Don Bosco nevelési módszeréről – Jean-Marie Petitclerc: A megelőző módszer a gyakorlatban

Petitclerc harminc évnyi, nehéz helyzetben lévő fiatalokkal való napi kapcsolatának tapasztalatát tárja elénk. E hosszú gyakorlatban gyökerező, és a leghitelesebb forrásokhoz igazodó szavai a torinói szent pedagógus örökségének legjavát foglalja össze. Állítja: a mindennapok tapasztalata mutatja, hogy a Don Bosco által megélt és ránk hagyott nevelési módszer több mint százötven éve nem vesztett értékéből, és ma is rendkívül aktuális. Tizenkét szóból indul ki, „melyek, mint megannyi kulcs, megnyitják a szalézi nevelési módszer ajtajait”.

Tekintély és szeretet. A francia szalézi pedagógus szerint ez a legváratlanabb szópár, de Don Boscónál a tekintély „használati utasítása” erősen összefonódik a fiatallal átélt kapcsolat minőségével. Minden emberek közötti kapcsolatnak van egy szeretetről szóló dimenziója.

Egy tekintélytiszteletet élvező kapcsolat kialakításának feltétele mindenekelőtt a szeretetteljes tekintet,

mivel a fiatal kizárólag egy jóindulatú tekintet előtt fog megnyílni. Alapvető, hogy érdeklődjünk az ifjú személy élettörténete iránt; nem érthetjük meg viselkedését, ha nem tudjuk azt annak tükrében látni. A tekintélytisztelő kapcsolat abból is áll, hogy rávilágítunk a fiatal képességeire, abból kiindulva, hogy az ember nem lehet mindenben tehetségtelen. Don Bosco az a pedagógus volt, aki rehabilitálta a szeretet szerepét a nevelési kapcsolatban, bizonyítva: a tekintélykapcsolatban is van bensőségesség.

Szövetség. Don Bosco folyamatosan hangoztatta növendékeinek: „Nélkületek semmit nem tudok tenni. Szükségem van arra, hogy együtt hozzuk meg a döntéseket.” A szövetség összefonja a szeretet és a törvény fogalmát. Természetesen a törvényt mindig szeretettel kell alkalmazni, mivel a törvény van az emberért, és nem fordítva. Don Bosco halála napjáig a fiatalokkal való személyes találkozás embere maradt, a „fülbe súgott üzenet” gyakorlásával, amit minden nevelőnek ajánlott.

Bizalom.

Szeretet nélkül nincs bizalom. Bizalom nélkül nincs nevelés.”

Ez a két jelmondata minden szalézi intézménynek, Don Bosco pedagógiai gondolatrendszerének legjobb összefoglalása.

Szelídség. A kötet szerzője szerint minden nagy nevelő esetében van a mélyben egy előremutató intuíció, amely vezeti pedagógiai cselekvéseit. Don Boscónál ez kétségkívül a szelídség. Ez visszanyúlik a kilencéves korában látott álmához, amikor verekedő, csúnyán káromkodó gyerekeket látott, és fenyegetésekkel, ökölcsapásokkal akarta elhallgattatni őket. Ám akkor megjelent „egy méltóságteljes, fényesen öltözött férfi”, és azt mondta neki: „Nem ütlegekkel, hanem szelídséggel és szeretettel kell őket megnyerned barátaidnak.”

Játék. Jean-Marie Petitclerc állítja:

ha van olyan eszköz, amit Don Bosco művészi szinten alkalmazott, az minden bizonnyal a játék. Az ehhez való vonzódása révén Don Bosco a modern pedagógia egyik előfutára volt.

Vidámság. A kötet pedagógus szerzője kiemeli: egy szalézi ház hangulatát legpontosabban a vidámság szó írja körül. Ez valószínűleg a legjobb mutatója a szalézi pedagógia sikeres megvalósulásának. Ha a gyermek érzi, hogy szeretik, hogy személyre szabott figyelmet kap, hogy szabadon kifejezheti önmagát, támogatják a nehézségeiben, értékelik a képességeit, akkor „arca hamarosan vidámságtól ragyogóvá válik”.

Közvetítés (mediáció). A mediáció „közbenjárás”, melynek célja az egyezségre jutás, a személyek, felek közötti megbékélés elősegítése. A keresztény hagyományban Jézus az Isten és az emberek közötti mediátorként jelenik meg. A katolikus hagyományban Szűz Mária is mediátori szerepben mutatkozik az emberek és fia között.

