„Apa ezerrel!” pályázat eredményhirdetés – apák napján

Fődíj vers kategóriában

Bakonyi Gergely László: A fürdőszobánk felett az ég

hazaérek, felkapom a fiam
vagyis felkapnám
de mire lehajolnék
már a nyakamban lóg
csimpaszkodik, birkózik egyszerre
ragacsos praclijával letépi rólam a maszkot
a gumi elszakad, fültövön vág
lerúgom a cipőmet, összehempereg a nap
minden gyötrelme, öröme

percekig mosom a kezem
forgatom, sikálom
elmélyülten vakargatom
stréberül figyelem

a lányomon a sor
reptetem a magasban
ejtőernyős a szabadesésben
homorít, két keze kitárva
teleszájjal vigyorog, fogatlanul
angyalka, mondom
hol vannak a szárnyaid?
kacag hangtalanul, kék szeme csillog
földöntúli jelenség

a fiam csendben vár
autót tologat némán a csempén
meztelenül guggol
ezt a pózt igazán irigylem
a füle megnyúlik
mindent hallani akar

aztán egyszerre a fürdetésnek vége

papa, kucorodik az ölembe
vizes haja kócos, a mese pucéran jó
ma ő kezdi, papa
nekem is voltak szárnyaim, csak letörtek
igazán? mi történt?
igen, letörtek, amikor leestem
de még megvannak! – kacsint
és huncutul előhúzza, az arcomba dugja
két szappanszagú mancsát

*

Fődíj próza kategóriában

Király Eszter: Koleszkrumpli

koleszkrumpli lesz, kérdi Lány, az, így Apa, Lány ránéz, csinálhatom, Apa kifúj, mint bika, mit a marján tipegő madár tetvektől szabadít meg, Apa fél, tud-e vigasztalni, megjegyzi-e a barátnőket, melyik tisztasági betét jó, főzni… az anyjától kellett volna, de az a hajó elment, minek kéne apáról lányra szállnia, bő pulcsik, az állva evés szokása, förmedő hangszín, legyen a krumpli, Apa bátorsága lassan szivárog, nem a receptben bizonytalan, minden másban, míg fő, fogj egy deszkát, pörcöt így készíts, Lány néz, nem főzni, figyelni tanul, muszáj megtanulnia érteni az Apját, és a koleszkrumpli jó, a koleszkrumplitól el lehet jutni egymásig, serpenyőbe kockázza a szalonnát, ahogy az Isten szeli és veti tűzre az életünket, mert úgy lesz igazán jó, Apa, igen, mi van, ha nem lesz olyan finom, mint a tied, Apa megrezzen, bögölycsípte állat, választ keres, ami apáról lányra szállhat, fél, hogy a hajó elmegy, kiböki, nem csak úgy lehet finom, ahogy én tudom, illat árad ekkor, valami felsistereg

*

A Magyar Kurír különdíja

Kovács József: Apa formájú seb (összeérő tűnődések)

Halkan sírtam, hogy ne ébredjen fel. A karjaimban altattam, az oldalán feküdt, és gyönyörű volt. A fiam. 32 évvel ezelőtt biztosan én is ilyen szép lehettem. Mégsem kellettem. Az apámnak.

Nem gondoltam, hogy ennyire meghatároz a hiánya. Féltem, amikor kiderült, hogy fiam lesz, nem volt előttem (nagyjából semmilyen) apakép. Mit fogok kezdeni apaként a fiammal?

Eszembe jut egy korábbi felfedezés. Valakit most is apaként szólítok meg. Naponta. Akár többször is. Sokáig úgy szóltam hozzá, hogy belül mondtam: „Te nem vagy az apám!”. Aztán leesett, hogy csak a „névazonosság” hívja elő belőlem az elutasítást. Azóta szabadabb vagyok. „Mi Atyánk…”

Vajon milyen lehetett apám apaképe? Vajon én jó apa leszek-e? Vajon mennyi és milyen mélységű apasebet vágok a fiamon? Ő lesz-e apa, és ha igen, milyen?

Én a világ legjobb apja leszek, mert a Tökéleteset, a Mennyeit fogom utánozni.

Aludj nyugodtan. Kellesz.

*

Fájdalom-különdíj

Szeift Zsuzsanna: Apa és én

Apukám ül a motoron, fiatal és vagány.
Tíz évet letagadhatna.
Még nem tudja, hogy jövök
és jó kislány leszek. 

Apukám megtudja, hogy
lány lettem, leissza magát.
Fiúként is helyt állok.
Autókkal játszom, nadrágban járok. 

Apukám szerint, ha valami szar,
azt ott kell hagyni.
6 évesen szar vagyok. 

Apukám szeret minden
második hétvégén.
Én is szeretem.

Sokat hangoztatja,
hogy ránk hagyta a házat,
de nem teszi hozzá,
hogy a 20 éves hitellel együtt. 

Apukám sosem mondja,
hogy szép vagyok, csak hogy gebe.
Bóknak veszem, büszke vagyok! 

Apukámnak mondom el egyedül,
hogy a fogam nem egy eséstől tört le,
hanem az edzőm kezétől,
aki többet is akart.
Csak harminc év múlva kérdezem meg,
hogy miért nem csinált semmit. 

Apukám szerint mindent
a nők rontanak el,
néha meg is üti őket.
Én is ilyen férfit választok.
Jó kislány vagyok,
de már nem mosolygok. 

Apukám még mindig ül a motoron,
elmúlt már hetven. Tíz évet letagadhatna.
Én meg már nem akarok jó kislány lenni.

*

Gyerek-különdíj

Fodor Jonatán: Apaképző

Vajon hogyan tanulnak meg az apukák mindent a gyereknevelésről? 

Anyukám azt mondta, hogy ez a ,,gémjükben” van, de én nem értem, hogy az apaság hogyan függ össze a gémkapcsokkal vagy a madarakkal. Szerintem a férfiakat egy nap, amikor a feleség alszik, elviszik az apaképzőbe. Biztosan a gyerekdobálást tanulják ki elsőként, mert imádom, amikor az apukám feldob a magasba, utána repülök, majd az erős, mégis gyengéd kezek közé pottyanok. Aztán bátorságpróbákon vesznek részt, hiszen Apa a sötétben sem fél, annyira nem, hogy lekapcsolt villany ellenére is kitalál a szobámból, és nem ijed meg senkitől. Felsőbb szintre lépve nem következhet más, mint a kedvesség. A rossz helyzeteket is higgadtan kell kezelniük, mint amikor focizok a házban és eltöröm a vázát. Vigyázat, ebben az évfolyamban többen megbuknak! A vizsgákon mindent összefoglalnak, és kiderül, melyik férfi kaphat családjogosultsági bizonyítványt. Apukám osztályelső volt, az biztos, sőt, szerintem még dicséretet is kapott.

*

Humor-különdíj

Rimóczi Ágnes: Autók és hölgyek

Hogy mi érdekli leginkább a férfiakat? A hölgyek és az autók. Ráadásul a „pasiság” igen hamar körvonalazódik. A két és fél éves fiacskám is csillapíthatatlan érdeklődést mutat a járművek iránt. Mentő-, tűzoltó-, rendőr- és kukásautó, markoló, úthenger... és még sorolhatnám. Újabban már egy-egy kocsi márkáját is tanulgatja, hellyel-közzel sikerrel. Opel, BMW, Trabant (!) – ezek már jól mennek. A minap új márkanevet tanult apától: Renault (ejtsd: rönó). Dedem figyeli az autókat, ízlelgeti, forgatja a szót, s egyszer csak felkiált: – Nézd apa, ott egy „jonő”. Apa kapkodja a fejét: – Jó nő? Hol, fiam? Hol, hol…?

Na ugye, én megmondtam…

*

Részletek és a további díjazott munkák IDE KATTINTVA olvashatók.

Szívből gratulálunk minden nyertesnek!

Személyes díjátadó 2024 őszén lesz.

Az Apakulcs programról Süveges Gergővel készített interjúnk ITT olvasható.

Fotó: apakulcs.hu

Magyar Kurír