Bemutatták az Új Ember Kiadó könyvújdonságait

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A könyvbemutatónak az MKPK Irodaháza adott otthont. A megjelenteket Kuzmányi István, a kiadó és hírportálunk igazgató-főszerkesztője köszöntötte. Elsőként Kajtár Edvárd, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (Malezi) liturgikus főreferense mutatta be a Misteryum fidei – A szentmise katekézise című kötetet.

Kajtár Edvard elődje a Malézi élén a két éve elhunyt Verbényi István kanonok volt, akit súlyos betegsége idején rendszeresen látogatott. Verbényi István szívügye volt, hogy megszülessen ez a kötet, amely az Adoremus havi rendszerességgel megjelenő liturgikus kiadvány magyarázatainak megszerkesztett gyűjteménye. Ő vállalkozott arra, hogy e hatalmas kincsesládát, a szentmisét rövid terjedelemben bemutassa, úgy, hogy a liturgikus ismeretekkel nem rendelkező olvasók is megértsék az és használható tudást is kapjanak a liturgiatörténetből, a teológiából, az egyházjogból.

A könyv legnagyobb értéke, hogy nagyon sokat hozzáad a szegényes magyar nyelvű liturgikus irodalomhoz. Egy katekézist tartunk a kezünkben, közérthetően megírt, a liturgiát népszerűsítő olvasmányok gyűjteményét, amelyből azonban nem hiányzik a tudományos igényesség sem. A kötet egyben nagyszerű tankönyv a szentmiséről, bátran használható a felsőoktatás teológiai képzésében is.

Lukács László piarista szerzetes pap, teológus, a Vigilia főszerkesztője Gustavo Gutiérrez – Gerhard Ludwig Müller A szegények oldalán – A felszabadítási teológia című könyvét méltatta. Lukács László a köteten keresztül öt évtized teológiai, egyházi küzdelmeit mutatta be, amely jól végződött – másképpen nem is jelenhetett volna meg a könyv. Emlékeztetett rá: a II. vatikáni zsinat lezárt egy korszakot és kinyitott egy újat, amely azóta is tart. Két területen zajlott a tisztulási folyamat. Az egyik a liturgikus megújulás. A másik korszakos fordulat a zsinatnak a Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója, amely az egyház és a világ kapcsolatát vizsgálja. Az egyház nem csak általánosságban fordult a világ felé, hanem konkrétan is a szegények, az elnyomottak, az elesettek felé. Megfogalmazódott a „szegény és szolgáló egyház” kívánalma. Húsz évvel később, 1985-ben rendkívüli szinóduson értékelték a zsinatot, és akkor így foglalták össze: „az egyház egyre erősebben tudatára ébredt a szegények, az elnyomottak, a peremre szorítottak szolgálatára szóló küldetésének”.

A legnagyobb visszhangra mindez Latin-Amerikában talált. A pápák közül XXIII. János és VI. Pál, majd különösen II. János Pál törődött sokat a szegények helyzetével. A lengyel pápa megfogalmazta: „a társadalmi tanítás meghirdetése és terjesztése valóban hozzátartozik az egyház evangelizációs küldetéséhez”. Az „új teológia” hangot ad az elnyomott szegényeknek, bírálja az igazságtalan, bűnös társadalmi, gazdasági és politikai struktúrákat és harcol ellenük. Gutiérrez már 1971-ben föltette az alapkérdést: „hogyan mondhatom el a szegénynek, hogy Isten szereti őket?”. Három értelemben beszél felszabadításról: „az embernek a világhoz úrként, a másik emberhez testvérként, Istenhez gyermekként való viszonya szerint”. Csak ilyen módon lehet Isten uralmát érvényre juttatni a történelemben. „Az új evangelizáció sarokpontja a közvetlen elköteleződés a szegények iránti szüntelen szeretet mellett.”

Lukács László emlékeztetett rá, hogy a hetvenes években még javában létezett a szocialista világrendszer, ezért Róma egyre nagyobb aggodalommal figyelte a fejleményeket. Gutiérrez ellen is eljárás indult, aki mellett viszont egységesen kiállt a perui püspöki konferencia. Amikor pedig Rómába hívták, Ratzinger bíboros beszélgetett el vele. A későbbi pápa így emlékezett vissza: „dialógust folytattuk vele, amit részben személyesen vezettem, amelynek során egyre nagyobb egyetértésre jutottunk. Ez segített bennünket abban, hogy megértsük őt, ő pedig belátta műve egyoldalúságát, és tovább fejlesztette egy szakszerű és kiegészítésre szoruló felszabadítási teológiára.”

