A szépség, ami lelkesít – Előadás Gaudíról és a Sagrada Famíliáról Budapesten

A Háló egyesület harminchárom éve működik, tagjai a Kárpát-medencei magyarok között próbálnak kapcsolatokat építeni. Éppen tíz évvel ezelőtt vették birtokba az S4 központot a Semmelweis utca 4. szám alatt. A rendezvények nagy részét a személyes kapcsolatok, barátságok nyomán szervezik. A terem falain éppen Makovecz Benjamin – Makovecz Imre fia – fekete-fehér fotói vannak kiállítva február 2-áig – tudtuk meg Schön Györgytől, a Háló vezetőségi tagjától.

A katalán építész mesterművéről szóló programot a Sant’Egidio közösség szervezte. Az előadót Szőke Péter, a közösség budapesti és regionális felelőse mutatta be. „Armand Puig i Tàrrech professzornak, protodékánnak, egykori rektornak sok címe van, de a legfontosabb az, hogy a barátunk” – mondta. Armand atya könyvet is írt a Sagrada Famíliáról, amit így dedikált: „Barátaimnak a Sant’Egidio közösségben”.

Armand atya a közösség egyik papja, aki Barcelonában él és nagyon sokféle tevékenységet folytat, az irodalmi munkássága is számottevő. Több könyvet írt az apokrif evangéliumokról, a főműve egy közel ötszáz oldalas Jézus-életrajz, A történelmi Jézus. Akkoriban írta ezt, amikor XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvet. Szőke Péter úgy fogalmazott: „kicsit komplementer művek ezek, mert Benedek pápa a teológiai Jézustól jut el a történeti Jézusig, Armand atya pedig fordítva”.

A katalán előadó a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának meghívására érkezett Budapestre, ahol egy nemzetközi konferencián vett részt.

Mielőtt megkezdődött volna az előadás, megnézhettünk egy nyolcperces videót a Sagrada Famíliáról spanyol nyelven, angol felirattal, majd Armand atya kezdett beszélni a világszerte ismert, különleges templomról, amely 1882 óta folyamatosan épül. Antoni Gaudí tervezte, aki tudta, hogy a megbízója nem siet az építéssel – mondta Armand atya. Ez nyilván ritka dolog, hiszen tudjuk, hogy manapság milyen fontos a határidők betartása az építkezések folyamán. De egy katedrális sohasem épült meg rövid idő alatt, többször is előfordult, hogy az építkezés átnyúlt a következő évszázadra. A katalán építész világszerte az organikus építészet egyik legjelentőseb alakja. Gaudí hívő ember volt, Istent dicsőítette, azt vallotta, hogy: „a szépség lelkesít” – hallhattuk az előadótól.

Gaudínak nem egyszerűen nagy fantáziája, hanem inkább víziója volt, és ez a többi épületére is igaz, szerte Barcelonában. Az építész 1926-ban meghalt, a tervek és a makettek csak részben maradtak meg, mert a spanyol polgárháború egyházellenes magatartása során a kriptában kialakított műhelyét és tervrajzait, sőt még a félkész épület egy részét is felgyújtották. Gaudí halálakor még csak egy torony volt készen, amely a tenger felől jól látszott – az volt a célja, hogy az onnan érkezők már út közben dicsőíthessék Istent. Az építész munkájával  Istent dicsőítette, épületeivel Isten nagyságát akarta kifejezni.

A legfontosabb egy templom megépítése során, hogy harmonikus és arányos legyen – mondta Armand atya. A fény, a méretek és a geometria meghatározó volt Gaudí elképzelései szerint. „Én a geometria mestere is vagyok” – vallotta a katalán építész. Hitte, hogy a természet formái tökéletesek, a természet az ő tanítómestere, az organikus építészetet valósította meg. Másik két tanítómestere az Isten szava és a liturgia volt. Kétség nem fér hozzá, hogy a Sagrada Família szenvedéllyel épült, sokkal több, mint egy átlagos templomépület.

A Sagrada Famíliát neogótikus stílusúként szokták meghatározni, sőt maga a tervező is annak titulálta annak idején, de ha jól megnézzük, találunk bőven szecessziós, szimbolista, sőt barokk építészeti elemeket is. Armand professzor előadásában a neobarokkot preferálta a Szent Család-templom stílusaként, és ami a főbejárati homlokzatot, a Születés kapuját illeti, igaza is lehet. A Születés kapuja csak úgy hemzseg a figuráktól, a motívumoktól. Jobbra a pásztorok imádása, balra pedig a háromkirályok, vagy ahogyan Armand atya mondja: a „három bölcs” érkezik. A pásztoroknak katalán kalapjuk és báránybőr kabátjuk van. A Születés homlokzata a központi kapu, a szolgáló szeretet kapuja.

Gaudí nem volt teológus, ő a természet iskolájában tanulta a teológiát – hallhattuk a katalán professzortól. Az ember előre haladása nemcsak vízszintesen képzelhető el, hanem vertikálisan is. A vertikális haladás elmélkedésen keresztül valósul meg – mondta. A kapu felfelé viszi a tekintetet, két oldalán kilenc angyal énekel, és láthatunk hat zenélő angyalt is. Megfigyelhetünk a kezükben gitárt, dobot, hárfát és harsonát is. Jobbra és balra két oszlop van pálmaágakkal, középen az élet fája. Gaudí fontosnak tartotta a zodiákusjegyek megjelenítését is, ahogyan a csillagok álltak Jézus születésekor.

Ha tovább vizsgálódunk a homlokzaton, tekintetünket felemelve elérkezünk az Eucharisztiához és a feltámadáshoz. A pelikán saját húsából táplálja gyermekeit. A nap a Szentlélek szimbóluma.

Végülis Gaudí az evangéliumot mutatja be, kőbe vésve. A bazilika az új Jeruzsálem jelképe, amely felemelkedik a mennybe, ez a legfőbb szimbólum – hallhattuk a professzor előadásában.

Fotó: Merényi Zita

Mészáros Ákos/Magyar Kurír