„Isten látta, hogy jó” – A teremtés igazsága, a teremtésvédelem kötelezettsége

Prem Xalxo SJ az átfogó ökológiáról mint a lelkiség és az ökológiai nevelés forrásáról fejti ki gondolatait. Leszögezi: az ökológiai nevelés kiindulópontja az, hogy megváltoztatjuk az „ember a teremtés csúcsa és koronája” paradigmát. Ez szükségessé teszi, hogy határozott lépést tegyünk a „csúcs”-tól az „őrző” felé. Az átfogó ökológia új megvilágításba helyezi az imago Dei fogalmát. A tény, hogy Isten képére és hasonlatosságára lett teremve, az emberi létezőt a teremtés „csúcsává és koronájává” tette. Az átfogó ökológia kontextusában az imago Dei kozmikus látásmódja, miszerint az ember szerves része a teremtésnek, segítene megérteni az ember szerepét és felelősségét a közös otthon gondozásában. Az átfogó ökológia „nemcsak az ökológiai szellemiség és nevelés gyümölcsöző és erőteljes magvait tartalmazza, hanem inspiráció és belátás forrásává válik az emberi lény Istennel, egymással és a teremtett egésszel való megfelelő kapcsolatának fenntartásához”. Arra késztet bennünket, hogy vállaljuk a felelősséget az elkövetett károkért, hogy ökológiai téren térjünk meg, bánjuk meg káros tetteinket, „és ökológiai nevelésre sarkall, hogy megerősítsük az élet, a méltóság és az emberi lét értékét, a Teremtő Istennel, egymással és az egész teremtéssel való közösségben minden élőlény teljes jólétéért”.

Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem a globális fenntarthatóság felelősségéről szóló „alkotmány”-nak nevezi az Áldott légy! kezdetű enciklikát. Kiemeli: Ferenc pápa az enciklika megírásakor számos korábbi forrásra támaszkodott, de egy olyan alapelvre is, amely sajnos mostanában elenyészik a mindennapokból: az igazi felelősségvállalásra. Szuromi professzor szerint egyértelmű, hogy az emberiség kiemelt küldetése, amely a teremtett világ művészetére és megóvására irányul, „egyrészt rendkívüli érték, másrészt azonban valódi felelősségvállalás nélkül nem valósítható meg”; ez pedig rendkívül széles kört ölel fel – ide tartozik az emberek, a családok, a különböző tudományok kutatóinak felelőssége, a politikusok vagy azok felelőssége, akik olyan helyzetben vannak, hogy befolyást gyakorolhatnak erre a célra. Mindazonáltal az „igazi” jelző is fontos. Ha ugyanis a felelősség nem ilyen, akkor az valamilyen egyéni érdek által korlátozott, vagyis a döntés elveszíti különleges értékét. A Szentatya azt is kihangsúlyozza az enciklikában, hogy amikor a fenntarthatóság kérdését bármilyen összefüggésben (ökológiai, társadalmi, politikai, gazdasági, élelmezési, energetikai) vizsgáljuk, az emberi méltóságnak kell a középpontban állnia, vagyis az ökológiai etikának. Az ember tehát nem mindössze „etikai lábnyom” a teremtett világon belül, hanem az, akire Isten rábízta a világot, amelyet nemcsak megteremtett, hanem meg is váltott.

Martos Levente Balázs biblikusan közelíti meg a teremtett világot, mint menedéket az emberi nem számára, Jób könyve és a Prédikátor szemlélete alapján. A PPKE rektora fölteszi a kérdést: vajon mi a közös pontja a természettel kapcsolatban Jób és a Prédikátor könyvének? Válasza: mindkét könyv válságirodalom. Egyrészt az izraelita gondolkodás fejlődésének, „ennyiben a kinyilatkoztatás történeti útjának egy-egy sajátos kérdésére” akar válaszolni, amelyről a könyvek tónusa, megfogalmazásaik intenzitása miatt azt mondhatjuk, hogy történeti léptékű válsághoz, átalakuláshoz kötődik. Másrészt, mivel bizonyos mértékig mindkét mű hordozza az elbeszélések jellegzetességeit, „az istenfélő Jób történetén, rejtettebben pedig a Prédikátornak a jeruzsálemi királlyal való azonosítása révén, azok is kapcsolódási pontot találhatnak bennük, akik a »válságirodalom« hallatán személyes életkrízisre, értékválságra gondolnak”. Martos Levente Balázs rámutat: a teremtett világ egyfajta szerepben jelenik meg az értelmet kutató ember és a számára értelmet adó Isten között. A PPKE rektora felhívja a figyelmünket: „A világ teológiai értékelése, szemlélése, ahogy az a két könyvben megjelenik, beleillik a bölcsességi gondolkodás egészébe, illetve arra serkent, hogy amit értékesnek találunk, arra nagyobb gonddal vigyázzunk is.”

Bagyinszki Péter Ágoston OFM elemzésének tárgya a természet könyve-metafora és a teremtésvédelem fundamentális teológiája. A PPKE tanszékvezető tanára Ferenc pápa a természet könyvére (liber naturae) vonatkozó terminológiáját használja, kiemelve: a teremtésvédelem végső soron a természetélmény „olvasmányértékének” megőrzésére irányul. A Szentatya szerint természet könyveként hivatkozhatunk az isteni önközlés a teremtés művében foglalt szakrális kommunikációs eseményére, amely a bevonódni kész ember számára a szépség, jóság, igazság hármas regiszterében ma is befogadható. Ezt a felfogást a dokumentum Assisi Szent Ferencre hivatkozva vezeti be, aki „azt javasolja, hogy a természetet olyan ragyogó könyvnek tekintsük, amelyen keresztül Isten beszél hozzánk, és amely az ő szépségéből, jóságából tükröz vissza valamit”. Az enciklika közepén Ferenc pápa idézi Szent II. János Pált, aki szerint Isten írt egy csodaszép könyvet, „amelynek betűi a világon élő tömérdek teremtmény”. Bagyinszki Ágoston rámutat: Ferenc pápa összeköti a teológiai felismerést a gyakorlati teendőkkel, amikor a teremtett világ „olvasmányértékének” megőrzésére buzdít: „Arra hívok minden keresztényt, hogy bontsa ki megtérésének ezt a dimenzióját, és tegye lehetővé, hogy a kapott kegyelem ereje és világossága kiterjedjen a többi teremtménnyel az őt körülvevő világgal való kapcsolatára is, és az egész teremtés iránti mély testvéri szeretetre vezesse, amelyet Assisi Szent Ferenc oly ragyogóan megélt.”

Görföl Tibor témája a teremtett világ és az éghajlatváltozás. A teológus az ortodox teológiából levonható tanulságokat elemzi. Kiemeli: a keleti keresztény teológia az antropológia és a kozmológia összekapcsolásával kíván reagálni az ökológiai válságra és azon belül az éghajlatváltozásra. A Vigilia főszerkesztője idézi Kallistos Ware ortodox gondolkodót: „A jelenlegi válság valójában nem rajtunk kívül van, nem fizikai környezetünket fenyegeti, hanem bennünk zajlik, az emberi gondolkodás és az emberi érzésvilág válsága. Nem az ökoszisztémával van gond, hanem az emberi szívvel. Joggal állították, hogy ökológiai szívelégtelenségben szenvedünk.”

A kötet előszavában Puskás Attila, a PPKE Hittudományi Karának dékánja idéz Ferenc pápa 2013-as, beiktatási beszédéből: „A meghívás a gondviselő szerepére nem csak nekünk keresztényeknek szól. Van egy általános dimenziója is, ami mindenkire vonatkozik. Azt jelenti, hogy védjük az egész teremtett világot, annak minden szépségével… tiszteljük Isten minden egyes teremtményét és a környezetet, amelyben élünk. Azt jelenti, hogy védjük az embereket, szerető gondoskodással fordulunk minden egyes személy, különösen a gyermekek, az idősek, a kirekesztettek felé. Kérve kérem azokat, akik felelős pozíciót töltenek be a gazdaságban, a politikában, a társadalomban, kérek minden jóakaratú embert:

legyünk a teremtés gondviselői, Isten tervének őrzői, egymás és a környezet védelmezői.”

A kötetet Puskás Attila és Gárdonyi Máté szerkesztette. A könyv a 2023. január 26–27-én rendezett konferencián elhangzott előadások megszerkesztett változatát tartalmazza.

„Isten látta, hogy jó” – A teremtés igazsága, a teremtésvédelem kötelezettsége
Szent István Társulat, 2024

Bodnár Dániel/Magyar Kurír