Csodálkozzunk rá Egyházunk sokszínűségére – Kazincbarcikán nyílt kiállítás a Magyar Kurír fotóiból

Péntek délutánra várják az érdeklődőket a fotókiállítás megnyitójára. A sportcsarnokban nagy az élet. Elkezdődött a kézilabdaedzés, egy csapat gyerek szülővel és nagymamával bowlingozik, a terem másik végében mindkét asztalnál megy a léghoki. De vannak mások is, a büfében kávézó vendégek, kártyázó gyerekek. Valóban multifunkciós az épület, arra is van tere, hogy kiállítást rendezzenek benne. Belépve a csarnokba elhaladunk a Magyar Kurír fotói mellett, és biztos vagyok benne, Merényi Zita és Lambert Attila életünkből ellesett pillanatai megállítják és megszólítják a látogatót.

A kiállítás a szalézi rend meghívására érkezett Kazincbarcikára. A megnyitót január 24-én, Szalézi Szent Ferenc emléknapján tartják, aki nemcsak a szalézi rend névadója, védőszentje, hanem az írók és az újságírók védőszentje is. Az egybegyűlteket köszöntve Ábrahám Béla rendházigazgató erre hívja fel a figyelmet.

A megnyitón Vitális Gábor SDB, a Magyar Szalézi Tartomány frissen beiktatott tartományfőnöke azt fogalmazza meg: 10 év fotóit látjuk, ami a Magyar Kurír és Egyházunk életének töredéke csupán, de ez a 10 év azt mutatja, hogyan lüktet, mennyi értékét képvisel Egyházunk, mennyi lélek van benne a nehézségek ellenére is. A képek azt is visszatükrözik, mi a Magyar Kurír szolgálata, és ezt milyen lélekkel teszik.

Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője szerint sokszor ránk települ, hogy borongósan tekintünk életünkre, Egyházunkra.

Ahogyan a nyomasztó, ködös, szürke napok után egyszer csak kisüt a nap – ezt élhettük meg ma is – úgy mutatnak rá a fényre, színre, gazdagságra Egyházunkban ezek a fényképek.

Az összkép sokszínű, és ennek mi is a tagjai vagyunk, események, melynek mi is a részesei voltunk és lehetünk. Ebből az életből kapunk ízelítőt a fotók közvetítésével. „Nekem élmény volt részt venni a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium délelőtti gáláján, melybe mindenki – táncos, énekes, muzsikus – színt tudott vinni előadása magas színvonalával. Hamarosan ennek képei is felkerülnek a Magyar Kurír oldalára, és mindenki láthatja, mi történt Kazincbarcikán. A remény szentévében vagyunk. Jobban koncentrálunk a Jóistenre és egymásra is.

Hiszünk abban, hogy Egyházunk életéhez mi is tudunk hozzá tenni.”

A megnyitón Tóth Rozália, a Szalézi Szent Ferenc Gimnázium diákja zongoramuzsikáját hallhattuk.

A tárlat kazincbarcikai megszervezése Tóth Péter SDB fogadalmas szerzetes ötlete volt. Neki köszönhető, hogy a felmerült ötletből gyorsan valóság lett – köszönte meg a fiatal iskolalelkész munkáját Ábrahám Béla.

„Számomra az a misszió, amit mi szaléziak itt Kazincbarcikán végzünk, nemcsak a miénk, hanem az egész Egyházé. Minket az Egyház küld ide, hogy azt végezzük, amit testvéreink az egész világon tesznek.

Bekapcsolódunk mi is ebbe a vérkeringésbe, ennek tanúbizonysága ez a tárlat. Ugyanakkor ide, Kazincbarcikára is elhozza azt a tágasságot, amit az Egyház tesz országszerte. És megmutatja, hogy él és tevékeny”

– mondja Tóth Péter.

Közel ötven képet vonultat fel tárlat. Sajó Attila, a Don Bosco Sportközpont kulturális menedzsere valóban látó szemmel rendezte el a felvételeket, így azok egyúttal lelki útra is hívnak. Megszólal a harang – indítják el az embert az első képek. Belépünk a templomba, bekapcsolódunk a liturgiába. Ezt a szolgálat képei követik, az élet nehéz, bensőséges, olykor mosolyra fakasztó, vagy éppen szolidaritásunkat kifejező pillanatai. Az út végén a pap felmutatja az Eucharisztiát, miközben a következő fotó az élettől búcsúzó, a mintha csak éppen az Oltáriszentségre tekintő embert láttatja.

„Szerettük volna megérinteni a látogatók lelkét, végigvezetni őket a kezdettől a végig, úgy, hogy az úton legyen mosoly, rácsodálkozás, elmélyedés”

– fogalmaz a fiatal szalézi szerzetes.

Kazincbarcikán, a Don Bosco Sportközpontban (Szent Erzsébet sétány 2.) a kiállítás díjtalanul látogatható február 28-ig mindennap 8–20 óráig.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír