Aki visszavonultan élt – Gárdonyi Géza Egerben

Reggel nyolcra értünk Egerbe egy szombati napon, és sikerült a közelben parkolni, nem messze a hatalmas templomtól. Hűvös volt ugyan, de már kezdett kisütni a nap. Ösztönösen elindultam a bazilika, a város e kiemelkedő nevezetessége felé. Ez szó szerint értendő, hiszen tényleg egy kisebb emelkedőn építették meg a templomot a 19. század első felében.

A Magyar Kurír a közelmúltban többször is írt róla. Nekünk ugyan most nem ez a témánk, de a klasszicista bazilika olyan szép lett kívül-belül, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül. A felújítás láthatóan minden területre kiterjedt, az aranyozás, a márványozott korinthoszi oszlopok, a falakon és a kör alakú mennyezeten a freskók csak úgy ragyognak. Hild József volt az építész, akinek ez a munkája az egyik legjobb mind közül; változatos formavilágú belső teret, sőt tereket alkotott, melyeknek sokszínűsége, világossága egyszerűen páratlan az életművében. Itt sehol sem érezhető a klasszicizmus kissé száraz, időnként hűvös jellege. A templom már reggel nyolc órától nyitva áll a látogatók előtt, egészen késő délutánig.

Egerbe menni mindig élményszámba megy. Jó felsétálni a várba, ami nem olyan magas, mégis sokáig ostromolták a törökök a 16. század közepén. Dobó István idejében nem is sikerült bevenniük, köszönhetően az amúgy nem túl sok, de annál hősiesebben küzdő várvédőnek. Gondoljunk csak Székely Bertalan Egri nők című heroikus festményére!

Jómagama azonban, a törökökkel ellentétben, nem vágytam „megrohamozni” a várat, hanem egyszerűen jobbról megkerültem az építményt. Mivel legfeljebb csak néhány óra állt rendelkezésemre, hogy körülnézzek a városban, így inkább Gárdonyi Géza egykori lakóházát vettem célba. Bandukoltam felfelé a Bástya utcán, aztán tovább az íróról elnevezett úton, amíg el nem értem a kívülről is impozáns, fehérre meszelt, klasszicista hangulatú emlékmúzeumhoz.  

Gárdonyi Géza (1863–1922) mindenképpen a leginkább szerethető magyar írók közé tartozik. Legfontosabb történelmi regényeit, az Egri csillagokat, A láthatatlan embert, az Isten rabjait egész generációk szívesen olvassák, talán még ma is. Egri lakóháza megmaradt eredeti állapotában, belső berendezésével együtt; ez ritkaságszámba megy, nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is. Mindez elsősorban az író fiainak köszönhető, akik mindent megtettek a ház és a berendezés megmentéséért.

„Mert két külön háza volt neki az egri villatelken, az egyikben a családja lakott (édesanyja meg a két fia), a másikban, a tornácosban, ő maga. Ide a külső világnak semmi zaja be nem juthatott. A szobának üvegteteje van az íróasztal fölött, s az egyenletes bágyadtra szűri a napvilágot. Jó nagy szoba, tele könyvszekrénnyel, az íróasztal teli újságokkal. Inkább kedves összevisszaság, mint pedantéria. Nem nagyon mutatós képek, egy művészi értékű szobor és vidéki gipszek. Hegedű is van a falon, dallamok alszanak benne, amiket kiszabadít, ha belefárad a hangtalan hetek magányába. Hatalmas pipatórium, s hosszú szárú pipa a szájában is” – olvashatjuk Móra Ferenc A láthatatlan embernél című, 1921-ben írt cikkében.

Ha belépünk az előszobába, körben, a polcozott falakon könyvek sokasága fogad. Az egész lakásban mindenütt szép, míves, viszonylag sötét színű könyvszekrények állnak. Kimutatták már, hogy – meglepő módon – a legtöbbet az írók olvasnak. Talán azért, mert kíváncsiak a „konkurenciára”, vagy azért, mert egyszerűen csak szeretik a könyveket, vagy a szókincsüket akarják ilyen módon gyarapítani, ezt nem tudni pontosan.

Az viszont bizonyosnak látszik itt, a Gárdonyi-emlékmúzeumban, hogy az Egri csillagok írója is nagyon szeretett olvasni. Szüksége is volt rá, hiszen egy történelmi regény mindig megtörtént eseményeken alapul, az író fantáziájával kiszínezve. Az emlékezők szerint előfordult, hogy Gárdonyi egyszer egy egész hétre Pestre utazott, azzal a szándékkal, hogy a főváros valamennyi könyvesboltját meglátogatja. Órákat töltött el az üzletekben, nagy halomnyi könyvet vásárolt, amit azután vonaton, egy hatalmas ládában küldött haza. Regények, útleírások, nyelvkönyvek, filozófiai értekezések, természettudományos írások, történelmi szakirodalom – lehetetlen felsorolni, hogy mennyi minden érdekelte.

Az előszobától jobbra nyílik Gárdonyi Géza dolgozószobája. Ahogyan Móra Ferenc is írta, jó nagy szoba, hatalmas könyvtárral; az író tízezer kötetet gyűjtött össze élete során. Mondhatjuk, hogy a könyvek tulajdonképpen a barátai voltak: forrásként szolgáltak minden művéhez, segítették a különböző nyelvek elsajátításában, tanították, szórakoztatták. Számos kötete őrzi kéziratos bejegyzéseit. Az íróasztala fölötti ablak fénye mindig az éppen aktuális írásaira esett. Gárdonyi a magányát, csendjét azzal őrizte, hogy munka közben minden ajtót és ablakot bezárt, a spalettákat is behajtotta. Tetőablaka fényénél úgy tudott dolgozni, hogy a külső zajok nem zavarták.

Az üvegezett tárlókban igazi kincseket fedezhetünk fel az életéből. Láthatjuk itt például a Bibliáját, amely nem éppen hétköznapi darab: az egykori erdélyi nyomdász és kiadó, Misztótfalusi Kis Miklós 1685-ös eredeti kiadása. Mellette Gárdonyi néhány ceruzával írott feljegyzése, érdemes idézni az egyiket: „A harmatcseppben az Ég képe jelenik meg. A sajnálkozó könnycseppben: Krisztus arca.” Feljebb néhány régi, sárguló képeslap, rajtuk Gárdonyi sírjának, szülőházának képe és a dolgozószobája, amely akkor is éppen úgy nézett ki, mint most. Éves bérletjegy az 1902. évre – olvashatjuk az író egyik kinyitott fényképtárcájában. „Magyar Királyi Államvasutak. I. osztályra jogosító kedvezményes árú éves bérletjegy az 1904. évre. Gárdonyi Géza úr, a Kakas Márton munkatársa részére” – olvashatjuk az író egy másik bérletén. A másik üvegezett tárlóban az Egri csillagok egészvászon kötéses régi példánya, mellette a regény első oldalának kézirata tekinthető meg.

Úgy tudni, hogy Gárdonyi csak ritkán használta az írógépét. Kéziratait ceruzával vagy tollal készítette, és fiait kérte meg, hogy gépeljék le a letisztázott lapokat. Kézzel és géppel is kizárólag a lap balra eső harmadára írtak. A fennmaradó részre szükség volt a javításokhoz, kiegészítésekhez.

Gárdonyi két évig dolgozott az egri vár ostromának idején játszódó regényén. Amint a kiállításon megtudhatjuk, sokat gondolkodott, vívódott, mire megszületett a történet, s több elképzelést is sutba dobva végül az Egri csillagok címet adta neki. Alapos történelmi kutatómunkát végzett. Levéltárakba, múzeumokba járt, számos tudós barátjával levelezett. Egész életében javított a kéziratán, így történhetett, hogy az évek során újra és újra kiadott Egri csillagok szövegébe több száz változtatás került. A regény megírásának ötletét a várban tett séták és a Bornemissza Gergelyről szóló izgalmas történetek adták. Gárdonyinak volt egy különleges szokása. Minden művéhez helyszínrajzot készített. A regény írása közben az egri vár alaprajzát is elkészítette. Teknősbékához hasonló, legendás vázlata a tárlóban látható. Az íróról és az Egri csillagokról pedig egyebek mellett ezt is olvashatjuk: „Rendkívüli érzékenységének, írói fantáziájának köszönhetően mindig látta is azt a világot, melyet ábrázolt. Ezért tudta oly hatásosan összeegyeztetni a realista, részletező leírásokat a lelki folyamatok lírai hangvételű ábrázolásával. Regényeinek középpontjában mindig egyéni történet áll. A történelmet individuális szinten ábrázolja, vagyis a történelmi eseményekből annyit tudunk meg, amennyi hősei személyes életét befolyásolja. Szereplőinek élete a gondolatok és az érzések mikrovilágában zajlik.”

A dolgozószoba közepét szinte uralja egy szürkészöld bőr ülőgarnitúra, középen kör alakú asztallal. A fotelekben számos barátja ülhetett, akiket rendszeresen vendégül látott. Nem csak Pesten voltak barátai (Rákosi Viktor író, újságíró; Bródy Sándor író, Feszty Árpád festőművész, Lányi Géza cimbalmos), ismeretséget kötött helybéliekkel is, például Jankovics Dezső egri polgármesterrel, Glósz Kálmánnal, aki háziorvosa is volt és Lányi Ernővel, az egri székesegyház karnagyával.

Gárdonyi az írás mellett festészettel is foglalkozott. Erről tanúskodnak a dolgozószobájában látható festmények is. Az egyik kép a fiáról, a másik pedig egy vándorló szőnyegárus bácsiról készült. Az író ebben a szobában és a hálószobában is tájképeket festett a szekrények ajtajára. A festészet, a képzőművészet iránti rajongásáról, valamint a művészi lét értelméről szól Ida regénye című könyvében.

A lakóház bal oldali szobája volt az író hálószobája. Itt a fő helyet egy rézágy foglalja el, amely akkoriban a polgári lét fontos kellékének számított. Amikor megvásárolta, Gárdonyi örömmel állapította meg: „igazi úriember vagyok”. A hálószobában kapott helyet utazóbőröndje és turista botszéke is, mellyel számos európai országot bejárt. Az ablak előtt áll míves íróasztala, amelyen Ideál típusú írógépe látható. Ennél az asztalnál írta az Egri csillagokat.

Gárdonyi Géza Egerben elérhette nagy álmát: az anyagi biztonságot és a függetlenséget. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották, Eger város közgyűlése úgy határozott, hogy a Takács utca nevét Gárdonyi Gézára módosítja. Az író így köszönte meg a városnak ezt az elismerést: „Életemben ide nyújtották nekem azokat a rózsákat, amelyeket csak halotti szemfödelemre várhattam volna, ez a nagy és nemes adomány megerősít engem lankadó munkabírásomban és szent fogadalmakra kötelez. Munkálkodok tovább az Istentől nekem osztott szerszámmal – holtomig – a nemzet művelődéséért és Egerért.”

Gárdonyinak volt egy titkosírással írott naplója, amit csak ötven évvel a halála után sikerült megfejteni. A dolgozószoba nagy méretű íróasztala mellett láthatjuk a lapjait, nemrégiben restaurált lámpája és egy Shakespeare-t ábrázoló míves tintatartó közelében.

„Sokan azt vélik, hogy aki visszavonultan él, nem történik vele semmi. Pedig dehogynem! Aki visszavonultan él, nagyobb világot fedez fel, mint aki utazik. Csatákat él át s földrengéseket, s egy-egy történelmet, amely a lélek világtörténelme.” (Gárdonyi Géza: Bibi, 1922)

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. december 1-jei számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.