Károly 100 – Császár és király

A kötetben két tanulmányt olvashatunk. Ifj. Bertényi Iván Gondolatok Károly királyról, a Habsburg Birodalom utolsó uralkodójáról címmel kiemeli: szép ívet ad a magyar történelemnek, hogy a Katolikus Egyház első királyunkat, I. Istvánt szentté, az utolsót pedig boldoggá avatta.

A történész szerző tényként szögezi le, hogy Károly uralkodóként kudarcot vallott. „Őseitől örökölt birodalmát elveszítette. Bár koronázási esküjében megfogadta, hogy megvédelmezi Magyarországot az ellenséggel szemben, végeredményben az ellenség bizonyult erősebbnek. Nem csupán ő maga veszítette el hatalmát, hanem a Habsburg család is… Ráadásul a világháborús vereség nyomán nemcsak egyszerű államforma-változásra került sor, hanem az egész Habsburg Birodalom felbomlott a maga évszázadok alatt kialakult formájában.” Ám a háború borzalmaitól rengeteget szenvedett, nélkülöző néptömegek mégsem Károlyban látták a bűnbakot, és ennek valószínűleg az volt az oka, hogy a katasztrófába torkolló világháborúért őt terhelte a legkisebb felelősség. A vérontás kitörésének évében, 1914-ben nem volt felelős pozícióban, és még a véleményét sem kérték ki a szarajevói merényletet követő titkos egyeztetések során. Az is közismert volt, hogy az 1916 őszén császárrá, majd királlyá koronázott Károly igyekezett a háborúnak és a belőle fakadó szenvedéseknek véget vetni. Sajnos azonban mindvégig kényszerpályán mozgott, lehetőségei szinte a nullával voltak egyenlőek, hogy érdemben és kedvező irányban befolyásolja az eseményeket. Ezért fulladtak kudarcba például a békekezdeményezései.

Ifj. Bertényi Iván megállapítja: Károly jóakaratú, de sikertelen uralkodó volt. Sok pozitív emberi tulajdonságával együtt sem tudta elérni a célját, megmenteni a világháború szörnyűségei miatt a katasztrófa felé rohanó birodalmát. Ám ezt a feladatot nem egyéni hibái, gyengébb képességei vagy mulasztásai miatt nem sikerült teljesítenie. Nála tehetségesebb, ravaszabb politikus sem járt volna sikerrel. Károly hiába volt egy nagyhatalom uralkodója, ennek a „nagy háborúnak” a kegyetlen vastörvényei nála is erősebbnek bizonyultak. A történész szerző megvilágítja: Károly életének, gondolkodásának keresztény hite volt a legfontosabb tényezője. „Ebből a szempontból talán

nem is az volt a fő célja, hogy sikeres uralkodó legyen, hanem hogy jó keresztényként élve életét és teljesítve uralkodói kötelességeit a mennyországba jusson.”

A tanulmány írója jellemzőnek tartja, hogy Károly a házasságuk másnapján azt mondta feleségének, Zitának: mostantól egymást kell segíteniük, hogy a mennyországba juthassanak. „Innen nézve érthető, hogy egy alapvetően sikertelen pálya után, rövidre szabott földi élete végén Károly nem keserűen, hanem a Jézussal való találkozást várva, sorsával megbékélve távozott az élők sorából.”

Kovács Gergely Boldog Károly élete című tanulmányában lelki oldalról közelíti meg Károly személyiségét, kiemelve, hogy feleségével, Zita királynéval egészen kivételes szerelmi szenvedély kötötte össze őket. „Nem tudom elképzelni, hogy lenne még egy olyan pár a világon, akik annyira szeretnék egymást, mint te meg én!” – mondta házasságuk elején Károly a hitvesének. Az esküvő után az ifjú férj külön esküvel megerősített „őszinteségi fogadalmat” tett, mert saját szüleiről úgy gondolta, hogy a bizalom hiánya tette tönkre a házasságukat.

Sok közös vonásuk közül kiemelkedik mély vallásosságuk és szociális érzékenységük. (Uralkodóként Károly hozott létre először a világon közjóléti és közegészségügyi minisztériumot.) Mértéktartó, egyszerű életvitelükből soha nem hiányzott a rászorulók felkarolása. Károly és Zita hasonló szellemben nevelték gyermekeiket is, akiket Szűz Mária oltalmába ajánlottak; hároméves korukig csak Mária színeibe, fehér és kék ruhába öltöztették őket. Nyolc gyermekük született.

Talán mindennél jobban kirajzolódik az utolsó magyar király személyisége második visszatérési kísérletéből a trónra. Ez még kevésbé volt előkészítve, mint az első, annak ellenére, hogy sokan hívták Magyarországra; azt remélték tőle, hogy véget vet a világháború, a vörös- és fehérterror, valamint a trianoni békediktátum által megtépázott ország áldatlan viszonyainak. Így nyilatkozott erről: „Ha nem követem a hívást, megfosztom Magyarországot attól a fegyvertől, amelytől ellenségei a legjobban tartanak: saját magamtól. A magyaroknak szükségük van rám. Mennem kell.” 1921. október 23-án hajnalban, a királyhű és vele ellenséges fegyveres erők összecsapása előtt Károly misét mondatott a biatorbágyi vasútállomáson, ahol feleségével a vonatsínre térdelve imádkozott. Az ünnepélyes budavári bevonulás helyett a „budaörsi csata” várta a visszatérő uralkodót, melynek kimenetele gyorsan eldőlt. Miután ugyanis eldördültek az első puskalövések, és néhány katona meghalt, Károly megtiltotta a további vérontást:

Királyságom visszaszerzése nem ér meg egyetlen csepp ártatlan kiontott magyar vért.”

Az uralkodói parancsra visszavonult királyi haderőt lefegyverezték.

A Madeira szigetére száműzött uralkodó szervezetét 1922. március elején megtámadta a spanyolnátha egyik utóhulláma, a szezonális influenzával együtt. A király az anyagi gondok miatt csak későn hívott orvost, így a vírusos betegségből tüdőgyulladás lett. A több hetes betegség alatt

minden szenvedését felajánlotta népeiért és a világ megbékéléséért, minden ellenségének megbocsátott.

Halála előtt megáldotta nyolcadik gyermekét, a „könnyek hercegnőjét”, akinek születését már nem érhette meg. Feleségének ezt mondta: „Hogyan panaszkodhatnánk, amikor minden vágyunk Isten akaratának teljesítése, és abban, ami velünk történik, nem lehet nem felismerni Isten jó szándékát és a mi földies gondolkodásunkon túlmutató terveit! Minden úgy van jól, ahogy van!” Életeszméjét pedig így fogalmazta meg:

Igyekezetem mindig és mindenben az Isten akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

A könyvhöz Erdő Péter bíboros, prímás írt előszót: „Boldog Károly földi élete a szeretet bátor cselekedetével zárult, amikor száz évvel ezelőtt felajánlotta fiatal életét a rábízott népek kiengesztelődéséért. Az emberi élet a legnagyobb érték itt a földön, és Isten elfogadta tőle ezt a legértékesebb ajándékot. Ezért Közép-Európa népei ma is erőt meríthetnek az ő életpéldájából és égi közbenjárásából.”

Károly 100 – Császár és király
Magyarországi Mindszenty Alapítvány, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Thaler Tamás

Magyar Kurír