Kinyílik a szent kapu – A 2025-ös szentévre készülve (3. rész)

Kultúra – 2024. július 31., szerda | 18:33

A Vatican News sorozatának harmadik része a 16. század jubileumait idézi fel, amelyek zarándokai között volt Loyolai Szent Ignác, Néri Szent Fülöp, Michelangelo, Giorgio Vasari. A reneszánsz utolsó évszázadának első részére datálható a protestáns reformáció, majd az évszázad második felében megrendezett Tridenti Zsinattal elkezdődött katolikus megújulás.

A 16. század első szentéve Rodrigo de Borja y Borja, olaszul közismertté vált nevén Borgia pápához, azaz VI. Sándorhoz fűződik. A reneszánsz pápa nagy gonddal készítette elő az új évszázad jubileumát, amelyet 1499. március 28-án, nagycsütörtökön, Inter multiplices kezdetű bullájával ünnepélyesen meghirdetett.

VI. Sándor pápa

VI. Sándor pápa azt kívánta, hogy a jubileumi év egy erőteljes hatású szimbolikus eseménnyel vegye kezdetét. Ezt pedig a szent kapu megnyitásában jelölte meg, kifejezett utalással Szent János evangéliumának szavaira: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.” (Jn 10,9) Ezért elrendelte, hogy az 1500-as szentévben a négy patriarkális bazilika, vagyis a vatikáni Szent Péter-bazilika, a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika, a lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház és a Santa Maria Maggiore-bazilika kapuját egyidejűleg nyissák ki.

A Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitását pedig fenntartotta saját magának. Erre 1499 karácsonyának vigíliáján került sor, megfelelve elődje, II. Pál pápa elhatározásának, amelyet az 1470-ben kiadott Ineffabilis providentia summi patris kezdetű bullájában tett közzé.

VI. Sándort a vigília vesperása előtt Róma összes harangjának zúgása kíséretében a hordozható pápai trónszéken magasba emelve vitték el a Szent Péter-bazilika oszlopos előcsarnokába. A pápát a bíborosok körmenete követte, kezükben hosszú égő gyertyákkal. Miközben a kórus a 118. zsoltár sorait énekelte: „Aperite mihi portas iustitiae...” „Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak”; VI. Sándor többször kopogtatott egy kalapáccsal a szent kapu közepén, majd leült a trónra, és várta, hogy a munkások feltárják az ajtó szárnyait. Amikor kinyitották a szent kaput, a pápa letérdelt, elmondott egy saját kezűleg írt imát, végül Johannes Burckardt (Giovanni Burcardo) német püspök, pápai szertartásmester kíséretében átlépte a küszöböt, bal kezében gyertyát tartva, jobbjával pedig áldást osztva.

Megpihenő zarándokok

A szent kapukat VI. Sándor pápa rendelkezése szerint éjjel-nappal nyitva kellett tartani. Négy egyházi személy állt őrt előttük egymást felváltva, koldusok és betegek nem tartózkodhattak közvetlen közelükben.

A pápa a Szent Péter-kapu mellett egy nagy alamizsnagyűjtő ládát helyeztetett el három zárral, amelyek kulcsait a pápai udvar három méltóságára bízták. Mindenkinek, aki el akarta nyerni a bűnbocsánatot, a bűnökért járó ideig tartó büntetés elengedését és a jubileumi kegyelmeket, át kellett lépnie a szent kapun, és el kellett helyeznie felajánlását az alamizsnagyűjtő ládában. Ez a körülmény táplálta azt a megítélést, hogy a híveknek fizetniük kell a búcsú elnyeréséért, és ez vezetett el néhány évvel később, 1517-ben Luther Márton híres 95 tételéhez, amelyekben a „pénzért adott bűnbocsánat” ellen érvelt.

A Szent Péter-bazilika szent kapuja kívülről és belülről

Az 1500-as szentév egyik eseménye volt, hogy augusztus 9-én VI. Sándor pápa újra elrendelte és megerősítette a déli templomi harangozás gyakorlatát. Erre azért volt szükség ötvennégy évvel III. Kallixtusz pápa imabulláját követően, mivel 1499-ben, az első lepantói csata után ismét kiújult az akkori Európát fenyegető veszedelem, az oszmán hódítás, ugyanis a török tengeri flotta győzelmet aratott a velencei hajóhad felett. Míg III. Kallixtusz 1456-ban „inter nonas et vesperas” – vagyis a három órai és az esti ima között – jelölte meg a harangozás idejét, VI. Sándor a déli időpontban határozta meg a gyakorlat folytatását, imára buzdítva a keresztényeket.

