Csíkszentmihályi Mihály 1934-ben született, magyar nemzetiségű családba, Csíkszentmihályi (szül. Hausenblasz) Alfréd magyar diplomata és Jankovich Edith gyermekeként, az akkoriban Olaszországhoz tartozó Fiumében. Tízéves volt, amikor a háborút követően családja Velencébe menekült. Később a család Rómába költözött. Itt ő is kivette részét az anyagiak megteremtéséből, alkalmi munkákat vállalt, hogy édesapjának segítsen. Tanulmányait a Torquato Tasso iskolában végezte, már akkor komoly érdeklődést mutatott az emberi lélek működése iránt.
1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. Illinois, majd Chicago egyetemén tanult, tudományos fokozatot a Chicagói Egyetemen szerzett, disszertációját a művészi kreativitásról írta, témavezetője és mentora az a Jacob W. Getzels pszichológiaprofesszor volt, akinek a nevéhez a kreativitás és intelligencia összefüggéseit feltáró, ún. kreativitáselméletet kötjük. Csíkszentmihályi Mihály kiemelt szakterülete a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás lett. 1965-től a Lake Forest College szociológiai és antropológiai tanszékének tanszékvezető docense, 1971-től 1987-ig a Chicagói Egyetem humán fejlődéstani professzora, illetve 1985 és 1987 között a magatartáskutató tanszék vezetője volt. 1985-ben lett az Encyclopaedia Britannica tanácsadó testületének tagja, továbbá a J. P. Getty Múzeum tanácsadói posztját is betöltötte. 1998-ban az MTA külső tagjává választották.1999-től haláláig a kaliforniai Claremont Graduate University professzora volt, ahol az ő nevéhez fűződik a Quality of Life Research Center (Életminőség Kutatóközpont) megalapítása.
Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik a világszerte ismert flow-elmélet megalkotása. A később nemzetközi hírnevet szerzett pszichológus még kisfiúként tapasztalta meg, hogy a körülötte nyomorban és meghurcoltatásban élők közül sokan mégis úgy élték mindennapjaikat, hogy képesek voltak az örömre. Önmagát akkoriban sem magyarnak, sem olasznak nem érezte, nem voltak barátai, és nem szeretett iskolába járni. Így kezdett annak megfejtésén gondolkodni, vajon aki boldog, azt mi teszi boldoggá.
A megoldást a flow-elmélet kidolgozása jelentette. A „flow”, azaz áramlat kifejezéssel jelölte meg – ezzel új fogalmat vezetve be a pszichológiába – azt a lelkiállapotot, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit éppen csinál, a helyzetben, amiben van, s ez örömmel tölti el, boldoggá teszi.
1991-ben jelent meg a Flow – The Psychology of Optimal Experience Harper Perennial című munkája. A könyv és maga az elmélet is nagy népszerűségre tett szert, több országban is hamar bestseller lett, a flow fogalmát pedig végérvényesen feljegyezték a pszichológia tudományának nagyszótárába. A könyvet magyar nyelvre Legéndyné Szabó Edit fordította le 1997-ben, és Flow – Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája címmel jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában.
Főbb művei: Beyond Boredom and Anxiety (1975), The Creative Vision (1976), The Meaning of Things (1981), Being adolescent (1984), The Evolving Self: The Psychology of the Third Millennium (1993, magyarul: A fejlődés útjai. A harmadik évezred pszichológiája, 2007), Creativity (1996), Finding Flow in Everyday Life (1997, magyarul: És addig éltek, amíg meg nem haltak, 1998), Becoming Adult (2000), Good Work (2001), Good Business (2003, magyarul: Jó üzlet, 2009). Magyarul jelent meg: Az öröm művészete (2009), Tehetséges gyerekek (2010).
Csíkszentmihályi Mihály munkáiban olvashatóságra, gördülékeny fogalmazásmódra törekedett. Írásai népszerűségéhez az „élményszerű” közérthetőség nagyban hozzájárult.
2011-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki világszerte nagyra becsült, a fejlődés- és neveléslélektan, valamint a kreativitás- és tehetségkutatás, továbbá az életmód-életminőség terén végzett tudományos munkásságáért, a pszichológiai fogalommá vált flow-állapot leírásáért, kidolgozásáért. 2012-ben szülővárosa, Fiume (Rijeka) egyeteme (UNIRI) díszdoktorrá avatta. 2014-ben Los Angelesben átvette a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést, a magyar tudomány nemzetközi tekintélyét növelő, sok évtizeden át végzett kimagasló tudományos tevékenységéért, valamint a világszerte milliókat inspiráló és a társadalom legkülönfélébb rétegeiben sikerrel alkalmazott flow-elmélet megalkotásáért, valamint a pozitív pszichológia területén elért meghatározó eredményeiért. 2015-ben megkapta a Prima Primissima díjat magyar tudomány kategóriában.
Csíkszentmihályi professzorra nagy hatást gyakoroltak a francia jezsuita teológus, Pierre Teilhard de Chardin gondolatai, aki vallotta: „Kötelességünk, hogy meghaladjuk önmagunkat, még akkor is, ha képességeink határai nem is látszanak pontosan. Kollaboránsok vagyunk a teremtésben.” Csíkszentmihályi Mihály úgy vélekedett, hogy az általa elképzelt komplex személyiségek olyan társadalmat építhetnek, amelyben egy-egy helyi feladat teljesítésére kis közösségek, „evolúciós sejtek” alakulhatnak, amelyekben sok lehetőség van az önként vállalt munkára, a szolidaritásra, a flow-tevékenységre.
Bővebb életrajzot a tudós hivatalos Facebook-oldalán olvashatnak:
Csíkszentmihályi Mihállyal néhány évvel ezelőtt Sajgó Szabolcs SJ beszélgetett a jezsuiták budapesti lelkiségi és kulturális központjában, a Párbeszéd Házában arról, hogy vajon hogyan tehető jobbá a világ a flow-élménnyel. Az alkalomról ITT olvashatnak.
Fotó: Urbán Máté
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria