Bemutatták Chiara Lubich Az egység lelkisége című könyvét

Mint azt Paksy Eszter, a kötet egyik fordítója elmondta, a kötet 2001-ben jelent meg Olaszországban. Chiara Lubich ebben az időben már elismert személyiség volt. Nem sokkal ezután egészsége megromlott, így elmondható, hogy a kötet szinte a teljes életpályát összefoglalta. Halála után a mozgalomnak fel kellett mérnie, hogy az alapító karizmáját hogyan viheti tovább. Ez a kötet a magyarországi érdeklődők számára nyújthat mindebben segítséget, Chiara Lubich születésének századik évfordulójáról is megemlékezve.

„Amikor püspök lettem, sok probléma szakadt rám. A nehézségek megoldásában nagy segítséget jelentett az az imacsoport, melyet püspökök számára hoztak létre. Ezt a csoportot a Fokoláre mozgalom szervezte. Nagyon kíváncsi lettem arra, hogy honnan forrásozik az a nagyon különleges légkör, amit ott megtapasztaltam. Ez a kötet erre a kérdésre ad választ” – vezette be a könyvvel kapcsolatos gondolatait Székely János szombathelyi megyéspüspök. Chiara Lubich Jézus örökségét keresve arra a szentírási mondatra talált rá, mely így hangzik: „Hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,20–21). A Fokoláre máriás mozgalom, hiszen a Szűzanya az ige asszonya, aki Isten igéjére igent mond.

Chiara Lubich jó barátságban volt Szent VI. Pál és Szent II. János Pál pápával, az ortodox pátriárkákkal, jó kapcsolatot ápolt a protestáns testvérekkel, a hindu és a muszlim közösségekkel – folytatta a püspök. – Hatással volt a gazdasági kérdések megoldására, pártokon felüli politikai dialógusra törekedett, emellett megszólította a családokat és a fiatalokat is.

Chiara Lubich lelki tapasztalata 1943-ban született. A háború körülményei között ébredt rá társaival együtt, hogy az evangélium minden szava igaz, sőt, mindaz, amit a Szentírásban olvasunk, élhető. A Fokoláre közösség létrejöttekor az evangélium szavai keltek életre.

Középpontjában az egység gondolata áll, mely csak úgy valósulhat meg, ha alázatosak vagyunk: semmivé kell lennünk ahhoz, hogy a másik létezhessen.

Chiara Lubich szerint az egység, a szeretetközösség ára a kereszt. Ki kell tehát üresítenünk magunkat ahhoz, hogy Isten élhessen bennünk. Szerinte a kereszténység eddig túlságosan az egyénre figyelt, egy olyan virágoskerthez hasonlított, melyben mindenki a saját virágát gondozza. A régi misztika szerint az embereket kerülni kell, ezzel szemben Krisztus a másik emberben is jelen van, az új misztikának ezt kell észrevennie és megtapasztalnia.

Chiara Lubich sokat beszélt a női géniuszról – hangsúlyozta Székely János püspök –, szerinte az Egyházban a péteri karizma mellett szükség van Mária lelkületére is. Krisztus keresztje mellett elsősorban asszonyok álltak, de a föltámadás első tanúi is nők voltak.

Görföl Tibor, a PPKE HTK tanára szerint ez a könyv azok számára lehet érdekes, akik úgy látják, hogy Istennel kapcsolatban nincs minden kérdés megválaszolva; akik belső életet élnek; és akik egyházias életet szeretnének élni. Amikor Chiara Lubich mozgalma elindult, sok más kezdeményezés is szárba szökkent: Roger Shütz, Luigi Giussani vagy Adrienne von Speyr is új utakat keresett. Görföl Tibor Chiara Lubich teológiájával kapcsolatban azt emelte ki, hogy a Fokoláre alapítójának gondolkodását Jézus elhagyatottsága és az egység eszménye határozta meg. Jézus a kereszten az Atyával való egység hiányát élte meg, Chiara Lubich szerint minden összetartozás ebből az elhagyatottságból fakad. Ugyanakkor Chiara Lubich ismerte a valóság árnyoldalait is, mégis mindig az elfogadást és a párbeszédet sürgette.

Mint azt Bakacsi Viktória, a magyarországi Fokoláre Mozgalom társfelelőse elmondta, Chiara Lubich korunk kiemelkedő misztikus személyisége volt. Ebből a kötetből a szeretetből fakadó egység lelkiségének tanítását ismerhetjük meg.

A könyvet Fekete Mária, Paksy Eszter és Szőkefalvy-Nagy Eszter fordította.

Baranyai Béla/Magyar Kurír