Képzelj az égre egy másikat! – Illés 60

Persze nem kérdés, hogy sok jó zenekar indult útjára a 60-as években, megalapozva azt, amit ma magyar könnyűzenének nevezünk, mégis kiemelkedik közülük az Illés, amely először játszott magyar nyelven beatzenét. De hogyan! Vagány, lendületes, sokrétű zenével, elektromos gitárral, zongorával, izgalmas vokállal és Szörényi Levente szuggesztív énekhangjával. S ha már magyar volt a zene, érthető, pontos prozódiával olyan dalszövegek is születtek, amelyek tökéletesen illeszkedtek az új zene ritmusához. Bródy János szövegei már az első dalokban is, de később még inkább, elgondolkodtató képeket, fontos témákat, izgalmas áthallásokat hordoztak.

Az együttes, amely a vezetőjéről, Illés Lajosról kapta a nevét, éppen hatvan évvel ezelőtt indult. Hihetetlenül népszerű lett, és bár a legendás felállással a zenekar rövid életű volt (1965-től 1973-ig működött), ezalatt fesztiválokon, rádióban, tévében szerepelt, hat nagylemezt vett fel, mindenki az ő dalait fújta, bejárta az országot, és – mint ismeretes – még Londonba is eljutott. Az Illés együttes számai később sem merültek feledésbe. Az 1981-es A Koncert című rendezvényen a zenekar újra összeállt, és zenéjük dinamikusabban szólt, mint valaha. A koncertről készült lemez az egyik legnépszerűbb kiadvány lett abban az évben, és egy újabb generáció ismerte meg az Illés slágereit. Ezt követően négy-öt évente újabb nagy sikerű koncerteket adtak, az utolsót 2005-ben a Sziget Fesztiválon, már a váratlanul elhunyt Pásztory Zoltán nélkül.

A január 11-ei Illés 60 program a Tisztelgés a hatvan évvel ezelőtt megalakult Illés zenekar előtt alcímet kapta. Ezen a koncerten nem az eredeti zenészek játszottak, hiszen az egykori tagok közül ma már csak ketten élnek (Szörényi Szabolcs éppen tavaly távozott el közülünk). A legendás együttes dalaival ezúttal mai fiatal zenekarok álltak színpadra, amelyek nyaranta végigturnézzák a hazai fesztiválokat: az Aurevoir, a Blahalouisiana, a Carson Coma, az Esti Kornél, a Honeybeast, az Irie Maffia, a Leander Kills, a Margaret Island és a Street Sixteen. Minden banda három számot játszott, és nagyon rokonszenves módon mindegyik választott egy kevésbé ismert Illés-dalt is. Így hallhattuk többek között a Reklám úr, a Várni kell, a Virágok tengere, a Menekülés című dalokat, de persze felcsendültek a jól ismert slágerek is: Eltávozott nap, Good bye London, Ha én rózsa volnék, Little Richard, Miért hagytuk, hogy így legyen. Valamennyi zenekar kicsit a maga stílusára formálta a dalokat, így frissnek és élettelinek hatottak, és jó volt azt érezni, hogy igen, ez a zene ma is érvényes és megszólítja az embereket. Az est különleges pillanata volt, amikor Szörényi Levente és Bródy János a színpadra léptek, és eljátszották egyik első közös slágerület, Az utcánt. Talán sorsszerű, hogy éppen ők lehettek itt, akik dalszerzőként elindították ezt a műfajt Magyarországon.

A koncert után, kifelé jövet sok olyan hangot hallottam, hogy miért nem az Illés játszott. Érthető ez a csalódás. De bár az egykori legendás Illés együttes ma már nem létezik, a dalai ma is élnek és ragyognak. Nagyon remélem, hogy a most színpadra állt zenekarok ezután is játszani fogják őket, s gyermekeink és unokáink is dúdolni fogják: virágok közt veled lenni, tudom, szép volna kedvesem…

Szerző: Hervai Pál 

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. február 2-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.