Anselm Grün: A megváltás és az életünk

A Bencés Kiadó gondozásában közelmúltban megjelent könyvében Anselm Grün kiemeli: a megváltástannak központi szerepe van a bibliai tanításban, és azokkal az emberi alapkérdésekkel foglalkozik, amelyeket már a Kr. u. II. században Alexandriai Kelemen is föltett a gnoszticizmussal való küzdelmei során, és amelyeket nekünk is újra meg újra meg kell válaszolnunk:

Kik voltunk? Kikké lettünk? Hol voltunk? Hová vettettünk? Hová igyekszünk? Mitől lettünk megszabadítva? Mi a születés? Mi az újjászületés?”

A bencés szerzetest már kezdetektől fogva érdekelte, hogyan váltott meg minket Jézus, mitől kellett bennünket megváltania, mi ebben a kereszt szerepe. Licenciadolgozatát és doktori disszertációját is ebben a témában írta. Anselm Grün könyvében a keresztény hagyományból kiindulva megmutatja, hogy a megváltás, amelyet Isten Jézus Krisztusban adott, itt és most konkréttá válhat az életünkben.

A Szentírás alapján az író állítja: a megváltás nem Jézus Krisztussal kezdődik, hiszen már Izrael Istene is megváltó Isten volt, aki kiszabadítja népét a fogságból, a bajból, illetve megszabadítja az egyes, „verembe esett embereket is”, akik nem tudják, hogyan tovább. Isten megbocsátja a bűnt, lehetővé téve ezzel mindenki számára az ő akaratának, illetve az emberi lényegnek megfelelő életet. Isten megváltó ténykedése Jézus Krisztusban csúcsosodik ki: „Isten a konkrét ember Jézusban mutatja meg, ő valóban megbocsátó, megszabadító, megváltó Isten.” Anselm Grün megvilágítja: a görög egyházatyák teológiájában Isten tulajdonképpeni megváltó tette az ő emberré válása Jézus Krisztusban. „Az istenképiségét elveszítő, saját lényegét szem elől vesztő emberben Isten emberré válása helyreállítja az ember istenképmás-voltát, amelyet Isten a teremtésben belénk ültetett.”

Lukács evangéliumának megváltásfogalma szerint Jézus a mennyből alászálló isteni vándor, akinek az a célja, hogy földi utunkon velünk együtt járva ő is a dicsőség felé tartson. Eközben újra meg újra emlékeztet minket tanításával és gyógyító csodáival arra az isteni magra, amely ott rejlik mindannyiunkban, de amit gyakran elhomályosít a bűn és a betegség. „Mivel az élet végiggyalogolt rajtunk, csak összetörten tudunk járni utunkon, lógó orral, rezignáltan, csalódottan. Jézus azonban felegyenesít bennünket, és helyreállítja eredeti, teremtésben nekünk szánt méltóságunkat.”

Máté evangéliuma új Mózesként mutatja be Jézust, aki új törvényt ad nekünk, és aki Isten akaratát hitelesen értelmezi számunkra. Jézus az új tanító, aki megmutatja, miként sikerülhet az életünk, milyen módon élhetünk úgy, hogy az megfeleljen Isten szerinti lényegünknek. Jézus éli is mindazt, amit mond. Életével mutatja meg, hogy szavai valóban az életre vezetnek. „Ilyen értelemben Jézus nem pusztán egy megváltó és megszabadító tannak a hirdetője, hanem életével azt is feltárja, miként mutatkozik meg ez a megváltás egy újfajta magatartásmódban.” Mert

a megváltás az emberek egymáshoz való újfajta viszonyulását teszi lehetővé, a kiengesztelődés és a béke jegyében.

Márk könyvében Jézus nem annyira prédikál, mint inkább cselekszik: betegeket gyógyít, emberekkel találkozik, beszélget velük, démonokat űz ki, megszabadítja a teremtményeket az őket fogságban tartó, gondolkodásukat és érzéseiket elhomályosító szellemektől.

János evangélistánál a kereszthalál a megtestesülésnek, valamint Jézus földi barátai iránti szeretetének beteljesedése. Lukácsnál a kereszt azoknak a megpróbáltatásoknak a jele, amelyeket mindannyiunknak el kell szenvednünk az Isten dicsőségébe vezető úton. Máténál a kereszt azt mutatja meg, hogy Jézus a legvégsőkig ragaszkodott a tanításában elmondottakhoz, mindhalálig képviselve az erőszakmentességet. Márk evangéliumában pedig a démonok hatalma fölötti győzelmet szimbolizálja a kereszt.

A könyv írója emlékeztet rá: miután Jézus még a kereszten is megbocsátott gyilkosainak, bízhatunk abban, hogy „nincs semmi olyan bennünk, amit Isten ne bocsátana meg nekünk. Nem a kereszt révén érkezik tehát a megváltásunk, a kereszt nem feltétele Isten megbocsátásának – a kereszt pusztán közvetíti azt. A kereszten megbocsátó Jézus nem pusztán példakép számunkra a kölcsönös emberi megbocsátásra, hanem Isten megbocsátó szeretetének a szimbóluma is. Jézusban maga Isten bocsát meg a gyilkosoknak. Ezért az Isten megbocsátó szeretetébe vetett hitünket teszi lehetővé, ha Jézus keresztjére emeljük tekintetünket”

Isten megbocsát nekünk, mint ahogyan Jézus is megbocsátott gyilkosainak. Ha azonban valóban bűnt követtem el, önmagában nem igazán segít, ha valaki azt mondja nekem: „Ne vedd annyira a lelkedre, Isten úgyis megbocsát neked!” Ilyen élethelyzetben nem elég a puszta szó, szükségem van a Jézus keresztjére emelt tekintetre, hogy szívem legmélyén is el tudjam hinni: „igen, lelkem minden sötét bugyrával együtt elfogad és szeret engem Isten”. Anselm Grün idézi Klaus Berger (1940–2020) német teológust: „Nem szabad eltekintenünk a kereszt vallási borzalmától, horrorjától, hiszen a keresztben nyilvánvalóvá válik minden bennünk lévő nyomor, kétségbeesés, halál. Ám éppen ezen a ponton van jelen Isten, ahol ráismerünk magunkra mint tettesre és áldozatra, gyilkosra és meggyilkoltra. A bűn és a bűn következményének a legvégső pontján magával Istennel találkozunk, méghozzá azzal a megbocsátó Istennel, akiről Jézus beszélt.”

Anselm Grün leszögezi: Jézus Krisztusban maga Isten lett emberré, testbe, „húsba” öltözött. Ezért a megváltás a keresztények számára Isten tette, amelynek csúcsa Istennek Jézus Krisztusban való megtestesülése. „Jézus Krisztus révén az egész emberiségben mássá lett valami: Isten immár nem csupán a Másik, hanem beleírta magát az emberi történelembe és inkarnálódott az emberi testbe… Istennek Jézus Krisztusban való emberré válása révén mindannyiunk számára megváltozott a világ: mindannyiunkat eltöltött az isteni élet, Jézus Krisztusban megisteníttettünk.

Isten az ő isteni csíráját Jézus Krisztusban beleültette a mi természetünkbe és az emberi történelembe. És ez a csíra újra meg újra életre akar kelni bennünk.”

A szerző rámutat: Istennek Jézus Krisztusban való emberré válása minden embert érint, a nem keresztényeket is: életük feltétele változott meg, még ha ők egyelőre semmit sem hallottak Jézusról, sőt akár el is utasítják. Isten azért lett emberré, hogy meggyógyítsa és megváltsa a személy sebzett és halálra rendelt életét. „Jézus kereszthalála az ő emberré válásának következménye. Jézus mindenestül emberré lett, így vállalta az ember minden történeti esetlegességét is. Az ő földi pályája konkrétan a kereszten végződött. Hogy mindez miért így történt, arra nincs magyarázatunk.” Ám a Jézus Krisztus keresztjében megmutatkozó „borzalmat” Isten átváltoztatta a szeretet aktusává, a keresztet tehát a szabadság és a megváltás helyévé tette.

A könyvet Németh Attila fordította.

Anselm Grün: A megváltás és az életünk
Bencés Kiadó, 2025

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Fotó: pannonhalmifoapatsag.hu