A felszabadítási teológia azóta sokat tisztult. Így érthető, hogy 2004-ben közös könyve jelent meg Gustavo Gutiérreznek és Gerhard Ludwig Müllernek, An der Seite der Armen. Theologie der Befreiung (A szegények oldalán. A felszabadítási teológia) címmel. Erre sokan felkapták a fejüket, mert Müllerről mindenki tudta, hogy konzervatív főpap. Hogyan kerül össze egymással „hideg és meleg”? Mindkét szerző világegyházban gondolkodott és egyetértettek abban: ne európai szemmel nézzék a latin-amerikai problémákat. Müller így írt a könyvben: „a felszabadítási teológia valódi ősdemokratikus kísérlet és az emberi jogok szószólója minden totalitárius marxista vagy neoliberális őskapitalista ideológiával szemben, egy jövőbeli globális teológia”. A marxizmus eltűnt, a kapitalizmus itt van, minden átkával a nyakunkon – szögezte le Lukács László és kiemelte: Müller és Gutiérrez egyetértettek abban, hogy az üdvösség nem csupán egy túlvilági malaszt, hanem már itt a történelemben elkezdődik. Aki vállalkozik arra, hogy Jézus tanítványa lesz, annak ki kell állnia a szegények mellett az igazságosság érdekében. A szegényekben Krisztus jelenik meg köztünk. Gutiérrez alapkérdése ezért: „Hol fognak aludni a szegények?

Lukács László megállapította: a „négykezes” könyv meglepetés. Ludwig Müller 2012-től a Hittani Kongregáció prefektusa. Egyúttal felidézte, hogy csaknem negyedszázaddal korábban, 1988-ban egy Peruban tartott konferencia keretében Müller hosszasan elbeszélgetett Gutiérrezzel a felszabadítási teológiáról. Itt megismerkedett a perui pap plébániájával, ami az egyik legszegényebb favellában volt. Személyesen is látta tehát, hogy milyen, a nyugat-európaiak számára elképzelhetetlen nyomorban élnek ott az emberek. Ez óriási lelki megrázkódtatást jelentett számára. Ezt követően másfél évtizeden keresztül minden nyáron heteket töltött Peruban, Gutiérreznél. Ez tette lehetővé, hogy vallja: „az evangelizáció Isten ingyenes szeretetének örömhíre, amely arra ösztönöz, hogy síkra szálljunk az igazságosság követeléséért, a felszabadításért mindenfajta elnyomás alól és az élet Istenével való közösségért. Isten és ember szeretete egyetlen valóságot alkot.”

Ferenc pápa Az irgalmasság arcai című kötetét, amely a szentatyának az irgalmasság rendkívüli szentévében elmondott beszédeit tartalmazza, Kránitz Mihály mutatta be. Az PPKE Hittudományi Karának dékánja kiemelte: ritkán van olyan könyv a kezünkben, melynek anyagában két hete elmondott pápai beszéd is olvasható. Külön köszönet illeti az Új Ember Kiadót, hogy ennyire naprakészen tudta a kötetet a kezünkbe adni. Kránitz Mihály kifejtette: ha az irgalmasság szentévének az volt a mottója, hogy „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas”, akkor elmondhatjuk, hogy ez a keresztény élet programja. Ennek a megvalósításához egy „útikönyvet” kaptunk, mely elkísérhet életünk minden állomásán. A beszédeket olvassuk azzal a lelkülettel, ahogy Ferenc pápa a szentévet meghirdető bullájában írja: engedjük magunkat meglepni Isten végtelen szeretete és irgalma által. Így ismerjük fel a kegyelemre való rászorultságunkat, teremtményi mivoltunkat, de egyúttal azt a jövőt is, amelyet Isten szánt nekünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha felismerjük az ő jelenétét, akkor az is világos lesz számunkra, hogy ő már előbb megbocsátott nekünk.

Ferenc pápa „Az irgalmasság arcai” kiadványhoz Veres András püspök, az MKPK elnöke; Gustavo Gutiérrez – Gerhard Ludwig Müller „A szegények oldalán – A felszabadítás teológiája”, Udvardi György püspök, az MKPK alelnöke, valamint Verbényi István – Sztankó Attila „Mysterium fidei – A szentmise katekézise” könyvhöz Erdő Péter bíboros írt ajánlást.

A kiadványok megvásárolhatóak az Új Ember könyvesboltjában (1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.) vagy a webboltjában (bolt.ujember.hu).

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír