Keltsd életre a templomodat! – Nyerges Dominik, Kapuvár

Szent Anna oltalma

A kapuvári Szent Anna-templom magas, égre mutató tornyán álló aranykereszt már messziről hirdeti Isten házának helyét. Harangjai hívják az élőket, siratják a halottakat, megtörik a villámokat. Híveinek a toronyban elhelyezett óra jelzi az idő múlását.

A templom védőszentjének ünnepén minden évben sok-sok ember érkezik az ünnepi szentmisére, Szent Anna tiszteletére. Családok, rokonok, rég nem látott jó barátok találkoznak ilyenkor egymással. Így történt ez az idei júliusi ünnepkor is. Unokatestvéreimmel az ünnepet megelőző forró, nyári napon csendes imádságra indultunk a számukra ismeretlen templomunkba. Imádságos lelkülettel készültünk a búcsúi szentmisére, de valami megzavarta figyelmünket. A nyitott templomajtókat a szél nyikorogtatni, csapkodni kezdte. Az ablakokon beszűrődő fényt sötétség váltotta fel. Éktelen morajlás, mennydörgés hallatszott. Mindannyian a templom ajtaja felé indultunk, hogy a vihar előtt hazaérjünk. Az ajtókat viszont egyikünk sem tudta kinyitni. Az atya nevét kiáltozva szembesültünk azzal, hogy magunk maradunk a templomban, s itt kell átvészelnünk a vihar idejét.

A csigalépcsőn át jutottunk fel a karba, rövidesen hatalmas reccsenést hallottunk, villám csapott a toronyba, s annak óraszerkezetébe. A különös zajokat egy egészen más hang váltotta fel. Valamennyien mozdulatlanul néztünk egymásra, s újabb-újabb hangocskákat hallottunk. Az orgonán egy szürke kis egerecske futkározott, az ő apró lábacskái szólaltatták meg a hangszert. Cini, a kisegér kicsit félve mutatkozott be, elmesélte, hogy itt él a templom orgonájának oltalma alatt.

Cini arról is mesélt, hogy a templom egy különös rejtéllyel rendelkezik. Minden évben Szent Anna ünnepén életre kelnek a szobrok, a szentek és a templom freskóinak alakjai. A zárt ajtók ennek a különös napnak a titkát őrzik, s ezt a titkot ez ideig csak ő ismerte. Megtudtuk, hogy először a szobrokat kell életre keltenünk, majd a szenteket, ők pedig segítségül hívják a freskók alakjait, s ha ez nem sikerül, az ajtók nem nyílnak meg a hívek előtt az ünnepen.

Elindultunk hát kis barátunk segítségével, tudtuk, ha közösen, hittel cselekszünk, sikerülnie kell. Tiszta szívvel fordultunk Szent István király szobrához, akinek egy hozzá szóló dalt énekeltünk. Méltóságteljes bólintással fejezte ki köszönetét, s a Lourdes-i barlag felé mutatott, ahol mindannyiunk édesanyjához, Szűz Máriához könyörögtünk. Könyörgésünk meghallgatásra találtatott, a hála jeléül kifejezte, hogy jó úton járunk. Szent János és Szent Mihály szobrait por lepte, óvatos gondoskodással tisztítottuk meg őket. Ők gondoskodásuk jeléül szavakban is kifejezték, hogy ők is várják a híveket a közelgő ünnepre. Szent Vendel és Szent Antal szobrainál közösen imádkoztunk. Ők elmesélték, hogy az oltár mellett álló, imádkozó angyaloktól is kérhetjük, hogy járjanak közbe a többi szentnél, Erzsébetnél, Margitnál, Lászlónál, Jánosnál is. Az angyalkák segítségével az ólomüvegek szentjeit a napsugarak fényében keltettük életre.

Hitünket a remény erősítette tovább, most a festményeket kellett életre keltenünk a közelgő ünnepre. A kis szürke arról is beszélt, hogy valami olyat kell tennünk, amit mindannyian nagyon szeretünk. Tekintetünk azonnal a kórusra, az orgona felé szegeződött, s máris az orgonán kezdtünk játszani. Az angyalok és szentek énekkel kapcsolódtak orgonajátékunkhoz. A négy evangélista, Máté, Márk, Lukács és János és a templom valamennyi festményének arcán mosoly kerekedett.

Az igazi csoda csak ezután következett, Szent Anna énekének kottáját találtam az orgona mellett, s kezdtem játszani. Az orgonakarzat mennyezetén lévő angyalok énekelni kezdtek, mellettük a kapuvári népviseletbe öltözött emberek életre keltek. A harangok felcsendültek, az óraszerkezet újra működni kezdett, az ajtók nagy nyikorgással tárultak ki, s engedték be a népviseletbe öltözött kapuváriakat és az ideérkező híveket. A templom főoltárképén Szent Anna Máriával és Joachimmal köszönetet mondott, hogy megmentettük és életre hívtuk az ünnepi szentmisét.

A templomkertben a Búsuló Krisztus-szobor sem búslakodott tovább, mert látta, hogy Szent Anna közbenjárásával leányok, asszonyok, legények az ősi viseletekben őrzik tovább hagyományaikat és dicsőítik az Urat.

Nyerges Dominik 7.osztályos,
a Páli Szent Vince Katolikus Általános Iskola és Óvoda tanulója, 
a kapuvári Szent Anna-templomról írt mesét.

Magyar Kurír