„Hogy életük legyen, s bőségben legyen” – 35 éves a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola

„Köszönöm, hogy a Jó Pásztorral szolgálhatom, 
»hogy életük legyen és bőségben legyen«”(Jn 10,10);
hogy szülessenek élő, éltető énekek és gyümölcstermő, éneklő életek!”
(Sapszon Ferenc)

A Kórusiskola egykori és jelenlegi növendékeiből és tanáraiból kifejezetten erre az ünnepi alkalomra összeállt vegyeskart az Erdődi Kamarazenekar (művészeti vezetője Szefcsik Zsolt) kísérte; orgonán közreműködött Harmath Dénes.

Az eseményen a megjelenteket – köztük Erdő Péter bíborost és titkárát, Depaula Flavio Silviót, valamint Szederkényi Károly címzetes prépostot, a gazdagréti Szent Angyalok-templom plébánosát; Freund Tamás Széchenyi-díjas agykutatót, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökét; Mindszenty Zsuzsánna Liszt- és Artisjus díjas karnagyot, a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (KÓTA) társelnökét; az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságát képviselő Oláh Gábor tanügyi igazgatót; a Zeneakadémia egykori és jelenlegi rektorát, Lantos Istvánt (aki november 3-án vehette át a kitüntető Nemzet Művésze elismerést) és Kutnyánszky Csabát; az egyházi, társadalmi és kulturális élet további képviselőit és természetesen a „Kórusiskola nagy családját” – az iskola alapítója, Sapszon Ferenc köszöntötte elsőként.

„Mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve” – idézte Lukács evangélistát (Lk 1,49) Sapszon Ferenc. „Ez a gondolat tölt el, amikor hálát adunk 35 év ajándékaiért, kegyelmeiért.

35 éve kaptuk a hívást, hogy együttműködjünk a Lélek szeretetművében a Kórusiskola elindításában. A Kórusiskola léte ajándék, Isten ingyenes ajándéka, és illő, hogy legalább ötévenként közösen is megfogalmazzuk és kimondjuk válaszként azt a szót, hogy köszönöm!”

– fogalmazott.

Az alapító-karnagy elmondta: a műsor összeállítását több gondolat ihlette. Az elsőként megszólaló mű, Antonio Vivaldi Magnificatja arra emlékeztet, hogy a nemrég hátrahagyott október Szűz Máriára hónapja az Egyházban, aki egyúttal a Kórusiskola Pátrónája is, s akinek palástja, oltalma alatt az intézmény éli az életét. „Az ő hálaadó öröménekének szavaival mondunk mi is köszönetet.” November pedig a halottak hónapja. „Hisszük, hogy ma együtt ünnepelnek velünk halottaink – egykori tanáraink, diákjaink és barátaink –, akik előrementek, s már beérkeztek. Tudjuk, hogy ott fönt könyörögnek értünk, és hogy nagyon sokat köszönhetünk nekik.” Ezért hangzott el második műként Gabriel Fauré Requiem című műve. „Iskolánk névadója pedig Kodály Zoltán, így befejezésként illendő, hogy az ő műve szólaljon meg, mégpedig a szabadító és életet ajándékozó Isten hatalmát diadalmasan megéneklő 114. genfi zsoltár” – mondta Sapszon Ferenc.

Az estén egy meglepetés-ősbemutatóra is sor került: a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tanára, Kiss Zsuzsanna zeneszerző, karnagy egy frappáns műben, egyetlen mindent kifejező mondatban foglalta össze, mit is jelent oly sok embernek az iskola: Deo gratias című művét „Sapszon Ferenc karnagy úrnak és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kórusainak” ajánlotta.

„A jubileum szó hallatán az öröm és a hálaadás jut eszünkbe, ugyanakkor a szó eredetét vizsgálva azt találjuk, hogy a kifejezés a héber jóbél szóból származik, ami eredetileg a kos szarvából készült kürtöt jelenti. A mózesi törvény előírása alapján ezt kellett megfújni az ötven évente sorra kerülő szentév kezdetén – idézte fel rövid köszöntő beszédében az iskola igazgatója, Friedrich Attila. –  Az öröm, a hálaadás és a zene tehát szorosan összefügg a jubileum ünneplésével. Mi azért nem várunk ötven évig, hogy ünnepeljünk.”

A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát az évforduló alkalmából Freund Tamás, az MTA elnöke méltatta.

„Mit sem ér a megszerzett tudományos vagy művészi alkotóképesség, tudás, ha azt nem embertársaink, hazánk és honfitársaink javára használjuk, vagy nem párosul tennivágyással, szorgalommal, önfeláldozó magatartással.

Ezeket az üzeneteket csak egy egészséges szellemiségű iskola képes továbbítani; a Kórusiskola ebből a szempontból is a legnemesebbek közé tartozik alapítása óta, hiszen a tudományos és művészeti tárgyak magas színvonalú oktatását az általános emberi értékek tisztelete, a keresztényi életszemlélet, az egészséges nemzettudat és a krisztusi önzetlen szeretet légköre hatja át, amelyet kiemelkedő tanár egyéniségek példamutatása tesz hitelessé” – fogalmazott Freund Tamás kiemelve, hogy Kodály Zoltán meglátásai, amelyekre pedagógiai módszertanát a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola alapozza, korszakalkotóak voltak. Olyan meglátások ezek, amelyek magyarázatát csak napjaink idegtudományi kutatásai tudták feltárni, s amelyeknek az MTA elnöke szerint az oktatáspolitikánkra óriási hatással kellene lenniük.

