Isten felismerése a mindennapokban – Zimányi Ágnes új kötetéről

Mostanában az embereket nem igazán gyötri az Isten léte vagy nemléte kérdés, nem tudatosítják, hogy az istenkérdés egzisztenciálisan és kikerülhetetlenül mindannyiunk számára jelenvaló. A keresztény metafizika szerint Isten – vagy ahogyan a bölcselet fejezi ki magát, az Abszolútum – valóságának elfogadása szükséges a világ megértéséhez.

A kötetben Zimányi Ágnes katolikus teológus összegyűjtött, konferenciákon elhangzott, tanulmánykötetekben megjelent írásait találják, amelyek nemcsak az ókori Platón és Arisztotelész eszméit veszik számba, hanem a szerző a keresztény kultúra kimagasló alakjainak gondolatait is elénk tárja. Szent Ágoston püspök és egyháztanító, Aquinói Szent Tamás domonkos hittudós újkori hatását elemzi, Karl Rahner német, Weissmahr Béla magyar jezsuita bölcselő tanítását Isten megismerhetőségéről, vagy Pauler Ákos, legismertebb hazai filozófusunk létmegértését, de felhívja a figyelmünket XIII. Leó pápa nekünk, magyaroknak írt három enciklikájára, azután az isteni irgalmasság alapjára és erejére, de az örök élet keresztény reményére is, a Nemzetközi Teológiai Bizottság dokumentuma (1990) alapján.

A szerző kiindulópontja, hogy a hit és az ész összefüggése, egymást feltételező volta kezdettől jelen van a keresztény gondolkodásban. A teológiának szüksége van a bölcseletre, mert hitünk kívánatos megalapozása feltételezi, hogy értelemmel is belássuk azt, amit hiszünk. Ezt fejezi ki Szent Ágoston püspök és egyháztanító meggyőződése is, aki szerint: „a hit, ha nem gondolkodik, mit sem ér” (A szentek eleve elrendeléséről, 2,5).

A filozófia – mint a létmegértés – a másra már vissza nem vezethető, végső előfeltevések feltárásának alaptudománya, mindig is része volt a teológiának, azaz az Istenről való üdvös elmélkedésnek és beszédnek. A teológia fő célja „a kinyilatkoztatás megértésének és a hit tartalmának bemutatása” – hangsúlyozza II. János Pál pápa (Fides et ratio, Hit és ész, 1998, 93. pont). Az ész közreműködik a természetfölötti igazságok megértésében, elfogadásában, a hit pedig „a reménylendő dolgok alapja, meggyőződés arról, amit nem látunk” (Zsid 11,1). A római levélben pedig Pál apostol figyelmeztet bennünket, hogy „hódolatunk észszerű legyen” (Róm 12,1).

Az írásokon végigvonul a szerző azon meggyőződése, hogy a mai istenérvek is a bölcseletből és a hétköznapi tapasztalatokból kiindulva érkeznek meg a vallásos hithez, hogy gondolkodásunk az öntudatból indul ki, hogy megismerésünknek van érzékelhető előtere és érthető háttere, hogy a relatív, az esetleges világ abszolút, azaz feltétlen létmódra, tehát Istenre utal, és ez mindenkor kimutatható, bizonyítható. Felhívja a figyelmünket keresztény identitásunk őrzésére, képviseletére, napjaink elméleti vitáiban és magánéletünkben is.

Miért fontos mindezzel újra és újra foglalkozni – teszi fel a kérdést Zimányi Ágnes –, hiszen a témának már így is óriási az irodalma? Napjainkban a teológia és a filozófia is komoly kihívásokkal kell szembenézzen. Az ész nevében ma is sokan utasítják el a teológiát és a filozófiát is, mindkettőt száműzve a tudományok köréből. A dolgok értelmének egyfajta krízisét éljük meg, írta II. János Pál pápa a már említett Hit és ész kezdetű enciklikájában. Eluralkodik rajtunk „a tudás töredékessége” (81. pont), és ez olykor hiábavalóság látszatát kelti a dolgok értelmének keresésekor. Ez pedig szkepticizmushoz, nihilizmushoz vezethet – hangsúlyozta a nagy pápa.

A könyv minden egyes írása abban szeretne segíteni, hogy Istent a hétköznapokban is felismerjük, elfogadjuk, és az életünkbe beengedjük Őt. Loyolai Szent Ignác a Lelkigyakorlatos könyve elején így fogalmaz: „nem a sok tudástól lakik jól és elégül ki a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg ízleli és érzékeli”. Azt kívánjuk minden kedves Olvasónknak, hogy örömüket leljék az írások tanulmányozásában.

Zimányi Ágnes – Isten felismerése a mindennapokban
Tanulmányok a bölcselet és teológia köréből
Print Páros Kiadó, Budapest, 2024.

Forrás és fotó: Print Páros Kiadó

Magyar Kurír