„A szeretet a jóság habarcsa” (Október, 10.), mondja egyik legfrissebb kötetében Zsirai László, és ezzel – a címben jelölt Békesség mellett – máris megkaptuk e figyelni, tűnődni és tanulságokat levonni mindig kész magatartás jellegadó vonásait.
E csaknem háromszáz oldalas jegyzetfolyam kalendáriumi ritmusban halad előre, évszakos meg-megállások írják-íratják a mindennapi létezés summáit. Földre figyelő, de egekre hallgató szelídség a Zsirai Lászlóé; mint verseiben: publicisztikai írásaiban is az engesztelő derű alkalmait keresi – és ajánlja.
Sokszerzős gondolatok foglalata a Békesség: annyi idézetet, hivatkozást, emlékeztetőt gyűjt csokorba, annyi művet és szerzőt von eszméleti világába.
Az írások címe is eligazító érvényt hordoz, hangulatot ébreszt és értékmezőt előlegez: Rózsák, Kegyelet, Lelkesedés, Kápolnák, Isten kezében, Szent idő, Alázat… És így tovább, mind bentebb, mind igazabbul.
A katolikus reflexiók hol olvasmányélményekből, hol hűséges emlékek vagy napi tapasztalatok energiáiból nyerik hitelüket. Az egyik lapon még Vasadi Péter költői-gondolkodói alakját rajzolja meg a memoáros hála, a másikon boltban vagy vonaton találjuk magunkat a szerzővel – s alkalmi vásárló- vagy utastársával, akikről rendre kiderül: embertársak ők, eredendően és végérvényesen.
Bár a szerzőnek a globalizmus jelenségkörét és a liberalizmus eszmerendszerét illető borús-kritikus gondolatait nem osztom, ennyi véleménykülönbség talán szükségszerű is, ha többen gondolkodunk közös ügyeinkről. És biztos vagyok benne, hogy ha megvitató beszélgetésünkre kerülne sor, az is a békesség jegyében folyna csöndes csillagok alá.
A kiadványt a letisztultan egyszerű küllem mellett Szarka Árpád borítógrafikája avatja kézbe kívánkozó könyvtárggyá.
Zsirai László meggyőző – és megélt – fölfogásában a keresztény értelmiségi feladata, hogy „az élet minden területén” evangéliumi jelet hagyjon: „A hit jelét. Harangkondulást a szívben.” (Jelen lenni, 238.)
Neki sikerült, ezúttal is.
Zsirai László: Békesség,
Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2024.
Fotó: Kráter Műhely
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. március 8-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Kapcsolódó fotógaléria