Ijjász Gyula kárpátaljai festőművész alkotásaiból nyílt tárlat a Görögkatolikus Múzeumban

A tárlat anyagát úgy rendezték el a kiállítótérben, hogy az a látogatók számára minél több információval szolgáljon. A festő bemutatott művei között szerepelnek olaj- és akvarellfestmények, fiatalkori és időskori képek. Az Amerikában és Ungváron készült alkotások, életképek, tájképek és vallásos témájú művek eredeti festmények és fotók formájában egyaránt megtekinthetők.

A művész első képeit még Jáczik Gyula néven festette. A kiállításon is szerepel egy Amerikában készült, ekként jegyzett kép. Kiállították az Ungvárról és az amerikai évekről írott novelláinak kéziratát is.

A Görögkatolikus Múzeum a hagyományos egyházművészeti körből kilépve egy olyan művész életművének bemutatására vállalkozott, aki

nem kifejezetten egyházi festő, viszont elkötelezett ungvári görögkatolikus családból származik.

A múzeum küldetése, hogy az egyháztörténet és az egyházművészet keretein túl bemutasson a görögkatolikus egyházhoz köthető alkotóművészeket is.

Ez a kiállításmegnyitó egyúttal egy most kezdődő szakmai együttműködési program első lépése is, melyet a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeummal alakít ki a nyíregyházi intézmény – mondta el Szabó Irén igazgató a kiállítás megnyitóján.

A megjelenteket köszöntötte Olga Jurijivna Sumovszka, az ungvári múzeum igazgatónője, aki úgy véli, ez az együttműködés a kölcsönös megértést is fejleszti, amely elősegíti Ukrajna és Magyarország kapcsolatának építését – fejtette ki köszöntőbeszédében.

A kiállítást a szintén az ungvári múzeumban dolgozó Ruszinko Valéria helytörténész nyitotta meg. A festő életművének kutatójaként számos izgalmas adalékkal szolgált a művész életéből. Felvillantotta a 20. század első évtizedeinek ungvári polgári világát, ahol jelentős képzőművészeti és irodalmi élet is folyt, amelynek egy kiemelkedő alakja elevenedett meg előttünk Ijjász Gyula személyében.

A kiállítás létrejöttében nagy szerepe volt Krasznai Szomor Péternek, a festő unokájának, aki szintén megemlékezett nagyapjáról, akit személyesen már nem ismerhetett. Fontos mérföldkőnek nevezte, hogy Nyíregyházán létrejött ez a kiállítás, és reményét fejezte ki, hogy az a munka, amelyet harminc éve végez a hagyaték gondozásával most végre Magyarországon is megismerteti és elhelyezi a köztudatban Ijjász Gyula munkásságát.

A kiállítás 2025. január 31-ig tekinthető meg.

*

Ijjász Gyula 1874. március 18-án született Ungváron hívő görögkatolikus család gyermekeként. Édesapja Jaczik András tímármester, később mészáros és hentes volt. Édesanyja, Tapasztó Julianna ungvári polgári családból származott. Gyermekkorától kezdve magától tanult rajzolni, a görögkatolikus iskolában, ahova járt, ugyanis nem volt rajzóra. Édesapja 11 éves korában kivette az iskolából, hogy hentesinas legyen, őt azonban csak rajzolás érdekelte.

12 éves korában elszökött otthonról, és gyalog elindult Ungvárról Munkácsra, hogy az akkor már híres Munkácsy Mihálytól festészetet tanuljon. Munkácsyt már nem találta ott, mert elköltözött, ezért

gyalog elindult utána Pestre. Amikor hetek múltán megérkezett a fővárosba, Munkácsy már Párizsban volt.

16 évesen kivándorolt Amerikába. Egy fedélközi hajójegyért vállalta, hogy évekig fog dolgozni az Egyesült Államokban. Amerikában görögkatolikus egyházi segélyt kapott, emellett egy család befogadta és támogatta, hogy a nehéz fizikai munka után, esténként angolul és festeni tanuljon.

1893–94-ben jelentkezett a New York-i Cooper Institute Iparművészeti Iskolába. Itt négy évig tanult rajzot és festést. 1900–1902-ben Münchenben Hollósy Simon tanítványa volt. Amikor visszament Amerikába, 1905-ben a New York Times rajzillusztrátora lett. Ekkora már elismert festő, akinek a műveit először a magyarok, később előkelő New York-i körök tagjai is vásárolták.

Később újra visszatért Európába, és Rembrandt képeit tanulmányozta Hollandiában. 1910-ben Párizsban az Académie Colarossiban képezte magát. 1911-ben vette fel a Jaczik helyett az Ijjász nevet.

Az első világháború kitörése előtt özvegy édesanyja kérésére hazatért Ungvárra.

1913-ban az ungvári Királyi Görögkatolikus Tanítóképző Intézetben volt rajztanár. 1914-ben kitört az első világháború. Önkéntesnek jelentkezett, és haditudósítóként dolgozott. Eközben háborús jeleneteket festett, például A nagy háború című könyvbe.

1920-ban megnősült. Felesége, Schultz Viktória Zsófia Bécsben tanult, majd Ungváron nyitott divatszalont. Az első világháborúban önkéntes ápolónőként dolgozott egy hadikórházban. Két lányuk született, Kornélia és Gabriella.

Nem írta alá a csehszlovák állampolgársági nyilatkozatot, ezért nem kaphatott állást.

A háború utáni szegénység miatt kevesen vásárolták festményeit, ezért egy fűszerüzletben dolgozott kereskedősegédként. 1927-ben újra Amerikába utazott. 1929-ben kitört a gazdasági világválság, ő pedig teljesen elszegényedve és betegen került haza. Akkoriban már keveset festett. 1943. február 13-án halt meg Ungváron.

A teljes cikk ITT olvasható.

Szerző: Vándor Ilka Borbála/Görögkatolikus Múzeum

Forrás és fotó: Miskolci Egyházmegye

Magyar Kurír