Brahms Német requiemjére hív az ELTE Bartók Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara a Zeneakadémiára

A szólótételekben két nagyszerű operaénekest, a Kossuth-díjas Kolonits Klárát és a Magyar Érdemrend lovagkeresztje címmel kitüntetett Kovács Istvánt láthatjuk, hallhatjuk majd június 20-án, csütörtökön 19.30 órai kezdettel a Zeneakadémia nagytermében.

Az ELTE Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekara olyan nem hivatásos művészeti együttes, melynek tagságát egykori és jelenlegi egyetemi hallgatók, oktatók alkotják, akik mindennapi munkájuk mellett szenvedélyesen és lelkesen próbálnak heti két alkalommal, hogy minél magasabb szintű előadásokkal örvendeztethessék meg hallgatóságukat.

Az együttes repertoárja igen széles: megtalálhatók benne a barokk, a romantikus vagy a klasszikus zeneművek éppúgy, mint a kortárs darabok, de többször tettek már „kitérőt” a könnyűzene világába is.

A zenekar sok esztendőn át muzsikált együtt a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekarral a „Mester és Tanítványa” elnevezésű esteken. Az énekkar tavaly abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a nemrég elhunyt Eötvös Péter vezénylete mellett léphetett fel Charles Ives nagyszabású művében, a 4. szimfóniában a Müpa színpadán. Az énekkar és a zenekar együtt több alkalommal szerepelt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon és a Tiszazugi Zenei Fesztiválon, valamint több mint huszonöt esztendeje minden szeptemberben a Tihanyi Bencés Apátságban adnak koncertet. A Zeneakadémia sem ismeretlen helyszín számukra, hiszen a közelgő koncertsorozatban a hatodik lesz, melynek hangjai a nagymúltú intézmény falai között csendülnek majd fel.

Jegyek válthatók a jegy.hu és Zeneakadémia honlapján keresztül.

*

Brahms Német requiemje különleges és rendhagyó a tekintetben, hogy a mű nem követi a hagyományosan ismert katolikus liturgia latin nyelvű szövegét. A protestáns szerző maga válogatta a részleteket a Luther Márton-féle bibliafordításból, azonban néhány helyen a katolikus kánon részét képező passzusokat is felhasznált. Az egész kompozíció központi üzenete a vigasztalás. Az első tételben Máté evangéliumából hallhatjuk: „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak” (Mt 5,4), a zárótétel pedig békés, nyugodt lezárásával mutatja be, hogy „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Lélek, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket” (Jel 14,13).   

Forrás és fotó: ELTE – Eötvös Művészeti Együttes

Magyar Kurír