Az egyház az Eucharisztiából él
„Engedjétek meg, hogy mély megindultsággal letegyem hitetek megerősítésére és társaként hitvallásomat a Legszentebb Eucharisztiáról. »Ave, verum corpus natum de Maria Virgine, vere passum, immolatum, in cruce pro homine!« Ez az egyház kincse, a világ szíve, a jövő záloga, melyre minden ember – tudattalanul is – vágyakozik.
Kétségtelenül nagy, bennünket felülmúló misztérium, s kemény próbára teszi elménknek a látható valóságon túllépő képességét. Érzékeink itt megtorpannak – »szem, ízlés, tapintás megcsalódhat itt«, mondja az Adoro te devote himnusz –, de a Krisztus szavára támaszkodó és az apostoloktól ránk hagyományozott hit egyedül elég.
Engedjétek meg, hogy miként Péter János evangéliumában az eucharisztikus beszéd végén, megismételjem Krisztus előtt az egész egyház és mindannyiatok nevében: »Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.« (Jn 6,68.)”
(Forrás: Ecclesia de Eucharistia k. enciklika, Szent István Társulat, 2003)
Magyar Kurír