Alacoque Szent Margit Mária szűz

Alacoque Margit Mária 1647. július 22-én született egy francia faluban, Lauthecourban (ma Verosvres része). 1655-ben, édesapja halála után a charolles-i klarisszák kollégiumába adták, ahol azonban nem maradhatott hosszú ideig, mert súlyos beteg lett: gyermekbénulás támadta meg. Betegsége négy évig tartott, majd váratlanul és hirtelen, csodás módon felgyógyult.

Közben a lauthecouri birtok kezelését Margit anyai nagybátyja vette át, akinek családja cselédként bánt Margittal és édesanyjával. 1665-ben anyja férjhez akarta adni, hogy kiszabadítsa ebből a megalázó helyzetből. Margitban viszont gyermekkorától kezdve jámborság és szemlélődő imádságra való hajlam mutatkozott, szerette a magányt és az egyedüllétet. Hosszú órákat töltött az imádságban, kemény testi vezeklést végzett. Néhány rendkívüli, misztikus jelenség is mutatkozott már imaéletében.

1667-ben egy magánkinyilatkoztatás hatására meghozta a döntést: szerzetbe lép. Sem édesanyja, sem bátyja nem támogatták szándékát, és végül 1671-ben vonulhatott csak kolostorba, mégpedig a Paray-le-Monial vizitációs apácái közé.

A noviciátus ideje alatt tovább folytatódtak a belső életét kísérő rendkívüli jelenségek, és megszakítás nélkül Krisztus lelki látásában élt. Elöljáróit nyugtalanította állandó Istenbe merültsége, a szünet nélküli félig eksztatikus állapot, ezért komoly vizsgálatoknak vetették alá. Ezek jelentős része megaláztatásokat jelentett Margit Mária nővér számára. A fogadalomtétel előtti rekollekciós napon például kirendelték, hogy vigyázzon a kolostor szamaraira. Ő zokszó nélkül engedelmeskedett, s miközben a szamarakat őrizte, egy bokorba húzódva imádkozott, ahol rendkívüli megvilágosodást kapott Krisztus kínszenvedéseiről.

Ugyanebben az időben kapta az első magánkinyilatkoztatásokat Jézus Szent Szívéről, és az egyik látomásban megismerhette, hogy e Szívnek mennyit kellett szenvednie.

A kolostorban továbbra is megalázó feladatokat kapott, de türelme kimeríthetetlen volt. Az újabb és újabb kinyilatkoztatások pedig mind határozottabb és világosabb tartalmat nyertek. Egyik legmegrázóbb látomása az volt, amelyben Krisztus szeretettől lángoló szívét látta. Ez valószínűleg  úrnapján történt, 1674-ben.

Corrado Giaquinto: Alacoque Margit Mária kontemplációja 
Jézus Szent Szíve előtt (1765)

1675 februárjában a jezsuita Claude La Colombiére lett a vizitációs apácák elöljárója és Margit Mária nővér lelkiatyja. Miután megnyugtatta a nővért a kapott kegyelmek valódiságáról, Margit Mária feltárta neki vágyát és küldetését, mely szerint Jézus Szíve tiszteletét kell terjesztenie. 1675. június 15-én, úrnapja nyolcadában történt látomásában az Úr Krisztus azzal bízta meg, hogy gondoskodjék Szent Szívének ünnepéről. Június 21-én Margit Mária nővér és La Colombiére atya is felajánlották magukat Jézus Szent Szívének.

1676. szeptember végén La Colombiére atyát Angliába küldték. Távozása után a nővértársak ellenségeskedései ismét fellángoltak Margit Mária ellen.

La Colombiére atya 1682. február 15-én meghalt. 1684-ben jelent meg Retraite spirituelle (Lelki magába szállás) című könyve, amely által széles körben ismertté váltak Margit Mária nővér magánkinyilatkoztatásai is. Ez a könyv nagyban hozzájárult a Jézus Szíve-tisztelet elterjedéséhez. 

1684 májusában új főnöknőt kaptak a nővérek, aki maga mellé vette Margit Mária nővért, és segített neki a Jézus Szíve-tisztelt terjesztésében.

Margit Mária nővér 1690. október 17-én halt meg. Halála napját előre megmondta. IX. Piusz 1864. április 24-én boldoggá, XV. Benedek 1920. május 13-án szentté avatta. Ünnepét 1929-ben vették fel a római naptárba, október 17-re, majd 1969-ben Antiochiai Szent Ignác miatt egy nappal korábbra helyezték át.

Alacoque Szent Margit életének és látomásainak leghitelesebb forrása saját önéletírása.

Kérünk, Istenünk, áraszd reánk azt a lelkületet, amellyel Alacoque Szent Margit Máriát megajándékoztad, hogy Krisztus mindennél nagyobb szeretetét megismerjük, és örvendezzünk isteni életében való részesedésünknek! Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Diós István: A szentek élete
Magyar katolikus lexikon

Magyar Kurír
(bh)