Emily Rose története a sátán elleni küzdelemre hív – Újraindult a Vászonkrisztus filmklub

A film műfaját talán misztikus drámai thrillerként lehetne meghatározni. Scott Derrickson alkotása megtörtént eseményt dolgoz fel. A tizenkilenc éves egyetemista Emily Rose egyik éjszaka, amikor egyedül van kollégiumi szobájában, félelmetes hangokat hall, látja, hogy a tárgyak megmozdulnak, az ágytakaró lecsúszik róla. Furcsa állapotai egyre gyakoribbak és súlyosabbak, ezért Emily hithű katolikusként az Egyházhoz fordul segítségért. Az egyházi vizsgálat megállapítja: a lányt az ördög szállta meg, csak ördögűzés segíthet. A szertartást Emily és családjának plébánosa, Richard Moore atya végzi. Amikor a lány meghal – a vád szerint az ördögűzés következtében –, az atyát bíróság elé állítják, és gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolják.

A filmben a bírósági tárgyalás keretében, visszafelé az időben elevenednek meg előttünk a történtek. Emily (Jennifer Carpenter) jó szándékú, mélyen hívő lány, személyiségéből fakadóan nyitott a transzcendenciára – ezt egész megjelenésében, szemének rezdüléseiből érezni: egyértelmű, hogy hiperérzékeny lélek. Szeretetben él katolikus szüleivel és három lánytestvérével. Minden álma, hogy tanárnő legyen, szeretetet, tudást adjon a gyerekeknek. A gonosz támadása teljesen váratlanul éri, nincs semmi előzménye. Többé nem ura önmagának, azt teszi, amit a lelkébe férkőző démonok sugallnak neki, akiknek támadásai egyre gyakoribbak, agresszívebbek. Emily és az őt szerető, érte aggódó környezete is tehetetlen.

A történetben három egymástól különböző magatartásforma jelenik meg, megtestesítve három embertípust. A vádat képviselő ügyész, Ethan Thomas (Campbell Scott) hívőnek vallja magát, de minden megnyilvánulása ellentmond ennek, sokkal inkább az útszélre vetett mag jut róla eszünkbe. Állandóan a törvényre, az állam érdekeire hivatkozik. Moore atya ördögűzését vallási hókuszpókusznak minősíti; az ördög, a démonok létét középkori babonának. Mivel szilárd meggyőződése, hogy Emily epilepsziás volt, és pszichotikus zavarai voltak, amelyeket gyógyszeres kezeléssel meg lehetett volna gyógyítani, kétségek sem merülnek fel benne Moore atya bűnösségét illetően. Thomas ügyész számára a kereszténység csupán kétezer éves hagyomány, mítosz, de nem élő valóság, pláne nem forrás, amelyből minden fakad.

A Moore atyát védő fiatal ügyvédnő, Erin Brunner (Laura Linney) cégbeli főnöke szerint „két lábon járó ambíció”. Kizárólag azért vállalja el Moore atya védelmét, hogy társtulajdonos lehessen a cégben. Feladata, hogy rávegye a papot: kössön vádalkut a bírósággal, mert ez az érsekség érdeke. Az érseki hivatal nem szeretné, ha az Egyház rossz színben tűnne fel Emily halála miatt. Erin Brunner agnosztikusnak vallja magát, de ahogyan egyre mélyebben beleássa magát az ügybe, és egyre jobban megismeri Moore atya tiszta lelkületét, s ő is megtapasztalja a démon erejét, lelke nyitottá válik a transzcendencia iránt. Nem válik hívővé, de lehetségesnek tartja, hogy Isten létezik, így az ördög és a démonok is léteznek. Nem tudja, hogy ez a tragédia valóban az ördög műve-e, de azt nem tagadhatja, hogy lehetséges. Az egyetlen dolog, amit tudunk ebben a történetben, hogy Moore atya nagyon szerette Emilyt, mindent megtett érte, saját szabadságát is kockára tette. Az ügyvédnőben elindul egy fejlődési folyamat a hit irányában, mondhatjuk azt is, lelke nyitottá válik az isteni kegyelem befogadására.

Moore atya (Tom Wilkinson) számára nem kétséges, hogy világunkban a spirituális erők harca zajlik a világosság és a sötétség erői között; a gonosz, a démonok valósága tény. Nem mentegeti magát, nem magyarázkodik, vállalja tettét, mint akinek tiszta a lelkiismerete. Tudja, hogy Isten különleges kegyelmében él. Az igazság felderítését mindennél fontosabbnak tartja, akkor is, ha ez a fizikai szabadságát veszélyezteti.

