Csodálatos freskót találtak a római Santi Bonifacio e Alessio-templomban

Szent Elek apja római szenátor volt, gazdag, elismert ember. A legenda szerint fia számára rangban hozzáillő menyasszonyt keresett a császári családból. Az esküvő után azonban Elek meglepő döntést hozott: a nászéjszakán szűzi erényekre biztatta ifjú feleségét, majd elhagyta őt, hajóra szállt, és Edessa városába ment. Itt mindenét szétosztotta a szegények között, és maga is koldus lett; a város templomának előcsarnokában húzta meg magát. Szülei mindent megtettek, hogy a nyomára akadjanak, szolgáikat küldték a felkutatására, de hiába. A szolgák közül néhányan Edessa városába is eljutottak, Elek megismerte őket, amikor a többi koldussal együtt neki is alamizsnát adtak, azok viszont nem ismerték fel, talán azért, mert a nélkülözéstől nagyon megváltozott a külseje. Elek tizenhét évig élt Edessában, majd különféle csodás események hatására visszatért Rómába, a szülői házba. Apját, aki nem tudta, hogy a fiával beszél, arra kérte, hogy fogadja be őt a szegényei közé. A szenátor a lépcsőfeljárat alatt adott neki menedéket. „Atyám házában élek majd ismeretlenül, így legalább nem leszek mások terhére” – gondolta Elek. Napjait imádsággal és elmélkedéssel töltötte, böjtölt és sokat virrasztott, így élt újabb tizenhét éven át, ugyanannyi ideig, mint amennyit Edessában töltött. Amikor elérkezett a végórája, papiruszt meg tollat kért, és leírta élete történetét.

Szent Elekről és a templomról korábbi írásunkban olvashatnak.

Szöveg és fotó: Mészáros Ákos