Király Gábor polgármester az emlékszoba megnyitóján elmondta: „Fekete István életének közel három meghatározó évét töltötte a mi kis községünkben. A falu előkelőségei élénk társadalmi életet éltek, gyakran meghívták az írót is. Ezeken az összejöveteleken ismerkedett meg a szeretett hölggyel, Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával. Szerelem szövődött közöttük, érzéseikről hosszú levelekben vallottak egymásnak. 1929. december 12-én kötöttek házasságot a bakócai római katolikus templomban. A szerelmen túl Bakóca azért is volt meghatározó számára, mert munkája során ismét lehetősége nyílt arra, hogy visszatérjen a természethez. Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat. Az erdőből, a földekről hazatérve gyakran ragadott tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit feljegyezze a természetről és az itt élő emberekről. Büszkeséggel tölt el, hogy önéletrajzi regényében, a Ballagó idő című művének egyik részletében dédapámmal, Király Ferkóval, a számadó juhásszal beszélgetett az író.”
Bodó Imre, a dombóvári Fekete István Múzeum alapítója és a kulturális egyesület elnöke felolvasta ifjabb Fekete István Chicagóból küldött köszöntő levelét, melyben így fogalmazott: „Bakóca kisgyermekkorom óta ismert és szeretett szó volt nálunk, melyet szüleimtől beszélgetésük közben gyakran hallottam. Tudom, hogy Bakóca szép emléke örökké élt a szívükben, és mindketten érezték, hogy negyvennégy éves kapcsolatuk alatt igazán boldogok csak itt voltak.”
Bodó Imre megemlítette, hogy nagy magyar írónk életét és munkásságát hamarosan talán hungarikummá nyilvánítja az országos Hungarikum Bizottság, amelynek a döntésére várunk.
Az emlékszobát Király Gábor, a település polgármestere adta át a nagyközönségnek. Az előtérben elhelyezett vendégkönyvbe sokan írtak be elismerő szavakat, méltatva, hogy ez a kis baranyai település az összefogás révén csodákra képes.
Forrás és fotó: Bakócáért Egyesület
Az írás az Új Ember 2018. január 28-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria