A digitális technológia kommunikációs csatorna is – Interjú a Székelyföldi Legendárium alkotójával

Az interjúból részleteket közlünk.

– Hogyan született meg a Székelyföldi Legendárium gondolata, az ötletből hogyan lett valóság?

– Gyerekkoromra nyúlik vissza a történet. (…) Azt tapasztaltam, hogy nem jut el megfelelőképpen a gyerekekhez a saját legendáriumunk. Vannak könyvek, vannak anyagok, de nincs egységesítve. Sokat utaztam Európában, a világban, láttam, hogy máshol hogyan csinálják az ilyesmit, ezt összesítettem és adaptáltam a szülőföldemhez, így jött létre a Székelyföldi Legendárium térképnek az ötlete. Ebben 170 mondát, legendát gyűjtöttünk össze. Szerettem volna megmutatni a nagyvilágnak, hogy Erdély sokkal több, mint egy Drakula-sztori, meg akartuk mutatni az itteni multikulturalizmust, a legendákat, mondákat, az építészetet. Később született a könyv, majd a rajzfilmstúdió gondolata.

Sok közismert rajzfilm egy-egy nép legendáit dolgozza fel, így például az Így neveld a sárkányod viking legendákra, a Kung Fu Panda kínai legendákra, az Asterix és Obelix gall legendákra épül. A Székelyföldi Legendárium is van olyan értékes, hisz vannak olyan érintetlen mondáink és legendáink, amiket a nagyvilág nem ismer. Így vált feladatunkká, hogy készítsünk ebből rajzfilmet. Nyilván ez nem volt egyszerű. A Likaskő című első rajzfilmet három évig készítettük, közben rájöttünk, hogy ide stúdióra van szükség. (…)

Amikor elindultunk, megkerestük a szakmát, meghívtunk szakembereket, Varsányi Ferenc rendezőt, Rófusz Ferenc Oscar-díjas animációs rendezőt. Jankovics Marcell meghívott a lakására. Amerikából, a DreamWorkstől hoztunk egy tanárt, Ken Fountaint, ő tanította a csapatot másfél évig. Próbáltam egy animációs iskolát megalapítani itt, mert nem volt tapasztalat. A fiatalok, akik összegyűltek, jó képzőművészek, informatikusok voltak, de nem volt rajzfilmkészítési tapasztalatunk. Mindenki tudott valamit, ezeket kellett csokorba fogni és kialakítani a stúdiót.

Amikor mondtam Rófusz Ferencnek, hogy szeretnék rajzfilmsorozatot, akkor azt mondta, hogy a Legendárium térképén rajta van a rajzfilmsorozat, ugyanis animációs pózokat rajzoltunk annak idején. Azokat kell kibontani, feldolgozni. Tíz évvel ezelőtt indultunk, jelen pillanatban 36 munkatársunk van. Gyakorlatilag Erdély legnagyobb rajzfilmstúdiója vagyunk, saját projektekkel. Azt is mondhatjuk, hogy Románia legnagyobb rajzfilmstúdiója vagyunk saját produkcióval, mert nem nagyon van hasonló az országban.

Az első évad előzetese:

– Sikeresen ötvözitek a helyi legendákat és a modern animációs technológiát. Hogyan látod az animáció szerepét a kulturális örökség megőrzésében és ennek átadásában a fiatalabb generációk számára?

– Egyértelműen úgy gondolom, hogy erre szükség van. A gyerekek hozzá vannak szokva a modern technológiával készült rajzfilmekhez, és bár nem mindegyik rajzfilm rossz, de vannak olyan tartalmak, amelyek nem teljesen a gyerekek elé valók. Nem tudunk amerikai szintű animációt készíteni – bár súrolunk bizonyos szegmenseket –, ott teljesen más költségvetés van a rajzfilmekre, viszont annyit elértünk, hogy a gyerekek megnézik a rajzfilmjeinket, a családok befogadják, szeretik azokat. Ami szép, hogy kimennek a rajzfilmek helyszíneire, így elkezdenek élni a legendák, és ez a legfontosabb. Ha a gyerek ismeri a szülőföldjét, ha ragaszkodik a saját legendáriumához, történelméhez, akkor van identitása. Így tudunk beszélni vallásról, identitásról, nemzetről. Természetesen az is fontos, hogy más nemzetek megismerjék a kultúránkat, ne elmesélésekből és szubjektív bemutatók alapján, hanem mi mutassuk meg a saját valós kultúránkat, legendáriumunkat, ezzel a digitális technológiával, ami egyben egy kommunikációs csatorna.

