„A legmagyarabb Habsburg” – József nádor életművét bemutató kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban

Azt hiszem, nem csak az én kedvencem volt egykor ez a szegény maci, hanem sokaké az lehetett az elmúlt több mint egy évszázad során. De mielőtt belemelegednénk a vadászat témakörébe, gyorsan búcsúzzunk is el tőle, hiszen most nem ezért látogattunk el a városligeti múzeumba. (Ha lesz rá alkalom, egy későbbi időpontban esetleg visszatérhetünk ide, hogy az állandó kiállítások érdekes részleteiről is beszámolhassunk.)

Ám most egy időszaki tárlat, a József nádor gazdag életművét bemutató kiállítás érdekel bennünket. Ha vesszük a fáradságot, és ellátoagtunk a városligeti Vajdahunyad-várba, a nehéz dupla ajtón belépve csodásan szép, tágas reneszánsz tér fogad minket a Mezőgazdasági Múzeum előcsarnokában. Alpár Ignác, az építész a millennium idején egyszerűen bámulatra méltó épületegyüttest hozott létre, amely nem csak kívülről figyelemre méltó, hanem belülről is. Alpár az akkori Nagy-Magyarország területén fellelhető jellegzetes építészeti stílusokat jelenítette meg az épület tervezése során.

A József nádor és Magyarország csinosítása című kiállítás az emeleten található, ahová egy meseszépen kialakított, elegáns lépcsősoron keresztül vezet az út. Gazdagon díszített, óriási csillár alatt haladunk el, miközben „a legmagyarabb Habsburg” munkásságának szentelt kiállítótérhez közeledünk.  

A tárlat rendezői jó érzékkel a legszebb termet választották Magyarország egykori nádora életművének bemutatására. Amint felérünk az emeletre, láthatjuk, hogy a kiállítás javarészt tablókból áll, amelyeken 19. századi metszetek és más képek kaptak helyet. A tárlat címében szereplő Magyarország csinosítása kifejezés, amint az hamar kiderül, nem teljesen fedi a valóságot. Hiszen József nádornak hazánk szellemi, anyagi, gazdasági és társadalmi felemelkedését köszönhetjük. Nem pusztán a szépség „megszállottja” volt. Persze, tegyük hozzá, az sem lett volna kevés.

A nádor arcképét ismeretlen festőművész festette; egy nyugodt, kiegyensúlyozott, értelemtől sugárzó, nagyjából ötvenes éveiben járó férfi tekint le ránk a vászonról. Európai méretekben gondolkodó, világlátott, Nyugatot járt ember volt József nádor, akárcsak kortársa, Széchenyi István. Habsburg-Lotaringiai József Antal János Baptist osztrák főherceg és magyar királyi herceg Firenzében született, s mintegy fél évszázadon át tartó magyarországi nádorsága idejét áthatotta a kultúra és a művészetek iránti elkötelezettség. A magyar nyelvet Verseghy Ferenctől tanulta. Észak-Itália szellemi és anyagi kultúráján nevelkedett, s pártolóként, esetenként kezdeményezőként állt a Magyarország felemelkedését szorgalmazók mellé. A változások élén legtöbbször széles látókörű, világot látott fiatal arisztokraták álltak.

A kiállításon ezt olvashatjuk: „Megalapította a Királyi Szépítő Bizottmányt, és Hild Jánost kérte föl arra, hogy a helytartótanács által kidolgozott fejlesztési tervet véglegesítse. Látogatható kertet alakíttatott ki a birtokában lévő Margit-szigeten. A Gellért-hegyen csillagdát létesítettek. Pártolta a Ludoviceum, a Nemzeti Múzeum és az állandó híd fölépítését. Személyes példát mutatva Magyarország gazdasági fölemelkedésén dolgozott. Mintagazdaságot hozott létre Alcsúton. Ott volt a Pest és Kőbánya közötti függővasút létrehozásánál és a Pest-Buda első vasúti pályaudvaráról Vác felé tartó gőzvasút indulásánál. Fölkarolta a később nevét viselő pesti hengermalom és az Ipartanoda ügyét. Részvényt vásárolva támogatta a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapítását. Segítette a Vakok Intézetének működését. József nádor, a „legmagyarabb Habsburg” személye és Magyarország csinosítása örökre összeforrt.”

A látogató számára a kiállításon kiderül: szinte nincs is olyan terület a gazdaságban, a tudományban és a kultúrában, ahol József nádor ne lett volna jelen, ahogyan személyes ismerőse, Széchenyi István is tette.

A kiállítótérben több levelet olvashatunk, amelyeket a nádor a grófnak írt valamilyen fontos tárgykörben. „Egy szó Fenségedtől többet nyom a latba, mintha én 365 napig fáradoznék.” Az idézett gondolatot megfogalmazó Széchenyi István számos, József nádor által támogatott vállalkozásnak volt kezdeményezője és szervezője, tudhatjuk meg a tárlaton. Eleinte azonban nem volt felhőtlen a kapcsolatuk: a gróf ellenérzésekkel viseltetett a nádor iránt, mivel régi nézetek pártolójának vélte. Ám idővel felismerte, hogy a főherceg az uralkodóház érdekében állónak tartja Magyarország fejlesztését. Széchenyi az 1830-as évektől egyre inkább közeledett a bécsi udvar gyanakvó pillantásaitól kísért József nádorhoz. Gyakran kért tőle támogatást, például a mérnökképzés előmozdítása, az Al-Duna szabályozása, a Buda és Bécs közötti vaspálya lefektetése, a pesti hengermalom felállítása, a Gazdasági Egyesület megreformálása ügyében, és sok minden másban is. Úgy tudni, Széchenyi gyakran megfordult a budai Várban lévő palotában, ahol a folyószabályozás, a hídépítés gyakorlati teendői mellett politikai ügyekben is eszmét cserélt a nádorral, aki több alkalommal vendégül látta az asztalánál is. Az állami főméltóságok közül József nádor ismerte a legjobban Széchenyit, a gróf azonban olykor úgy érezhette, a főméltóság nem teljesen bízik meg benne, legalábbis időnként erről panaszkodott a naplójában.

A kiállítás vitrinjeiben régi tárgyakat, korabeli relikviákat tekinthetünk meg. Ilyen például az a hajómakett, amelyik a Bátor névre hallgat. Az 1845-ben készült vastestű gőzhajó az Első Duna-gőzhajózási Társaság óbudai hajógyárában épült a vasból készült első gőzhajók egyikeként. Neve a „köz-bátorság” reformkori fogalmára utal.

Egy másik vitrinben József nádor első felesége, Alekszandra Pavlovna étkészletének darabjai láthatók, melyeket a cári porcelánmanufaktúra tervezői készítettek Szentpéterváron, 1796–1797-ben.

Alekszandra Pavlovna (1783–1801) főhercegnő kelengyéjének részeként került Magyarországra, illetve József nádor asztalára az étkészlet, amelyhez négy különleges, figurális szobordísz is tartozott. Ezek az orosz nép jellegzetes alakjait elevenítették meg. A József nádorhoz közvetlenül kapcsolódó kevés fennmaradt tárgy egy jelentős csoportját láthatjuk most itt kiállítva. Mindenképpen érdemes még pár szót szólni Alekszandra Pavlovnáról. A főherceg 1799-ben vette feleségül I. Pál orosz cár leányát, Alekszandra nagyhercegnőt, aki Nagy Katalin cárnő unokája volt. Az ortodox vallású nádorné nagy népszerűségnek örvendett, s a budai Várban található palota, ahol férjével élt, az udvari élet színtere lett hangversenyeivel, báljaival. A másfél évig tartó közéleti pezsgésnek a tizenhét éves nádorné szülés után bekövetkezett halála vetett véget 1801-ben.

József nádor második felesége, Hermina Mária Amália anhalti hercegnő szintén fiatalon, tizenkilenc évesen halt meg, gyermekágyi lázban. A másodszor is megözvegyült nádor két évvel később ismét megházasodott, harmadik felesége az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnőről lett.

A nádorné, amellett, hogy megtanult magyarul és a magyar közvélemény rokonszenvét is elnyerte, segítette a jótékonysági munkát és az evangélikus közösséget is. 1847-ben napokig virrasztott férje halálos ágya mellett. Anton Eisle a nádor halála után készítette el a feketébe öltözött özvegy arcképét. A gyászoló Mária Dorottyának a bécsi udvar utasítására Budát és egy időre három gyermekét is el kellett hagynia, a halál mégis akkor érte, ötvenhét évesen, amikor engedéllyel visszatért Magyarországra. Férje mellett, a budavári királyi palota nádori kriptájában nyugszik. 

A Mezőgazdasági Múzeum kiállításán megtudhatunk néhány dolgot a gyáripar 19. századi fejlődéséről is megtudhatunk néhány részletet. (A gyárakat akkoriban füstölgő fabrikáknak nevezték.) Magyarországon a terménykereskedők érdeklődése az 1830–1840-es években fordult a feldolgozó ágazat, az élelmiszeripar felé, amelybe az árutermelő nagybirtokosok is szívesen fektettek pénzt.

József nádor kezdetektől fogva pártolta a pesti gőzmalom megalapítását. Közbenjárt a városnál az építési engedélyért és a megfelelő Duna-parti telekért. 1841-re munkába állhatott az első pesti hengermalom, azaz a József Hengermalom, amely az energiaforrás és az alkalmazott technikai megoldás szempontjából is világszínvonalúnak számított. A vállalat az őrlés mennyiségét és minőségét tekintve példátlan teljesítményt nyújtott. József nádor fellépett a céhes ipar korlátozó törekvései ellen, de az új típusú, piaci elvek szerint szerveződő vállalkozás sikerét a gyáripar fejlődéséhez szükséges feltételek, a hitelélet, a szállítás és a piac fejletlensége is gátolta. Ösztönző hatása azonban jól érvényesült a gépgyártásban, hiszen a nádor támogatásával létesült gépműhelyéből fejlődött ki a később világhírre szert tevő Ganz-gyár és a Gyáralapító Társaság.

József nádor a cukoriparba is beszállt. Sokáig csak a földbirtokosok foglalkoztak cukorgyártással, mert a cukorrépa feldolgozása összekapcsolódott a szeszgyártással, melynek hagyománya volt az uradalmakban. A nádor sikeresen vállalkozott a cukorgyártásra, és az ő pártfogásával jött létre Pest-Buda első cukorfinomító gyára is.

Mindemellett a hazai vízszabályozás megindításában, erkölcsi és anyagi támogatásában is részt vett. Miután az 1838-as árvíz a Széna piacon, a mai Kálvin téren is nagy pusztítást végzett, a nádor erélyes fellépésének hatására a városban árvízvédelmi gátakat emeltek, és megszervezték a védelmi szolgálatot. Az ekkor kiadott rendelet tekinthető a főváros első árvízvédelmi szabályozásának. Az áradást követően előbb a nádori és helytartótanácsi parancs, majd az 1839–1840. évi országgyűlés sürgette a Duna-szabályozás terveinek és költségvetésének elkészítését.

Jelentős problémát okozott az országnak az évenként ismétlődő tiszai árvíz is. Az 1845. évi mindent elárasztó árhullám után sürgetően hozzá kellett fogni a Tisza és mellékfolyói szabályozásához. A kiállításon megtudhatjuk, hogy József nádor Vásárhelyi Pált bízta meg a szabályozási terv kidolgozásával, és intézkedett, hogy a király Széchenyit nevezze ki a helytartótanács közlekedési bizottmányának vezetőjévé. A nádor támogatását maga mögött tudva a gróf hozzálátott a Tisza menti társulatok szervezéséhez. Akkoriban a zabolátlan folyók hatalmas területeket tartottak az uralmuk alatt: a vízrajzi felmérések szerint a Tiszának és mellékfolyóinak, illetve a Körös és a Berettyó vízgyűjtőjének az árterülete elérte a kétmillió hektárt. Ebből több mint félmillió hektárt tett ki az év nagyobb részében vízzel borított terület, a többi pedig árvízjárta volt. Ez országrésznyi területet jelentett még a történelmi Magyarország méretéhez képest is.

József nádor szenvedélyesen érdeklődött a botanika és a kertészet iránt. Alcsúti birtokán gyűjteménye több ezer növényritkaságból állt. Számos olyan fajról, fajtáról tudnak a szakemberek, amelyek magyarországi meghonosítását, divatba hozatalát és széles körű telepítését neki köszönhetjük. József nádor kedvenc fája a platán volt. Szinte nem találni hazai kastélykertet vagy közparkot, ahová ne ültettek volna a kedvenc fajából. Tanúfái, a közel kétszáz éves matuzsálemek a Margit-szigeten találhatók.

A kiállításon különféle 19. századi mérőműszereket is láthatunk, melyek csodás sárgaréz és más színesfémek felhasználásával készültek, ilyen például a szintezőműszer, a tachiméter vagy a mágneses iránytű precíziós kivitelben és még sok minden más.

József nádor mindemellett élen járt a közlekedés, a vasút fejlődésének előmozdításában, ezen a téren is hathatós támogatást nyújtott. Szerteágazó tevékenységének gazdagon dokumentált bemutatása hiánypótló vállalkozás, hiszen a Kádár-korszakban, sőt már 1949-től még a nevét sem nagyon említették, s csak a róla elnevezett teret és életnagyságú szobrát hagyták meg Budapesten. Mindenképpen érdemes hát elzarándokolni a városligeti Vajdahunyad-várba, és megtekinteni ezt a remek kiállítást.  

A József nádor és Magyarország csinosítása című időszaki kiállítás a budapesti Vajdahunyad-várban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, az emeleti kiállítóteremben tekinthető meg március 31-ig.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. január 19-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.