Már kezdett érezhetővé válni az a nagy válság, amely rövidesen a protestáns reformációval érte el Európát, amikor VII. Kelemen pápa (uralkodott: 1523–34) 1524. december 17-én Inter sollicitudines kezdetű bullájával meghirdette a következő szentévet, amelyre az előző jubileumokhoz képest jelentősen kisebb részvétel mellett került sor.

A pápa intézkedett a jubileumi bűnbocsánat vitatott kérdésében is, kiterjesztve azt minden Rómába zarándokló hívőre. Azt is meghatározta, hogy ha különböző okokból a hívek nem tudják Róma városában elvégezni a feltételként meghatározott ájtatossági cselekedeteket, akkor is elnyerhetik a jubileumi búcsú kegyelmét, ha szentgyónáshoz, a kiengesztelődés szentségéhez járulnak. VII. Kelemen pápa, hogy mindenki számára megkönnyítse a jubileumi bűnbocsánat megszerzését, felmentette a zarándokokat az alamizsnafelajánlás kötelezettsége alól is. 1524. december 24-én aranykalapáccsal nyitotta meg ünnepélyesen kilencedik alkalommal az egyháztörténelemben a Szent Péter-bazilika szent kapuját.

VII. Kelemen pápa

III. Pál pápa hirdette meg az 1550-es jubileumi szentévet, de 1549-ben bekövetkezett halála miatt utódja, III. Gyula volt az, aki megnyitotta. A zarándokok nagyszámú beáramlása sok problémát okozott a segítségnyújtás terén. Néri Szent Fülöp kezdeményezésére ekkor alakult meg 1548 augusztusában a ma is működő társulat, a Szentháromság Testvérület, amely a zarándokok és betegek lelki és testi gondozásával foglalkozott.

Az 1550-es jubileumra Rómába zarándokolt Loyolai Szent Ignác is, aki 1540-ben alapította meg a Jézus Társaságát, vagyis a jezsuita rendet, továbbá Borgia Szent Ferenc jezsuita generális, nyolcvan spanyol lovag kíséretében. Jelen volt Michelangelo, akinek világhírű remekművei közé tartozik a Szent Péter-bazilikában látható Pietà szobor, a Sixtus-kápolna mennyezetfreskója, amely a világ legnagyobb egybefüggő freskója, valamint a Szent Péter-bazilika kupolája. A szentév zarándokai között jelen volt Giorgio Vasari is, a 16. század híres itáliai humanistája, festő, építész, akit a világ egyik első művészettörténészeként tartanak számon.

Loyolai Szent Ignác

A katolikus megújulást elindító, 1545–1563 között megtartott tridenti egyetemes zsinatból megerősödve kikerülő Egyház számára az igazi próbatételt az 1575-ös szentév jelentette, amelyet XIII. Gergely pápa Dominus ac Redemptor noster kezdetű bullájával hirdetett meg. A bullát 1574. május 10-én, áldozócsütörtökön, Urunk mennybemenetelének ünnepén tette közzé, egyértelmű utalással a mennyország kapujának megnyitására, amelyet a jubileumi bűnbocsánat biztosít a bűneiket igazi bánattal meggyónó bűnösöknek.

Becslések szerint körülbelül 400 ezerre tehető az 1575-ös szentév általános zarándokforgalma, miközben Róma lakossága abban az időben mintegy 80 ezer fő volt.

Néri Szent Fülöp

Néri Szent Fülöp úgy tekintett a jubileumra mint egyedülálló lehetőségre, hogy a legtávolabbi keresztényeket is megsegítse, mind anyagi, mind erkölcsi és vallási téren. Az általa kezdeményezett Szentháromság Testvérület ebben a szentévben naponta 600 zarándoknak nyújtott segítséget, és számítások szerint a jubileum idején mintegy 170 ezer embert fogadott Európa minden részéből.

A hívek nagyszámú részvétele megerősítette a pápa elsőbbségét; a szentév elmélyítette a keresztények körében a Szűzanya és a szentek kultuszát.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria