„Bombaként robban”: Magyar nyelven is megjelent XVI. Benedek és egy ateista matematikus vitája

A kötethez Török Csaba teológus, egyetemi tanár írt előszót. Az alábbiakban ebből idézünk.

„Egy olyan kötet kapcsán, amelynek a címe szinte minden egyes szavával »bombaként robban«: hívő és ateista, pápa és matematikus, hit és értelem – legfőképpen pedig korunk egy hívószava: párbeszéd!

Mintha elénk állna a nyitott, közösen gondolkodó emberiség ideális képe, amely mindenkit megszólít, amelynek mindenkihez van legalább egy rövid, ám mégis jelentőségteljes üzenete.

Mindazonáltal – a buberi »talán« igazában is bízva – megengedhetem magamnak, hogy éppen ezen összefüggésrendszerből kiindulva kísérletet tegyek a kezünkben tartott mű kritikus ajánlására, ajánló kritikájára.

A hit és a hitetlenség, a keresztény teizmus és a nyugati ateizmus »párkapcsolatának« számos fejezetét megírták már az európai szellemtörténetben. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos tónusa, atmoszférája, a társadalomelméleti iskoláktól a logikai (neo)pozitivizmusig, a gyakorlati valláskritikától a politikai egyházellenességig, mindannyiszor más és más tudományok eredményeit hívva segítségül.

Az Egyház hol támadva, hol védekezve, leggyakrabban e kettőt kombinálva reagált. Sajnos azonban igen ritkán sikerült proaktív módon a kezébe vennie az össztársadalmi-intellektuális kezdeményezést.

Hogy mi lehetett ennek az oka? Az a fajta »látszat-megnyílás«, amelyet a »Pogányok Udvara« projekt kapcsán Odifreddi felemlít? Vagy esetleg a felületesség, a pontatlanság, amelyet Ratzinger–XVI. Benedek egyes tételei kapcsán felró a matematikusnak? Bizonnyal sok összetevője van ennek az állapotnak, de talán a legfontosabb egyfajta (nem mindig tudatosuló) magatartás, amelynek gyökere látszólag a Szentírás buzdításában rejlik: »Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől« (1Tim 6,20–21). Vagyis: van egy biztos hit, amit megkaptunk azoktól, akik az isteni tekintély hordozói a szemünkben; és éppen ezért minden eltérő álláspontot a tévelygés szóval kell illetnünk, s határozottan le kell küzdenünk.

Ez a meglátás, miszerint a megőrzés egyfajta házőrző funkció (»Ide senki ne tegyen be, s ne is vigyen ki innen semmit!«), csak részben feleltethető meg a bibliai mondat intenciójának. Hiszen a »hit« mint olyan nem pusztán fogalmi felépítményt jelent a hivatkozott az I. század végi szövegben, hanem annál jóval többet: az életmód, a gondolkodás átalakulását (megtérés mint metanoia) és az egzisztencia »útirányának«megváltoztatását (megtérés mint episztrofé). Ráadásul a felemlített eltévelyedés »házon belüli« problémaként lépett fel, a tévtanítások, a bontakozó eretnekségek, belső szakadások képében, amelyekről az újszövetségi levelek bőséggel számot adnak. Éppen ezért a Timóteushoz címzett intést intellektuális bezárkózásként és minden ellentétes meggyőződéssel szembeni erőszakos fellépésként érteni tévedés.

A II. századtól kezdve az apologéták (»feleletadók«) szép példát mutattak a helyén való magatartásra, amikor elkezdték kutatni a hellén–római műveltség, filozófia, tudományosság és a keresztény hit határvidékeit, az esetleges találkozási pontokat.

Eközben természetesen igyekeztek a »kívülállók« számára befogadható, az őáltaluk logikusnak és hitelesnek tartott gondolkodás keretei közé illeszkedni igyekvő válaszokat adni a felmerült vádakra. Ezzel betöltöttek egy másik, nem elhanyagolható feladatot, amely minden korok összes kereszténye előtt áll: »Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek« (1Pt 3,15).”

*

A kötetet Domokos György fordította magyar nyelvre, megjelenését a József Szövetség támogatta.

A könyv megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8.; nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerdán 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Magyar Kurír