Értékes leletekre bukkantak a székesfehérvári székesegyházban folytatott ásatás során

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A munkákat Spányi Antal megyéspüspök engedélyezte és Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata finanszírozta. A feltárást Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze vezette, konzulensek Biczó Piroska régész és Bartos György művészettörténész voltak.

A tudományos közélet és történelem iránt érdeklődő nagyközönség is különös érdeklődéssel várta a székesegyházban folytatott ásatások eredményeit, melyek tisztázzák a területen álló középkori templomok építéstörténetét.

A székesegyház dombján az egykori ispáni, majd királyi vár területén az 1960-as évektől folytak kisebb ásatások. 1971-ben Kralovánszky Alán részben feltárta az úgynevezett négykaréjos templomot a székesegyház előtt. A korábbi kutatások során előkerült falmaradványok pontos keltezéséhez és az egykori templom alaprajzának pontosításához újabb ásatásokra volt szükség. Erre a II. János Pál pápa tér rekonstrukciója adott alkalmat 2014-től.

A Szent István király-székesegyház felújítása során 2015-ben a templom falában további középkori faragványok kerültek elő. 2016-ban, a két oldalkápolna restaurálása előtt Spányi Antal megyéspüspök engedélyezte a régészeti feltárások folytatását az úgynevezett négykajéros templom és a székesegyház középkori előzménye között. Az ásatások során az északi kápolnában egy középkori sekrestye, a déli torony aljában pedig egy 15. század eleji olasz családi kripta került elő. Eközben talajradaros vizsgálatokat végeztek a székesegyházon belül, mely jelentős falmaradványokat mutatott. Ezek feltárása kezdődött 2018 augusztusában.

A csütörtöki sajtótájékoztatón Spányi Antal megyéspüspök hangsúlyozta: a régészeti eredmények jelentős mértékben növelik, gazdagítják a városról és a megszentelt helyről szóló történeti ismereteket.

Reich Szabina, a Szent István Király Múzeum régésze ismertette az ásatás eddigi eredményeit. A négykaréjos templom keleti szentélyét elbontva hosszházat építettek sokszögű apszissal, melyet a székesegyház padjai alatt találtak meg a régészek. A szentélyt gótikus stílusú pillérek tartották, díszesen faragott lábazatuk szinte érintetlenül bukkant elő. A feltárás során bebizonyosodott, hogy a déli támpillér nem sokkal építése után leomlott. Alapjaira egy újabb, erősebb támpillért emeltek. A templomot később – valószínűleg a 15. század elején – háromhajóssá bővítették. A török hódoltság idején dzsámiként használták. A 18. században több ütemben átépítették, végül 1768-ban a városi polgárság adományaiból készült el a ma is látható freskókkal díszített templom, mely 1777-től püspöki székesegyház rangot kapott.

A templom körül temetőt találtak, ahonnan egyházi és világi személyek maradványai kerültek elő. A templom kerítésén kívül Árpád-kori lakóépületeket és gazdasági épületeket tártak fel.

Az ásatás legértékesebb lelete egy zománcberakású, gótikus stílusú limoges-i korpusz. A Dél-Franciaországból származó kegytárgy a 13. első felére keltezhető. Smohay András a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum igazgatója elmondta, a bronzból készült korpusz feltehetően oltárkereszt vagy körmeneti kereszt funkciót látott el.

A ritka lelet és az ásatás során előkerült falmaradványok is megerősítik, hogy Székesfehérvár belvárosának legmagasabb pontján a középkorban egy többször bővített, szépített, jelentős egyházi épület állt.

Cser-Palkovics András polgármester a sajtótájékoztatón rámutatott: a feltárás is bebizonyította, hogy a domb, amelyen a székesegyház áll jelenleg, nemcsak Székesfehérvár, hanem az egész nemzet történelmi, szakrális központja volt. Elmondta, hogy az ásatás során megtalált korpuszt november 5-től kiállítják a városházán, majd a székesegyház teljes felújítását követően a megtalálási helyszínen kaphat helyet.

Forrás: Székesfehérvári Egyházmegye; MTI

Fotó: Simon Erika

Magyar Kurír