„Azért nem is igen láttam igazán szemlélődő embert, aki ne lett volna bátor és minden szenvedésre kész. Ha ugyanis gyönge az illető, úgy az Úrnak legelső dolga, hogy bátorságot önt belé, és megszünteti benne a szenvedéstől való idegenkedést. A munkás életet élők, ha azt látják, hogy a szemlélődők szellemi örömökben részesülnek, természetesen mindjárt azt hiszik, hogy csupán ilyenekből áll az életük; pedig hát biztosítalak benneteket, olyan napjaik vannak nekik, hogy ti azokból talán egyet sem tudnátok elviselni. Azért az Úr, aki tudja, hogy ki mire képes, mindegyiknek azt a hivatalt adja, amely legjobban megfelel az ő lelki üdvének, Isten dicsőségének és embertársai javának.”
Forrás
Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja, Szent István Társulat, 1979.
Magyar Kurír