Róma és a történelmi Magyar Királyság kapcsolatát kutató kötet jelent meg

Az Urbs és Hungaria kapcsolata több mint ezeréves múltra tekint vissza. Előbbi nem pusztán egy város, egy hihetetlenül gazdag történelmi és kulturális örökség hordozója, de bizonyos értelemben ma is caput mundi, a világ fővárosa, hiszen itt van a pápa székhelye, aki Róma püspökének a címét viseli. Ennek megfelelően államiságunk kezdeteitől fogva folyamatos volt a magyar, különösen az egyházi jelenlét Rómában. A rómaiság, a romanitas azonban nemcsak a város gazdag örökségének elsajátítását jelentette, ahogy jelenti ma is, hanem ehhez szervesen kapcsolódóan mindazt, amit a pápaság ma már két évezredes jelenléte adott és ad Rómának. Míg azonban a középkori Rómában az egyes natiók által létesített zarándokházak, templomok, valamint ispotályok kaptak kiemelkedő figyelmet, addig a reformációt követően az itt működő nemzeti papnevelő intézetek kerültek előtérbe, és így a hazatérők révén a római hatás még markánsabban jelenhetett meg az egyes országokban, így Hungariában is.

A közelmúltban több olyan kötet látott napvilágot, amely e kettő, Róma és a történelmi Magyar Királyság kapcsolatát kutatta. Több szerző kutatási eredményei az itt közölt tanulmányokban is visszaköszönnek. E helyütt – a cím választása miatt – érdemes külön említeni Bitskey István művét: a Hungariából Rómába (Budapest, 1996) a római Collegium Germanicum Hungaricum és a magyarországi barokk művelődés kapcsolatát vizsgálta. A Rómából Hungáriába (szerk. Véghseő Tamás, Nyíregyháza, 2008) konferenciakötet pedig egy Rómában tanult misszionárius szerzetes, De Camillis János József munkácsi püspök (1689–1706) életén keresztül igyekezett feltárni ezt a kapcsolatot.

Jelen kötet a Hungaria Rómából címet kapta. Az új- és jelenkori magyar egyháztörténelmi tanulmányokat tartalmazó gyűjtemény címválasztása nem véletlen, hiszen

azt tűztem ki célul, hogy több aspektusból felvillantsam azt a kapcsolatot, amely összeköti ezt a nagy múltú várost a történelmi Magyarországgal.

A kötet az elmúlt majd két évtizedből több kutatási eredményemet szedi csokorba a tizenöt éves háború idejétől kezdődően egészen napjainkig, kronologikus elrendezésben. Számos tanulmány egy korábbi változata már megjelent valahol magyar nyelven, de több olyan közlemény is megtalálható a könyvben, amely eddig csak idegen nyelven látott napvilágot, vagy egyáltalán nem jelent még meg ebben a formában. Közös vezérfonalként jelentkezik a Rómával, mint a Katolikus Egyház központjával való kapcsolat: a feldolgozott római, illetve vatikáni forrásokból jól látható, hogy egy adott időszakban Rómából hogyan látták, ami éppen a történelmi Magyarországon történt, vagy hogyan értékelték egy-egy konkrét személy – legyen az egyházi vagy világi – tevékenységét. Arra a lehetetlen feladatra természetesen nem vállalkozhat ez a kötet, hogy mindent megmutasson, de arra igen, hogy felhívja a figyelmet annak a Magyarországra vonatkozó forrásanyagnak a gazdagságára, amely a különböző római, vatikáni levéltárakban, könyvtárakban fellelhető és tanulmányozható. A válogatásban emellett megtalálhatóak olyan tanulmányok, amelyeknek nem a római források adják az igazi súlypontját, hanem azoknak a Rómát megjárt egyháziaknak a tevékenysége, akik ottani tapasztalataikat itthon kamatoztatták, vagy éppen a kapcsot jelentették a két színtér között.

A címválasztás végül utal a szerző személyes múltjára is, hiszen a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként, majd ezt követően később a Pápai Magyar Intézet rektoraként több mint egy évtizedet, tizenhárom évet tölthettem az Örök Városban, így elöljáróim bizalmából arra is volt lehetőségem, hogy Rómából láthassam Hungariát.

A közölt kutatási témák szerteágazó voltából adódóan lehetetlen vállalkozás lenne mindenkinek név szerint köszönetet mondani, aki valamilyen módon hozzájárult az egyes tanulmányok létrejöttéhez. Egykori tanáraim, mestereim mellett külön ki kell emelnem a levéltáros, könyvtáros és történész kollégákat, akiknek segítsége nélkülözhetetlen volt a kitűzött feladatok sikeres teljesítéséhez.

Külön is szeretném kifejezni köszönetemet mindenkinek, aki a kötet létrejöttéhez ötleteivel vagy bármilyen módon hozzájárult, illetve a szerkesztésben, lektorálásban, vagy a kiadáshoz kapcsolódó valamilyen más feladatban közreműködött. A könyv a Szent István Társulat nagylelkűségének köszönhetően jelenhet meg.

Szeretnék végül köszönetet mondani családom tagjainak, elöljáróimnak, paptestvéreimnek, barátaimnak, munkatársaimnak és jóakaróimnak, akiknek a szeretete, türelme és odafigyelése lehetővé teszi, hogy papi szolgálatommal összhangban és ahhoz szervesen kapcsolódóan tudományos kutatómunkát végezhessek.

Budapest, 2020. október 8.
Magyarok Nagyasszonya, Patrona Hungariae főünnepén

Tóth Tamás

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír