A Bódi Mária Magdolna boldoggáavatási eljárásában használt jogi kódexek – Érsekségi ékességek (123.)

Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Szülei konvenciós cselédek voltak. Családjának útja a mindennapi kenyér utáni vándorélet: Szigliget, Balatonszepezd, Kővágóőrs, Köveskál, Máma puszta, Vilonya, Daka puszta, végül Litér.

Magdolna vallásos élete tízéves kora körül kezdett elmélyülni, ekkoriban kezdte hosszú órás imádságait, sokszor térden állva. Mire felnőtt, megérett benne az elhatározás, hogy teljesen Istené akar lenni, ezért vágyta a szerzetesi életet. Az egyházi és világi jogi akadályok azonban akkoriban ezt lehetetlenné tették; mivel szülei nem voltak házasok, így törvénytelen gyermeknek számított.

18 éves korában felvételt nyert a Fűzfői Nitrokémia állami vállalathoz, ahol többműszakos munkarendben dolgozott. Maga a gyár a kor szintjén magas szociális színvonalat biztosított dolgozóinak, de mint általában az ipari üzemekben, az itt dolgozók többsége egyházellenes volt. Magdolna a kezdeti gúnyolódások után példamutatásával köztük is tekintélyt tudott szerezni.

Tisztelete – mint példaképé és közbenjáróé – spontán alakult ki, litéri sírja hamar zarándokhellyé vált. Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásának egyházmegyei szakaszát Mindszenty püspök már 1945 áprilisában elindította, melyet Bánáss László püspök folytatott. A folyamat a rendszerváltás után gyorsult fel, amikor Márfi Gyula veszprémi és Seregély István egri érsek felkarolta az ügyet.

A kanonizációs eljárás menete sok nehézségbe ütközött. Ezek közül az egyik az volt, hogy a második világháború alatt a nyilasok és a szovjet katonák a püspöki és a szemináriumi könyvtárat feldúlták. A cikkben bemutatott – a boldoggá- és szentéavatási eljárásokat menetét szabályozó – könyveket ezért a Körmendy-házban és a Nagyszeminárium épületében felhalmozott könyvkupacokba rejtették. A Bánáss László püspök által 1947-ben újraindított eljárás kezdetére sikerült megtalálni ezeket a jogkönyveket. A processusban így már tudták használni a Codex pro postulatoribus causarum beatificationis et canonizationis című köteteket, melyek az előírásokat, formulákat és az egyházmegyei szakasz teendőit ismertették.

A kinevezett bírák a boldoggáavatási ügyben a Veszprémi Érseki Könyvtárban 30504 és a 30505 leltári szám alatt lévő két köteteket használták. Az előbbi a Veszprémegyházmegyei Hatóság, a kancellárián dolgozó személyek használatában volt, amiről a kötet borítója és címoldala tudósít. Az utóbbi 1945. október 2. (Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése) és 1946. szeptember 4. (Bánáss László veszprémi püspöki kinevezése) között került a kancelláriára, amikor Bánáss László még nem az egyházmegye püspöke, csak apostoli kormányzója volt. Erről tanúskodik a veszprémi püspökség ordináriusának „SIGILLUM ORDINARIATUS EPISCOPALIS WESPRIMIENSIS” feliratú pecsétje. A címlapon lévő bejegyzés szerint Eberhardt Béla piarista szerzetes kapta meg használatra a rá bízott feladatok teljesítésére.

A kötetek a bennük található posszesszori bejegyzések miatt unikálisak, a boldoggáavatási eljárás kezdeti szakaszának tárgyi emlékei.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír