Ars Sacra-programok a Veszprémi Főegyházmegyében - Frissült!

Az Ars Sacra Fesztivál keretében tartották szeptember 21-én az Énekek Szent István király tiszteletére – Cantiones de Sancto Stephano rege című reprezentatív kiadvány bemutatóját a veszprémi érseki palotában, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében. A kötetet Medgyesy S. Norbert történész, népénekkutató, a kötet egyik szerkesztője ismertette.

A könyvbemutatón Márfi Gyula érsek köszöntötte az egybegyűlteket. A kötet gazdag tartalmát méltatva kiemelte a hit formateremtő erejét, azt, hogy nemcsak épületekkel, képző- és iparművészeti alkotásokkal közelít az emberek lelkéhez, hanem szép dallamokkal is.

A Magyar Napló gondozásában napvilágot látott kötet Kovács Andrea népének- és egyházzene-kutató, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem egyházzenei kutatócsoportjának vezetője és Medgyesy S. Norbert történész, népénekkutató, a PPKE BTK Újkori Történeti Tanszékének oktatója válogatásában hiteles, eddig kiadatlan források alapján mutatja be az államalapító szentté avatásától (1083) a 20. század elejéig született, az uralkodó személyét dicsőítő, hozzá fohászkodó énekeket.

A kiadvány 900 év Szent Istvánhoz írott dallamait tartalmazza, azokat a legértékesebb liturgikus, epikus és népi alkotásokat gyűjti egybe, amelyek megörökítik a szent király életét, halálát, cselekedeteit, nemzetépítő tetteit, országfelajánlását Szűz Máriának, szentté avatását, illetve a Szent Jobb történetét is.

Az első részben a Szent István tiszteletére tartott ünnepi szentmisék és a zsolozsma liturgiájában énekelt gregorián énekeket találjuk, míg a második rész a népénekeket mutatja be. Ezeket kódexekből gyűjtötte ki Kovács Andrea egyházzene-kutató. A kötetben elsőként lát napvilágot a Kalocsa-Zágrábi Érseki Tartomány azon verses zsolozsmája, melyből kiderül, hogy Szent Istvánnak előesti miséje is volt, s hogy augusztus 20-ára virradó éjjel milyen énekek szerepeltek a zsolozsmában.

Irodalom- és zenetörténeti kincsek ezek – mutatott rá Medgyesy S. Norbert –, amelyek ebben az időben a nemzettudatot erősítették. Majd hozzáfűzte: Veszprém is ezer szállal kötődik Szent Istvánhoz, hiszen egyes kutatások szerint a Veszprémi Főegyházmegye régebbi alapítású, mint az esztergomi. S így akár úgy is fogalmazhatnának, hogy e könyvben hazahozták azokat a kincseket, amelyeket egykor e tájon is énekeltek, énekelhettek a korabeli kórusok, scholák. Annak reményében is tették ezt – hívta fel a figyelmet a kutató –, hogy Veszprémben is újraéledjen az elfeledett értékes zenei kincs a templomokban, zeneiskolákban, a papi szemináriumban, vallási és állami ünnepeinken.

A bemutatón Zsilinszky Cecília és Kruppa-Jakab Éva énekművészek előadásában Szent István-énekekből összeállított válogatás hangzott el  a Magyar Honvédség Légierő Zenekara kíséretével, Katona János alezredes vezényletével. A veszprémi Szent Mihály-főszékesegyház kórusa Zsilinszky Cecília karnagy vezetésével bemutatta Szent István előesti miséjének introitusát latin és magyar átiratban.

Szeptember 20-án ugyancsak a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény szervezésében koncertet adott a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban az Orlandone Énekegyüttes.

A 2000-ben Veszprémben alakult, nemrég 24 tagúvá bővült Orlandone Énekegyüttest nyolc egykori gimnáziumi énekestársával közösen Vikman Pál karnagy alapította, aki ma is a kórus művészeti vezetője. Repertoárjuk gerincét többnyire 14−16. századi zeneszerzők egyházi vokál-polifonikus művei alkotják.

Az idei szakrális művészeti fesztiválon Josquin Desprez, Domenico Scarlatti és John Tavener műveiből hangzott el válogatás a kórus előadásában Vikman Pál vezényletével. A megidézett művek központi gondolata Mária személyéhez, a Stabat Mater témaköréhez kapcsolódott.

A koncerten közreműködött orgonán Kreschka Károly, valamint gordonkán Hartmann Domonkos.

Az Ars Sacra Fesztivál részeként Kolba Judit régész-muzeológus, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény munkatársa tartott előadást az érseki palotában a történeti és művészeti értékekben gazdag gyöngyösi Szent Bertalan-templom kincstáráról, melynek kiállítási anyagát ő rendezte tavaly egy uniós pályázat keretében.

A muzeológus kiemelte: tapasztalata szerint a magyarországi egyházmegyék alig ismerik egymás művészettörténeti értékeit, sőt sokszor még a helybéliek sincsenek tisztában azzal, milyen kincseket őriznek múltunkból az egyházi gyűjtemények. Ezért is tartja fontosnak, hogy beszéljen a tavaly óta látogatható gyöngyösi tárlatról.

A gyöngyösi kincstár ötvösgyűjteménye az esztergomi után az ország második legnagyobbja. A Szent Bertalan-templom őse a 14. században épült, többször átépítették, mivel az épület több alkalommal tűzvész áldozata lett. A gazdag tárgygyűjtemény, amely ma a kincstári kiállítás alapját képezi, úgy maradt meg teljes épségében, hogy az épület egyik fali fülkéjében elrejtették. A kincstár a templommal szemben az Almássy-palotában kapott helyet, amely a Szent Korona-ház nevet is viseli, mivel a napóleoni háborúk idején itt őrizték három alkalommal is a magyar uralkodói ékszert. Az értékes gyűjtemény kincstárrá szerveződése Guba Pál piarista tanár tevékenységéhez köthető, s hosszú előkészítő munka után 1991-ben nyitotta meg kapuit, tavaly óta pedig renovált, bővített épületében a kiállítás is már megújult formában, restaurált műtárgyakkal tekinthető meg. Ötvöstárgyak, miseruhák és könyvek alkotják a gyűjteményt.

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény rendezésében a Szent Imre piarista és helyőrségi templomban Nagy Csaba lantművész adott hangversenyt az itáliai Francesco da Milano (1497−1543), a 16. századi lantirodalom meghatározó alakja Il Divino című művéből válogatott részletekkel.

Mint azt az előadóművész bevezetőjében ismertette, a zeneszerző Michelangelo után másodikként viselhette az „isteni” jelzőt művészetének szakrális kisugárzása miatt. Életéről keveset tud a zenetörténet; fiatal korát a pápai udvarban töltötte a pápa lantosaként, majd Párizsban élt, s szép számmal jelentek meg lantművei. Ő azt a lantformációt követte, amely szerkezetében a vokális zenére emlékeztet, a fantázia műfajának pedig nagymestere volt.

A koncert második részében egy francia sanzon lantátiratának Francesco da Milano-féle változatait mutatta be Nagy Csaba, valamint egyik fiatalon elhunyt tehetséges növendéke, Perino Fiorentino mestere előtt tisztelgő szerzeményét. Befejezésképpen ismét fantáziák következtek, melyeknek témája ezúttal az emberélet útja volt, a születéstől a halálig.

Pleidell János festőművész emlékkiállítás

Az Ars Sacra Fesztivál záróeseményeként szeptember 26-án Pleidell János festőművész emlékkiállítását rendeztek a veszprémi Szent Imre Piarista és Helyőrségi templomban.

A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény tárlatttal tiszteleg a szakrális művészetet középpontba állító festészeti iskola, a Római Iskola egyik jeles képviselője, a száz éve született Pleidell János előtt, bemutatva többek között a budapesti Baross Gábor-telepi Jézus Szíve-templom Mária hét fájdalma üvegablak-sorozatát, a békásmegyeri Boldog Özséb-plébániatemplom üvegmozaik-keresztútját és a balatonudvari-fövenyesi Páduai Szent Antal-kápolna keresztútját. A gyűjtemény igazgatója, Udvarhelyi Erzsébet bevezetőjében elmondta, törekvésük az, hogy e művészeti iskola valamennyi jeles képviselőjével megismertessék a látogatókat. Korábban már láthatták az érdeklődők Molnár C. Pál és Triznya Mátyás alkotásait is a templomi kiállítótérben.

Pleidell János Aba-Novák Vilmos tanítványa volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mivel több alkalommal járt tanulmányúton állami ösztöndíjjal Olaszországban, festményeinek gyakori témái az itáliai tájak, az ott élő emberek, de balatoni fényélményeit is számos képén megörökítette – közel harminc éven át élt, alkotott a tó partján.

A tárlaton Nagy Károly apátkanonok, a Szent Mihály Főszékesegyház plébánosa méltatta a szakrális művészet jegyében alkotó Pleidell János munkásságát. A kiállítást Kratochwill Mimi művészettörténész az alkotó életét megidőző előadással nyitotta meg.

Fotó: Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény

Veszprémi Főegyházmegye/Magyar Kurír