A kegyelem egészen különleges módon jelenik meg a filmben. A démonoktól megszállt, rettenetesen szenvedő Emily nincs magára hagyva. Megjelenik előtte Szűz Mária, és kérdésére, miért kell ennyit szenvednie, így válaszol: „Emily, a menny nem vak a kínjaidra.” Krisztus édesanyja közli vele: a démonok nem fognak kimenni a testéből; Emily vele mehet, a mennyországba, vagy dönthet úgy, hogy folytatja itt, a földön. Ez esetben sokat fog szenvedni, de példájából sokan megértik majd, hogy létezik a szellemek birodalma. Emily marad, megkapja Krisztus stigmáit, és így búcsúzik Moore atyához intézett levelében: „Végül mindig a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött. A gyötrelmeim révén az emberek rájönnek, hogy léteznek démonok. Sokan azt mondják, Isten halott, de nem mondhatják ezt többé, ha megmutatom nekik az ördögöt.”

Emily a látomást követően dönt úgy, hogy inkább vállalja a szenvedést, felnyitja szemünket egy másik világra, hogy felismerjük: a szellemek valóban itt élnek közöttünk. Mivel a démonok miatt nem tud ételt magához venni, éhen hal. Életáldozata szeretetből történik, hogy sokak szemét felnyissa Isten és az ördög, a jó angyalok és a gonosz démonok létezésére.

A vetítést követően Lázár Kovács Ákos, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia kultúra és kommunikáció részlegének vezetője beszélgetett Hofher József jezsuita szerzetes pappal és Bagi Iván íróval, humoristával. Kiemelte: ez a film annak a gondolatnak a jegyében született, hogy vannak katolikusok, akik hisznek a személyes ördög létezésében. A médiakutató megjegyezte: a világ katolikus népességének negyven százaléka nem hisz ebben.

Kérdésére Bagi Iván elmondta: az ember 25–40 éves kora között érzékeny, nyitott igazán a természetfölötti valóságokra. Ebben az „izgága” időszakban jobban érezte a Jóisten és az ördög, a rossz jelenlétét is. Bagi Iván saját költeményéből idézett: „Amennyit végzek, az látszik. / Amennyit élek, az ördögnek játszik.” Az író elmondta: sokat küzdött a démonjai ellen, és ez a küzdelem sokkal élesebb volt, míg a mostani életszakaszában elkényelmesedett. Bagi Iván izgalmasnak, érdekesnek minősítette a filmet, míg Hofher József atya megrázó erejű, fantasztikus alkotásnak.

A jezsuita szerzetes, pap nem az ördögben, hanem a szabad akaratban hisz, és a Jóistenben. Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy szembeszállhatunk a gonosszal. Lucifer eredetileg jó angyal volt, a fény, tiszta ész, értelem. Segítenie kellett volna az embert, mert Isten az angyalokat az ember szolgálatára teremtette. Az angyalokra és az emberekre bízta a művét, élet vagy halál. Lucifernek is a jó felé kellett volna terelnie az embert, de rájött, hogy terelheti a halál irányába is. Ez nagyon megtetszett neki, az abszolút önközpontúság. Megfordult, azt mondta nincs Isten, most én vagyok az isten, megteremtem a magam világát, és ebben a világban csak az fog történni, amit én mondok.

Lucifer létezik, de a gonoszság behozása a világba az ő döntése volt. Isten nem teremtett gonoszságot. Mi döntjük el szabad akaratunkból, hogy angyal vagyok, vagy ördög. Akarok-e együtt működni a Lélekkel, vagy sem. Ahogyan Szent Pál írja: „Lélek szerint éljetek, ne test szerint.”

Lázár Kovács Ákos emlékeztetett rá: az Egyház dogmatikai álláspontja alapján kijelenthetjük: az ördög létezik, személyes entitás. A sátán a négy főangyal egyike. Gábriel, Rafael, Mihály és Satanael, a fényhozó angyal. A sátán döntött, és ez a döntés örök érvényű. Ő ugyanis nem az időben létezik, hanem az örökkévalóságban. Lényege a rejtőzködés. Dosztojevszkij írta egy helyütt: az a legborzasztóbb a sátánban, hogy úgy csinál, mintha ő nem is létezne, el tudja hitetni magáról. Ez adja az erejét. Abban a tudatban létezünk, hogy nincs sátán. Az ördög magatartásával kapcsolatba hozható a megszállottság, a filmben is ezt láttuk, csakúgy mint a rendkívüli erő tombolását és az ismeretlen nyelveken való megszólalást.

Bagi Iván kiemelte: amikor a film elején Emily felolvassa a levelet az édesanyjának, már akkor van valami ambivalens, félelmetes a külsejében. Lázár Kovács Ákos hozzátette: nem egy szinten volt a szeme, ez a rendező érdeme, hogy ilyen karaktert választott a főszerepre. Hofher József szerint Scott Derrickson filmje nem ördögűzés, hanem Mária-jelenés. Minden egyes Mária-jelenés (Lourdes, Fatima stb.) arról szól: álljatok ellen az ördögnek. Emily Rose története is a sátán elleni küzdelemre hív.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Munkácsi Péter/Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia

Magyar Kurír