Czanik Ferenc festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás Győrben

Veres András püspök felidézte: Czanik Ferencet és munkáit egy véletlen folytán ismerte meg, és ez a véletlen találkozás volt az elindítója a mostani kiállításnak. A Triangulum Galéria küldetése, hogy a művészet számos területének képviselőit megszólítva közös gondolkodásra invitálja az arra fogékony közönséget, valamint a szűkebb környezetünkben élő, számunkra kevésbé ismert művészek és munkáik is bemutatkozhassanak – emelte ki a főpásztor.

A megyéspüspök elmondta: Czanik Ferenc nyugdíjba vonulása után a mai napig tanít Kapuváron, a Páli Szent Vince Iskolaközpontban. Diákjai közül sokan választották az ő hatására a tanári vagy képzőművészi pályát.

„Rácsodálkozunk egy-egy szép alkotásra, vagy lehetőségünk adódik rá, hogy egy művésznek hosszabb életszakaszában keletkezett műveit is együtt láthassuk, és ez számunkra egészen sokat mond el az ő világnézetéről, életszemléletéről, a transzcendenshez való viszonyáról. Nagy dolog, ha valaki a művészetekben alkot, de még nagyobb dolog, ha ezt a tudását másoknak is tovább tudja adni. Nemcsak fölfedezi a diákjaiban rejlő képességet, hanem szakmai segítséget is ad számukra” – fogalmazott a főpásztor, köszönetét fejezve ki, „hogy betekintést nyerhetünk az alkotásokon keresztül a művész lelkébe, az emberekhez és az Istenhez fűződő kapcsolatába”.

A tárlatot Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész, főiskolai docens (ELTE Savaria Egyetemi Központ Vizuális Művészeti Tanszék) nyitotta meg.

A 21. század első negyedébe érve minden képalkotó embernek, festőnek, képzőművésznek szembesülnie kell a diagnózissal, amelyet XVI. Benedek pápa is említett az egyik utolsó könyvében: a kép egy újabb válságkorszakát éli. Bár képözön áraszt el bennünket, mégis a kép klasszikus műfaja válságba került, és ez már a 21. századi képrombolás válsága. Ahol már nem az Isten ábrázolhatósága a tét, hanem az ember önazonossága, az ember méltóságának megőrzése – mondta Tóth Csaba. – Ezekre a nagyon súlyos jelenségekre kell minden művésznek a maga módján választ, reményt adnia, hogy mindenek ellenére a képzőművészetnek van küldetése, funkciója, feladata, és van jövője.

Az az út, amely a képzőművészet számára Európában a reformáció után nyílt, csak az e világi jelenségekre koncentrált, és a szakralitás eltűnt belőle. Ebben a korban élünk ma is. Ezeken a beidegződéseken kell túllépnie a festőnek. A képzőművészetnek ősi archaikus funkciója mindig is az volt, hogy az ember és Isten magasztos kapcsolatáról szóljon. Hogyan tudom felemelni, magasztossá tenni a képzőművészetet? – tette fel a kérdést Tóth Csaba festőművész. – Czanik Ferenc azokkal az eszközökkel él, amelyeket megörökölt az európai hagyományból; olyan műfajokkal, amik a reformáció után születtek: tájkép, életkép, portré.

„Nekünk, ma élő katolikus művészeknek az a feladatunk, hogy visszanyúljunk azokra az időkre, amikor a képnek ezek tartalmait, funkcióit Európa magáénak, sajátjának érezte, és nélkülözhetetlen volt az akkor élő emberek számára. Alapvető fontosságú a festészetben a szemünkkel látott és megtapasztalt élmények átadása és átörökítése, a látott világ megértése.

Itt egy életművel találkozunk, és láthatjuk, mi az igazán fontos a művész számára: a család, a népi kultúra, a népzene, a néphagyomány. Nem az elefántcsonttoronyba zárkózott művész alkotásaival találkozunk, hanem egy közönség számára alkotó művész munkáival.

A Triangulum Galéria méltó hely arra, hogy a Kapuváron született életmű egyre ismertebb legyen az egyházmegyében, a megyeszékhelyen, a vármegyében. Úgy gondom, hogy Czanik Ferencnek az életművet lezáró fontos művei még ezután is születi fognak” – zárta gondolatait Tóth Csaba.

A kiállításmegnyitón a kapuvári Páli Szent Vince Iskolaközpont és a Dr. Barsi Ernő Alapfokú Művészeti Iskola egy-egy diákja énekelt.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír