Bizáncban őrizhették hajdanán a torinói leplet?

A Páduai Egyetem kutatói, Giulio Fantia és Claudio Furlan a Journal of Cultural Heritage című tudományos szaklapban megjelent tanulmányukban arról írnak, mikroszkopikus aranyrészecskéket vizsgáltak – ezeket különböző időpontokban szippantották fel gépi úton a lepelről –, mégpedig úgy, hogy összehasonlították őket 32 darab, a Bizánci Birodalomban a 7. és a 12. század között vert aranypénz anyagával.

Úgynevezett energiadiszperzív röntgenfluoreszcenciás analízissel igyekeztek megállapítani, van-e bármiféle hasonlóság a mikroszkopikus részecskék és a bizánci érmék között. Tanulmányukban a következőket írták:

„A lepelből származó 17 mikrorészecske közül öt száz százalékban tiszta arany, és azzal az aranykörnyezettel állhat összefüggésben, amelyben a 11. századi bizánci pénzleértékelést megelőzően kiállították a textilt. Két mikrorészecske 93–96 százalékos aranyból van, ezüst és réz fémszennyeződéssel, amelyek az 1028–1078 közötti periódusban vert bizánci pénzekhez kapcsolódhatnak, négy részecske 70–89 százalékos arany, és az 1059–1180-ig tartó periódusban vert pénzekre utalhat, egy pedig 32 százalékos aranyból van, és egy 1143–1180 között I. Mánuel császár által veretett pénzzel állhat összefüggésben.”

A kutatók továbbá arra is fényt derítettek, hogy a 17 mikrorészecskéből kilenc tartalmazott elektrumot, azaz arany és ezüst ötvözetét, amely nyomokban rezet is tartalmaz. Ezt az ötvözetet a 11. és 12. században használták Bizáncban, mivel ekkoriban pénzleértékelés folyt a birodalomban.

Fantia és Furlan tanulmányukban amellett érvelnek, hogy ha ezek az aranyrészecskék bizánci eredetűek, akkor olyankor kerülhettek a lepelre, amikor az pénzérmékkel, ékszerekkel vagy egyéb értékes tárgyakkal került kapcsolatba. Szerintük a leplet aranyból készült tárgyakkal együtt tárolhatták és állíthatták ki, illetve még akár az is előfordulhatott, hogy emberek megdörzsölték pénzérmékkel.

A két olasz kutató szerint a torinói lepel Konstantinápolyban lehetett egészen a város negyedik keresztes hadjárat során történt kifosztásáig, 1204-ig. Felhívják a figyelmet arra is, hogy egy Robert de Clari nevű pikárdiai (francia) keresztes lovag egy igen hasonló tárgyról számolt be, amelyet a városban látott: „Ezek közt volt egy templom, melynek neve Blakhernai Szűz Mária, ahol azt a Leplet („Sydoines”) tartották, melybe Urunkat csavarták. Minden pénteken teljesen egyenes szögbe emelték fel, hogy tisztán lehessen látni Urunk képét.”

A leplet ezután valaki zsákmányként vihette Nyugat-Európába, de az is lehetséges a kutatók szerint, hogy 1238-ban Bizánc akkori „latin” (katolikus) császára, II. Balduin küldte ajándékba Szent IX. Lajos francia királynak, más keresztény ereklyékkel együtt.

A lepelről szóló első leírások a 14. századi Franciaországból valók. 1578-ban került a torinói székesegyházba, ahol azóta is őrzik. Fantia és Furlan tanulmányuk végén kijelentik, „ezek az eredmények összhangban vannak azzal, hogy a lepel 1204 előtt a Bizánci Birodalomban volt, amire számos más történelmi nyom is utal”.

Forrás: Múlt-kor

Fotó: Wikimedia Commons; History.com; Medievalists.net

Magyar Kurír