Jelenlét. A könyv írója kiemeli: Don Bosco olyan pedagógiai módszert kínál a nevelőnek, amely egyszerre elősegíti és védelmezi a felelőssége alatt álló fiatal szabadságát. Ez a pedagógiájának újszerű és eredeti megoldása. Ez a cselekvésmód egy szóban megfogalmazható – valódi kulcsszó a szalézi gyakorlatban–: jelenlét. Asszisztálni nem más, mint „jelen lenni”. A nevelő jelen kell, hogy legyen a fiatalok között. Don Bosco mindig a fiatalok között élt. „Erre-arra jött és ment, egyiktől a másikig, diszkréten faggatózott, hogy jobban megismerje őket és nehézségeiket.”

Megelőzés. Jean-Marie Petitclerc szaknevelőként tanúja annak, hogy a legerőszakosabb gyerek mögött gyakran a legfájdalmasabb élet rejtőzik. Az erőszakos viselkedés háttere gyakran a bizonytalanság. Azokban a városnegyedekben uralkodik leginkább a bűnözés, amelyekben a fiatalok jövője a legbizonytalanabb. Közülük sokszor azok alkalmazzák az erőszakot, akiknek nincs megfelelő szókincsük érzelmeik kifejezésére. Egy valódi bűnmegelőzési politika legfőbb dimenziója a kulturális dimenzió. Don Bosco kitartóan hangsúlyozta a kulturális tevékenységek fejlesztésének fontosságát. A zene, a színház, a tánc: önkifejezés.

Tisztelet.

Don Bosco pedagógiai módszerének lényeges pontja a gyermek tiszteletben tartása. Ez abból áll, hogy elfogadjuk múltját, jelenét és jövőjét, elfogadjuk a különbözőségét;

mint a nevelési folyamat alanyát fogadjuk el, és nem mint annak tárgyát. A kötet írója megjegyzi azt is, hogy Don Bosco pedagógiája az agressziómentesség pedagógiája: minden testi büntetést tiltott intézményeiben, egyúttal az erőszakmentes kommunikáció híve volt.

Siker. Ennél a pontnál különösen fontos rámutatni a kudarc romboló hatására. Az önbizalom elvesztése, amit a kudarc okoz a gyermeknél és a kamasznál, az egyén leépülését okozó spirálhoz vezethet, és ez személyiségfejlődésére mélyen rányomhatja bélyegét. Az iskolai kudarc megelőzésének kulcsa a sikerélményt biztosító helyzetek kialakításában rejlik. Don Bosco ezzel kapcsolatban három elvet vallott: minél nagyobb figyelmet szentelni annak, ami a gyermeket foglalkoztatja; a társadalmi keveredés fontossága az iskolai intézményben; szemléletváltás: a gyermeknek a tudását és a sikereit kell kihangsúlyozni, és nem az elvárt szinttől való elmaradását.

Szankció. Don Bosco azt mondta a büntetésekről: „ha lehetséges, sose folyamodjunk hozzá.” Ám jól tudta, hogy ez lehetetlen. Don Bosco módján nevelni nem azt jelenti, hogy „sohasem büntetünk”, hanem azt, hogy „szalézi módon szankcionálunk”. Kerülni kell a hibázó fiatal megalázását, ami mindig gyűlölethez és bosszúvágyhoz vezet. A szankció szalézi gyakorlata a szeretetteljességen alapul, a nevelő a következő üzenetet adja át általa: „Szeretetből szankcionállak. Ha nem érdekelne a sorsod, a jövőd, hagynám, hogy azt csinálj, amit akarsz. De mivel értékes vagy a szememben, a jövőd is fontos számomra, ezért kell reagálnom a viselkedésedre.”

Jean-Marie Petitclerc emlékeztet rá: ha Don Boscót politikai nézeteiről faggatták, mindig azt válaszolta: „Az én politikám a Miatyánk politikája… Jöjjön el a te országod…” A szerző hozzáfűzi: nem naiv ábrándról van itt szó, hanem egy olyan igazságosabb és testvériesebb világ építésében való elkötelezett részvételről, melyben minden „kicsi” valódi helyet kap. Ebben az értelemben próbálta a fiatalok öntudatát a politikai dimenzió felé ébresztgetni, tiszteletben tartva személyes véleményüket a lelki élettel szemben, mely az evangéliumi hűségre kötelez.

A könyvet Harmatos Szilvia fordította.

Jean-Marie Petitclerc SDB: A Megelőző Módszer a gyakorlatban – Don Bosco nevelési módszerének 12 kulcsszava. Don Bosco Kiadó, 2023.

Fotó: Don Bosco Kiadó

Bodnár Dániel/Magyar Kurír