„Belső világunk nem más, mint érzelmeink, motivációink és a mindezeket meghatározni képes többezer éves kulturális örökségünk együttese. Akkor tudunk hatékonyan tanulni, akkor lesznek az emléknyomok tartósak és könnyen előhívhatóak, ha elegendő időt és agyi kapacitást hagyunk belső világunknak arra, hogy ráüsse a maga pecsétjét a külső környezeti információcsomagokra az eltárolás során. Ez azonban mit sem ér, ha ez a belső világ szegényes és hiteltelen” – magyarázta Freund Tamás, aláhúzva, hogy

a kreatív, gondolkodó tevékenység kialakulása szempontjából elengedhetetlen a belső világ gazdagítása, az érzelmek, a motiváltság, a megismerni vágyás, az erkölcsös, pozitív gondolkodás fejlesztése, melyek kulcsa a művészeti, helyesebben a művészettel nevelés.

Erre érzett rá zseniálisan Kodály Zoltán, amikor a kóruskultúra, a kamaraéneklés jelentőségét feltárta, és terjesztéséért egész életében küzdött.

Sapszon Ferenc hitt Kodály víziójában, amikor 1988-ban – akadályokat nem ismerve – megalapította a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolát, esélyt adva a Kodály-módszernek arra, hogy újra bizonyítson – tette hozzá az MTA elnöke. „A kodályi örökséghez tartozik a szomszédos kultúrák szépségeinek, hagyományainak tisztelete, miközben figyelmeztet bennünket a legfontosabbra: hogy a sokszínűség fenntartásában nekünk is feladatunk van.

Az európai kultúrához nekünk is hozzá kell tennünk valamit, ami a sajátunk, ami magyar.

A Kórusiskola példája, tapasztalatai segíthetnek meggyőzni kultúr- és oktatáspolitikusainkat, hogy a zenével nevelés egy kreatív, pozitív gondolkodású, testben, lélekben és nemzeti önértékelésében egészségesebb utódgeneráció létrehozásának leghatékonyabb eszköze” – fogalmazott beszédében Freund Tamás agykutató.

A hazai viszonylatban is gyakorlatilag egyedülálló intézményt Sapszon Ferenc 1988-ban alapította. Az akkor fiatal karnagy olyan intézményről álmodott, melynek egészét Kodály Zoltán zenével nevelő szellemisége hatja át, s ahol az iskola folyosóitól a közös kirándulásokon át minden mozzanatot ugyanaz az értékrend hat át, és ahol nem öntörvényű szaktárgyak hadakoznak egymással, hanem egy átfogó gondolkodásmód érvényesül. Olyan iskolát képzelt el tehát, melynek falai között a műveltségi területek más-más módon ugyan, de egymást tisztelve, kiegészítve, erősítve, harmóniában szolgálják a növekedést.

Nem volt kérdés számára, a kodályi elvek nyomán haladva milyen típusú iskola az, amely a legjobban szolgálhatja e célt, nyugat-európai mintára így született meg 35 évvel ezelőtt a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, egy tizenkét évfolyamos, gyermekközpontú oktató-nevelő intézmény modellje, a katedrálisi kórusiskolák magyar testvére, Kodály nemzetnevelő koncepciójának megvalósítására, s egy igényesen nevelt magyar ifjúság szolgálatára.

1988-ban kuriózum volt, hogy a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola országos beiskolázású intézményként kezdte meg működését, hiszen akkoriban „alternatív nevelési rendszerű iskola” még nem létezhetett. Az intézmény elindulásának támogatói között ott találjuk többek között Szokolay Sándor és Makovecz Imre nevét; Bárdos Lajos is a szívén viselte és tanácsaival segítette az akkor még csak gondolatban alakuló iskola koncepcióját.

Az intézmény a kezdeti nehézségek és több költözés után végül az ezredfordulót követően egy patinás 1. kerületi épületben kapott helyet a budai Vár és a Mátyás-templom lábánál. Az egykori Schulek Frigyes Építészeti Szakközépiskola épületének felújítására és bővítésére 2003-ban az akkori fenntartó Fővárosi Önkormányzat tervpályázatot hirdetett, 2005 végére a beruházói közbeszerzési pályázatot is kiírta.

Forrásátcsoportosítás miatt azonban a várva várt építkezés mégsem kezdődhetett el. Újabb évek teltek el, közben az intézmény az oda járó gyermekek szüleinek egyértelmű döntése értelmében az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye fenntartásába került. Végül 2021. május 21-én megjelent a régóta várt kormányhatározat, amely a Kórusiskola bővítésének teljes megvalósítását biztosította (volna). 2023. szeptember 5-én aztán kiderült, mégsem lélegezhetnek még fel, ugyanis az aznapi Magyar Közlönyben olvasható jogszabály alapján több fővárosi és vidéki fejlesztést, köztük a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola bővítéséről szóló kormányhatározatot is törölte a kormány a „rezsicsökkentés megvédése és a honvédelmi célok teljesítése érdekében”. A kórusiskolás család ezzel együtt is töretlenül bizakodó, s ahogyan 1988-ban, úgy napjainkban sem állhat lelki és szellemi növekedésének útjába semmi, még ha mostanra fizikai értelemben végképp ki is nőtte a jelenleg használt 1. kerületi épületet.

A nagy sikerű koncert végén Mindszenty Zsuzsánna, a KÓTA társelnöke külön megköszönte Sapszon Ferencnek a zenepedagógia, a kórus- és zeneművészet területén végzett kiemelkedő és egyedülálló munkáját, hangsúlyozva elévülhetetlen érdemeit a kodályi örökség őrzése és továbbadása által a hazai zenekultúra életben tartásában.

Fotó: Vincze Moni Photo

Horogszegi-Lenhardt Erika/Magyar Kurír