A világot megváltoztatni nem tudjuk, a gyerekeket a számítógép és a rajzfilm elől elzárni nem tudjuk. A mi dolgunk, a mi lehetőségünk az, hogy olyan tartalmat adjunk, amit szeretettel és élvezettel néznek, és aminek nemcsak gyerek-, hanem felnőttkorukban is hasznát fogják venni.

– Mik azok az értékek, amiket szerinted az alkotásokkal mindenképp át kellene adni a gyerekeknek és fiataloknak?

– A saját értékeink, a szülőföld ismerete. Elkészítettük például a Babba Mária című rajzfilmet, amiben feldolgoztuk azt a tatárjárásos legendát, ami a Szűzanya kegyszobrához kötődik. A gyerekeknek érthetővé tettük a csodát, hogy mi történt Csíksomlyón. Nyilván a gyerek ezt nem tudja teljesen megérteni, de azt igen, hogy a szülőföldjén van a kegyszobor, csoda történt, és kialakult az emberek gyülekezőhelye, mert van ott valami. A szüleivel, az iskolával, vagy egy zarándoklat során elmehet arra a helyszínre, ami a rajzfilmben szerepel, és teljesen másképp éli meg, mert tudja a történetet. Tudja, hogy a kegyszobor arcán miért van a seb, tudja, hogy mi történt ott, és tudja, hogy a kegyszobor mit tesz a környezetével: odavonzza az embereket. A rajzfilm ebben segít. Úgy gondolom, hogy ez a legfontosabb, hogy a gyerekek megismerjék és büszkék legyenek a saját szülőföldjükre. Ha egy székely gyerek rajzfilmen látja a saját szülőföldjét, azt teljesen másképp éli meg. Nem fogja például felnőtt korában kivágni azt az erdőt, amelyikben a rajzfilm szerint tündérek élnek. Lesz egy plusz kötődése a szülőföldjéhez.

(…)

– Hogy kerül be egy székelyföldi rajzfilmsorozat egy nemzetközi katolikus csatorna műsorkínálatába?

– Véletlen egybeesések révén, amikor az ember jó helyen jár, jó emberek segítenek. Jakab Péter az EWTN Magyarország televíziónak a vezetője, ő szervezi a rajzfilmcsatornát. Böjte Csaba testvér ajánlott minket neki. Megismerkedtünk, és azóta tartjuk a kapcsolatot. Meg is lepődtek azon, hogy a rajzfilmsorozatunk már tíz nyelvre el van készítve, így azokat az adott országokban le is tudják vetíteni. Lengyelül, spanyolul, portugálul, tehát a nagy katolikus országok is már tudják nézni. Amerikai és brit angol nyelven, illetve németül is nézhető.

Keressük mi is az utunkat, mert az a helyzet, hogy a mi rajzfilmsorozatunkat nem minden nyugati televízió veszi át, mert nekik gendersemleges rajzfilmekre van szükségük, amiben nincs család, ördög, istenség… Kerestem azt a csatornát, ahol egy több száz éves kultúrából eredő legendárium rajzfilmjét át tudjuk adni, hogy meg is nézzék. Például Mongóliában átvették a rajzfilmsorozatot, ott nem volt probléma, (…)

– Mit gondolsz, mi az a különleges eleme a székely népmeséknek és legendáknak, amelyeket esetleg más régiók történetei nem hordoznak? Hogyan lehet ezt az egyediséget megőrizni, miközben modern eszközökkel dolgoztok?

– Nálunk a történetekben ott a jó, a gonosz, a kapzsiság, a leleményesség, a becsületesség, ezeket hozzák a székely legendák történetei. Itt egyszerű történetekről, keletkezési történetekről van szó – hogyan keletkezett a Likaskő, hogyan lett a Zete vára, ami egy keresztény legenda, vagy ott vannak a Szent László-legendák. Persze ezek különlegesek, de ha lecsupaszítjuk a történeteket, ezek előfordulnak más népek legendáriumában is, csak az ő köntösükbe felöltöztetve. A mi legendáriumunk a mi helyszíneinkhez kötődik, ami a mi lelki világunkat, a mi népköltészetünket, építészetünket hozza vissza.

Az interjú teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható, rövidített változata a Vasárnap című folyóirat 2024/43-as számában a Fókusz-összeállítás részeként jelent meg.

Az alábbi videóból pedig sok egyéb további érdekesség is kiderül az alkotókról:

Szerző: Szász István Szilárd

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír