ereklye (a Longinus százados által a kereszt alatt összegyűjtött, Jézus vérével átitatott föld) és a Gabler-orgona.
Másnap délután érkezett meg a küldöttség Tours városába, a Saint Gatien érseki katedrálisba, ahol vesperással kezdődött az ünnep.
„Isten hozta önöket Tours-ban – köszöntötte magyarul a szombathelyi zarándokokat Vincent Jordy tours-i érsek. – Ezen a napon az eget és földet összekötő örömmel ünnepeljük Szent Mártont, védőszentünket. Újult örömmel ünnepeljük őt azokkal a testvéreinkkel együtt, akik szülőföldjéről érkeztek hozzánk, még akkor is, ha ő ma már a mennyek országának polgára. Ma délután erre az ünnepre szeretnék kicsit rávilágítani, felidézve, hogy Szent Márton európai, egyetemes ember és mindenekelőtt az evangélium hirdetője. Szent Márton kultúrája, nyitottsága és széles körű szellemi képzettsége révén korát megelőző európai személyiség lett, aki földrészünk nyugati területének szívében egyesítette azokat a hatásokat, amelyek személyiségét és identitását alkották.
Rajtunk múlik, hogy megosszuk a hitet, hirdessük az evangéliumot, hogy megosszuk a reményt ebben az aggódó és gyötrelmes világban, és hogy megosztjuk-e a jótékonyságot azáltal, hogy konkrétan odafigyelünk azokra, akik szenvednek.
Márton megosztotta a köpenyét; osszuk meg mi is hitünket, reményünket: éljünk a szeretetben.”
Székely János püspök üdvözlőbeszédében így fogalmazott: „A két várost összeköti Szent Márton személye, az egész életét áttüzesítő evangéliumi hit. De nemcsak a liturgikus és városi ünnepekkel őrizzük Szent Márton emlékét, hanem például a Szent Márton Ház intézményével is, ahová krízisben levő családokat, üldözött keresztény testvéreinket, menekülteket Afrikából és Ázsiából, börtönből szabadult, új életet kezdeni kívánó embereket fogadunk be. Ilyen módon is igyekszünk megosztani köpenyünket, szeretetünket a rászorulókkal.
Szent Márton mintegy a szimbóluma, egyben az első nagy képviselője a születő keresztény Európának. Lépjünk ma is az ő nyomdokaiba, legyünk Krisztus hiteles tanítványai és követői.
Kívánom, hogy Tours és Szombathely kapcsolata tovább építse, erősítse Európa keresztény gyökereit, építse a béke, az igazságosság, a hit, a remény és a szeretet társadalmát!”
A hívők többezres tömege a szentmise után gyertyákkal, lampionokkal, énekelve tette meg a körülbelül egy kilométeres utat a Szent Márton-bazilikáig, ahol kihelyezték a szent ereklyéjét, mely előtt elmélkedés és éneklés után a jelenlévők leróhatták tiszteletüket.
A második napon a Vienne és a Loire egybefolyásánál fekvő Candes-Saint-Martin település templomában vettek részt szentmisén a zarándokok. Az ennek az épületnek a helyén álló kolostorban halt meg Szent Márton 397-ben. A szentélytől balra nyíló Szent Márton-kápolnát állítólag éppen annak a cellának a helyén emelték, ahol Márton az Örök Hazába költözött.
Ebben a kolostorban őrzik Szent Móric és mártírtársainak vérereklyéjét is, amit még Szent Márton hozott ide. Különleges alkalom volt a csoport számára, hogy Szent Márton és Szent Radegunda ereklyéje mellett hódolhattak az eredeti üvegben található vérereklye előtt. Az évszázados viszontagságok közepette is csodálatos módon fennmaradt a relikvia, melyet a többtonnás márvány oltár alatt őriztek, és csak annak áthelyezésekor került elő.
Következő nap Amboise-ban a felújított kastélyt látogatták meg, majd a 375-ben Szent Márton által alapított marmoutier-i kolostorhoz érkeztek a zarándokok, amelyet Jean-Luc Porhel kulturális örökségért felelős igazgató mutatott be. Itt csatlakozott a zarándoklathoz Habsburg György, Magyarország párizsi nagykövete a küldöttségével együtt, valamint a tours-i tiszteletbeli magyar konzul.
A katedrálisban délután, Virágh András orgonaművész koncertjét követően, ismét több ezer hívő ünnepelt együtt szentmisét. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a szertartás kezdetén két magyar zarándok vihette a vállán a Szent Márton-ereklyét a menet elején.
A résztvevők látogatást tettek Poitiers-ben is, majd az utazás következő állomása Ligugé volt. Az itteni – jelenleg bencés – apátságot 361-ben Szent Márton alapította. Tíz évet élt itt, utána lett Tours püspöke.
A trieri egyházmegye is Szent Márton egyházmegyéje, ahová a zarándoklat utolsó előtti napján érkezett meg a küldöttség. A Mosel folyó partján fekvő Trier Németország egyik legrégebbi városa, mely a középkorban érseki rangra emelkedett. A 4. században Nagy Konstantin császári székvárossá tette. Ennek köszönhetően gyors fejlődésnek indult a környék, és hamarosan a kereszténység egyik központjává is vált. Ebben nagy szerepe volt a császár édesanyjának, Szent Ilonának. Valószínűleg ő adományozta azt a császári palotát is, amely a későbbi bazilika épületének alapjául szolgált. A hagyomány szerint itt őrzik Krisztus köntösét, amelyre a katonák sorsot vetettek.
A zarándokút zárásaként Székely János püspök Jörg Michael Peters trieri segédpüspökkel együtt német nyelvű szentmisét mutatott be a bazilikában.
Fotó: Szombathelyi Egyházmegye
Ujvári-Radics Gabriella/Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria