Keresztény bestiárium Calabriában: Az unikornis, Krisztus szimbóluma és más állatfigurák

Elszigetelt, csodás táj. Rossano közelében a Piragineti nevű településről vezet fel egy meredek út, amelyet az első világháború idején osztrák hadifoglyok építettek 1916–17-ben a nyájak által kitaposott nyomvonalon. Az út utolsó szakaszát gyalog is meg lehet tenni a „Szűzanyácska ösvényén”.

A 600 méter magasan fekvő templom hátsó része a legrégibb, három apszissal. A homlokzati részen az 1400-as évekből való csúcsíves kapun át lehet bemenni, két oldalt két másik kapu nyílik. A belső tér tágas, harmonikus, a boltíveket tartó hengeres oszlopok által elválasztott három hajóra oszlik. A templom mellett találhatóak a monostor romjai, még felismerhetők a harangtorony és a kolostor boltívei.

Az apátsági templom bejárathoz és a bal oldalhajóhoz közeli részének padlóját eredeti mozaik borítja. Középkori bestiárium látható rajtuk, allegorikus állatokkal; ábrázolásai a korabeli pugliai katedrálisok (Otranto, Taranto, Brindisi, Trani) hagyományát követik. A mozaikos felirat tanúsága szerint a Pathirion figuráit 1152-ben készítették Biagio apát kezdeményezésére: „Blasius venerabilis abbas hoc totum iussit fieri” („A tiszteletre méltó Biagio apát rendelkezése szerint készült mindez”). A valós és képzeletbeli állatok ábrázolása nagyon népszerű volt a középkorban a bestiáriumoknak köszönhetően, amelyek tanmeséket is tartalmaztak az állatokról.

Az unikornis a hatalom, a testi és az emberfeletti erő jele, ugyanakkor a méltóságé és tisztességé is. Az egyszarvú egyben Krisztus jelképe. Szent Ambrus írta:

Ki az egyszarvú, ha nem Isten egyszülött Fia, Isten egyetlen igéje, aki kezdetben az Atyánál volt?”

A griffmadár, az oroszlán és sas keveréke az állatok, illetve a levegő királyájának a tulajdonságait ötvözi, kiválasztott, magasztos lény, Krisztus két természetének, az emberinek és az isteninek a szimbóluma.

A Pathirion padlóján megjelenik a kentaur is az íjjal és a nyíllal, amint szarvasra vadászik. A szarvas, ez a szabad állat gyors lábainak, szökellésének, légies szarvainak köszönhetően a menny és a föld közötti párbeszéd szimbóluma lett.

Jelképezi a szemlélődő szerzetest is, aki a hegyek magányában szeretne elérni Istenhez.

A kentaur ezzel ellentétben a rossz útra tért, romlott emberiség jelképe. Az allegorikus vadászat tehát a gonosz és a jó közötti harcot jelenti, az erkölcstelenség, a bujaság támadja meg a tisztaságot.

Egy másik ábrázoláson a félig ember, félig ló kentaur egy szarvból készült kürtbe fúj bele, ami kellemetlen hangjával elűzi a szarvasokat és az őzeket, ezeket a Krisztusra áhítozó állatokat, melyeknek el kell menekülniük a halálos veszedelem elől.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Blogcamminarenellastoria.wordpress.com; Rossanopurpurea.org

Magyar Kurír